Látványgyilkolás karddal és selyemmel

2005.03.31. 15:50
A kínai kardfilm rendezője túlszárnyalná a Hős világsikerét, de kiderül, hogy ekkora ugrásra csak a repkedő harcosok képesek. Hogyan kerül a Mátrix az asztalra?
A világban semmi sem állandó, ezzel szemben viszont minden változik, többek közt ezt tanítja nekünk a kínai bölcselet. Nem kell tehát meglepődnünk, hogy a minden idők legjobb repkedős-kardozós filmjével világhírűvé vált Zhang Yimou új moziját, a Repülő tőrök klánját pont az gyengíti, ami sikerre vitte az előző vállalkozását. Hogy konkrétabbak legyünk, mint a Ji King című ősjóskönyv: a látványról van szó.

A Hős elsősorban ugyanis nem sztorijával tette Kínán kívül is ismerté a rendezőt. Az ősi Kína császára ellen küzdő harcosok különböző verziókban elmondott története többet nyújtott intellektuális élménynél és/vagy izgalomnál. A szálak olyan szoros kapcsolatban voltak egyedi látványvilágukkal, hogy a vizualitás nem szükségszerű kísérője, hanem része lett a történetnek. A néző nem gondolkozott azon, hogy valóban lehet-e bambuszágakon lengedezve kardozni: saját törvényekkel rendelkező, koherens világot láttunk ugyanis, ahol egyesek történetesen képesek repülni.

Az ártatlanság vége


Klikk a képre!
A Repülő tőrök klánja tulajdonképpen lehetne jó film, tételesen benne van mindaz, ami a Hősben a néző agyába égett: akrobatikus harci jelenetek, pazar színek, egzotikus tájak, misztikum, és persze a szövetfetisiszta rendező gyengéje, a lobogó, színes selymek.

A probléma, hogy Zhang Yimou ezúttal úgy pakolta filmjébe kedvenc kellékeit, mintha bőröndbe rámolna, egy váratlan hollywoodi utazás előtt. A kardozásnak nincs köze a színekhez, a misztikumnak a lobogó vásznakhoz, és a lélegzetállító tájak is azért vannak, mert azt szeretik nézni az emberek. Zhang Yimou mindenben túltett előző szuperprodukcióján, a Hőst leváltva a Repülő tőrök klánja lett minden idők legdrágább kínai filmje. Bombasztikusak a képek és hömpölyög a sztori, csak az egész közben éppen a báját vesztette el.

A leghosszabb finálé

A filmnek emellett van megfoghatóbb hibája is, mégpedig, hogy a stáb energiáit láthatóan lefoglalta a látvány kidolgozása, és kevesebb idejük maradt a forgatókönyvre. A film történelmi visszatekintéssel kezdődik, miszerint az ősi Kínában meggyengül a császár uralma, sanyargatás van, ami ellen egyre többen lázadnak. A Repülő tőrök klánja ellen indított hadjárat szála azonban a film felénél elsikkad, olyan jeleneteket hagyva függőben, mint a császár mindent elsöprő hadának közeledése a lázadók rejteke felé. Hogy odaérnek, vagy inkább elhelyezkednek a hamisDVD-bizniszben, nem derül ki, a szerelmi szál agyonnyomja ezt a vonalat, és beletorkollunk a filmtörténelem leghosszabb fináléjába.

A Repülő tőrök klánja úgy viszonyul a Hőshöz, mint a Mátrix folytatásai a korszakalkotó nyitó fejezethez, és ezzel el is mondtunk mindent.

Yimou Zhang küzdelmes pályája és kapcsolata a kommunistákkal
Az 54 éves rendező pályája sokak szemében a kínai kommunista rendszer mindent és mindenkit megtörő erejét példázza. Az optimistábbak azonban úgy látják, a nemzetközi sikereket elérő, Cannes-ban, Berlinben, Velencében és a Sundance-en is díjazott filmes megtalálta a módját annak, hogy a szigorú cenzúra körülményei közt is szabadon alkothasson.

A törekvő hazaáruló

A társadalom pereméről indult rendező munkái kelet-európai szemszögből nézve mindkét elméletet alátámasztják. Zhang, mivel apja harcolt a kommunisták ellen, egy hazaárulók számára létrehozott gettóban nőtt fel. Rövid főiskolai kitérő után, a kulturális forradalomnak köszönhetően egy gyapjúüzem éjszakai portásakén kapott állást. A legenda szerint keresetét véradásból kiegészítve vásárolt magának fényképezőgépet.

Néhány természetfotóját mostohatestvére becsempészte a kulturális miniszter asztalára, akinek annyira megtetszettek a felvételek, hogy Zhangot bejuttatta egy fotósiskolába. Miután fény derült származására, távoznia kellett, de végül - jobb híján - a rendezői szakon sikerült megkapaszkodnia.

A megtérés

Már bemutatkozó alkotása, a Sárga föld is nemzetközi figyelmet kapott, igaz, Zhang itt még csak operatőrként működött közre. További filmjei Amerikától Európán át Japánig nyertek díjakat, miközben a kínai kritikusok fanyalogva fogadták munkáit, mondván, Zhang túlságosan sok figyelmet szentel a feudális múltnak és a jelen periférián mozgó, szegény rétegeinek.

Pozitív fogadtatásban csak tizedik, 1999-ben készült filmje részesült. Minden bizonnyal azért, mert az édeskés hangvétel és a happy end tompította a történet társadalomkritikai élét. Következő munkájában, ami egyébként a méltóságukért harcoló munkásokról szólt, felsőbb kérésre hajlandó volt a fő karakterek átírására is, állítja a Time magazin.

Zhang karrierje innentől hazájában is felfelé ívelt. Zsíros falatként megkapta a pekingi olimpia és a 2010-es shanghaji expo reklámfilmjeinek rendezési jogát, ezek mellett pedig balettot és operát is rendezhetett.

István a király

Sokan úgy vélik, hogy a Hős című szuperprodukció is csak azért készülhetett el, mert a nonkonformista rendező végül behódolt a diktatúra államgépezetének. Egyes kritikusok szerint Zhang és egyúttal Kína legnagyobb szabású filmjének története az államszocialista rendszer burkolt igazolása, valahogy úgy, ahogy az István a király feküdt le a Kádár-rezsimnek.
Bővebben a Hősről és a kommunistákról>>>

A rajongók azonban nem értenek egyet a váddal, és állítják, Zhang amiatt nyúlt a népszerű formához, mert Kínában nem csak a cenzorok, de a közönség sem akar szembesülni a közelmúlt és a jelen nyomorával. Lelkesítőbb témákkal viszont megszólítható a hollywoodi produkciókon szocializált, széles réteg is.