Megszivatott csehek és hongkongi szociohorror

Cseh álom
- Termelési regény
Tóta W. Árpád

A Cseh Álom nem filmként, hanem tréfaként érdekes, de úgy nagyon. A film csak viszonylag nyers dokumentuma annak a 2003-as, nagyszerű csínynek, amikor a két fiatal filmes teleszórta Prágát egy új, olcsó, krémes és egészséges, viszont nem létező hipermarket hirdetéseivel, hogy filmre vehessék ennek folyamatát és a nyitásra érkező háromezer embert. Azokra az ezrekre gondoljunk, akik az Elektro World nyitásán ölre mentek a kávéfőzőért. Odamennek, várnak, tervezgetik az ötszáz koronás tévét, aztán a hipermarket meg sehol, csak azzal mehetnek haza, hogy bizony elég hülyévé tette őket a reklám.

Vít Klusák és Filip Remunda nemcsak képzelődött egy ilyen csodálatos átverésről, hanem meg is csinálták: behülyítettek néhány ezer állampolgárt abból a fajtából, amelyik szívesen tolong plázák nyitásakor a kapuban - és még meg is úszták élve. Kötelező darab mindenkinek, akit érdekel a marketing, a népbutítás és az ehhez szükséges cinizmus. Egy-egy ilyen tréfa pedig kötelező lenne minden korakapitalista országnak.

Gőzfiú
- Vissza a jövőbe IV.
Földes András

Szupergépek, kiborgok, őrült tudós és ember-gép párviadal. Az animék szokásos toposzai a Gőzfiú esetében nem a posztindusztriális jövőbe vázolnak fel komor horizontot. A japán rajzfilmek egyik alapművét, az Akirát is rendező Katsuhiro Otomo történetét a steam punk-műfaj hagyományainak megfelelően az indusztriális korba, a XIX. századi Angliába helyezte. Bár a konfliktus egy szupergőzgép körül bontakozik ki, a Gőzfiú ugyanilyen erővel játszódhatna 2017-ben vagy 3453-ben, vagy például 7645-ben, a felvetett kérdések ugyanis nem kapcsolódnak különösebben az ipari forradalom korához. Gyanítható, hogy Otomo az egészet azért találta ki, mert szeretett volna olajos fogaskerekeket, súlyosan mozgó dugattyúkat és komor füstöt rajzolni. Ezekben nem is volt rossz a film.

Kitartó szerelem
- A hőlégballon meg úgyis földet ér valahol
Mesterházy Lili

A Kitartó szerelem - csakúgy, mint a film alapjául szolgáló Ian McEwan-regény, amit itthon Őrült szerelem címmel adtak ki - egy elementáris erejű, abszurd és fantasztikus szituációval indít: a történet főhősei az egyik pillanatban még a mezők zöldjén heverésznek, a következő pillanatban egy piros hőlégballon kötelébe csimpaszkodva szédületes iramban távolodnak a földtől, egyre közelebb a halálhoz. Nem ismerik egymást; az elszabadult ballon kosarában rekedt kisfiút akarják megmenteni, a vész hozza őket össze. A hideg szélben végül egyenként eleresztik a kötelet és még időben visszaesnek a biztonságos anyaföldre - kivéve egy embert, aki később és magasabbról zuhan a mélybe és azonnal szörnyethal. A hétköznapokat kettészelő tragédia felkavarja Joe (Daniel Craig), az egyetemi tanár életét, aki önmagát okolja társuk haláláért. Nemsokára feltűnik Jed (Rhys Ifans), a zavart hippi, aki azon a végzetes napon szintén ott lógott a kötélen és a közös élmény hatására szerelmével kezdi üldözni az egyébként boldog párkapcsolatban élő Joe-t.

Az erős kezdés után szinte elkerülhetetlen a mélyrepülés: a Kitartó szerelem unalmas precizitással mutatja be a lehetetlen helyzet kiszámítható elmérgesedését. Ifans tökéletesen játssza a szelíd mániákust, Craig viszont többnyire hiteltelen a csapdába esett egyetemi tanár szerepében - túl könnyen agresszív, és túl közhelyes ahhoz, hogy meggyőzzön az intellektusáról. Samantha Morton játssza Joe barátnőjét, de ebben a filmben nem kap sok teret a tehetsége. Haris Zambarloukos kamerája időnként egyenetlenül, ad hoc jelleggel vált kézikamerás-remegősbe, ez nem elég a jó thrillerhez. Annál is inkább, mert a történet sokkal összetettebb, sokkal több szinten üthetne, mint egy thriller. A néző természetes reakcióját - "Joe helyében rohannék a rendőrségre" - a film száz hosszú perce hazudtolja meg és helyette marad a sok értelmiségi jóember teóriája szerelemről, vagy éppen a szerelem elmúlásáról. De ez már nem a filmkészítők, hanem McEwan sara persze.

Extrém esetek - Gombócok
- Csak tiszta forrásból
Rádi Gábor

Aki a meglepetés miatt ülne be a filmre, öt perc alatt megtudja, mit rejtenek a titokzatos gombócok, de szerencsére a film nem a bazári ijesztgetésre lett kiélezve. A hongkongi Fruit Chan megmutatja, hogyan lesz a városi legenda sürített levegőként nehezedő szociohorror. A magyarországi forgalmazástól mentes Three... Extremes három rövidre vágott horrorfilm gyűjteménye, melyeket Takashi Miike, Fruit Chan és Chan-wook Park jegyez. Ennek középső epizódja a Gombócok, amely teljes hosszában nagyságrendekkel jobban működik, mint foszlányokra darabolva.

Kínáról sok mindent el lehet képzelni, hiszen annyian vannak, a hagyományos európai értékek tökre nem játszanak be, még a macskát is megeszik. A gombócok tölteléke kizárólag illegálisan szerezhető be, és a hiedelem szerint a fiatalság energiájával gyógyítja és serkenti fogyasztóit. A szépségért bármire hajlandó kiégett, meddő színésznő, csapodár topmenedzser férje és az ételhordózsonglőr szakácsnő/bába/sebész nihilista karakterei elég életszagúak ahhoz, hogy eladják a sztori "emberfeletti" részeit. Christopher Doyle (A hős, Wong Kar-Wai filmek) itt is gyönyörűen stilizáltan hiperrealisztikus képekkel és textúrákkal ellensúlyozza a hömpölygő undort és a lenyelt emberelenséget. A Gombócok visszafogott tónusa párhuzamos a kimért történetre, ami kimérten halad a maga útján, különösebb meglepetések nélkül, mégis egyre nyomasztóbban.