Sean Penn-féle Taxisofőr és a hongkongi Dögkeselyű

A Richard Nixon-merénylet
szabóZ

Olyan, mint a Taxisofőr, csak kevesebb benne az őrület, olyan, mint az Amerikai szépség, csak kevesebb benne a szépség. Az amerikai kisember megküzd az amerikai életformával, és persze csúfosan elbukik.

A Richard Nixon-merényletben Samuel Bicke-t elhagyja a felesége, a családi vállalkozásból pedig kitúrja a bátyja. A férfi egy irodabútor-boltban próbál elhelyezkedni, mint üzletkötő, önsegítő- és marketing-kommunikációs csodakönyveket olvas, de a siker mégis elkerüli, sőt egy idő után már a valóságot sem találja. Egyre kétségbeesettebben próbálja visszaszerezni feleségét, gyerekeit, régi állását, miközben kudarcaiért azokat vádolja, akik otthonosan mozognak a számára egyre idegenebb világban. Túl számos bukáson és egy idegösszeomláson Samuel Bickle egy napon elhatározza, hogy egy lábmerevítőbe rejtett pisztollyal eltérít egy repülőgépet, és a Fehér Háznak vezeti.

Niels Müller első filmjéből kiderül, hogy milyen lett volna a Taxisofőr, ha Travis Bickle (feltűnő névhasonlóság!) nem tudott volna bánni a fegyverekkel, vagy mi is történt volna az Amerikai szépségben, ha Lester Burnham nem gyújt rá egy méretes spanglira minden reggel.

Ezen kívül azonban csak unalmas sablonokat és vontatott jeleneteket kapunk a Richard Nixon-merénylettől, mégis érdemes megnézni, hiszen Sean Penn lélegzetállító alakításával bebizonyítja, hogy nem csak egy unalmas filmet képes feldobni, de minden bizonnyal a New Yorki telefonkönyv második kötetét is képes lenne izgalmasan, lebilincselően és hitelesen felolvasni. (A filmet május 12-én mutatják be a magyar mozik.)

Egy éjszaka Mongkokban
- Hongkongi Dögkeselyű
Gőzsy Kati

Végre egy igazi, kiszámíthatatlan hongkongi zsaru-krimi a Titanic fesztiválon.

A történet szerint két triád kerül összetűzésbe egymással, de a közelgő véres leszámolás a rendőrség tudomására jut, és elindítják az Egy éjszaka Mongkokban fedőnevű akciót, merthogy mindez Mongkokban, a feketekereskedelem központjában, egy éjszaka alatt történik. (Ez utóbbit ekkor még csak a nézők sejtik, és kábé ez minden, amit sejthetnek).

Közben két kínai kisfaluból származó fiatal is az eseményekbe keveredik - hogy megjelenjen a társadalmi dráma is -, egy kezdő bérgyilkos és egy kezdő kurva. Ezt a vonalat egy dagadt bérgyilkosközvetítő ügynök keveri a krimi-szálba és a mongkongi éjszakában eluralkodik a káosz. Mindenki mindenkit követ, de senki sem a megfelelő embert. Végül a gubancos csomóban elrendeződnek a szálak, és az egész egy jó filmmé bogozódik.

Sőt azt is mondhatnám, hogy megszületett a hongkongi Dögkeselyű. Mert bár ez egy 2004-es hongkongi Tung-Shing Yee-darab, a realistább, mozgalmas akciójeleneteket kivéve sok minden emlékeztet a nyolcvanas évekbeli András Ferenc-filmremekre. A kisfaluból érkező főszereplő történetszála és a film fakó képivilága mellett a legmegdöbbentőbb hasonlóság a fel-felcsendülő Vukán György-ös szintetizátorfutam.

Csúcs
- Iskoláslányok home videón
Mesterházy Lili

Tracey Emin brit képzőművészt tizenhárom évesen erőszakolták meg a tengerparti Margate-ben, fiatalon két abortusza is volt. Meg nem született gyermekeinek nevét felvarrta arra a sátorra, amivel 1998-ban Everyone I Have Ever Slept With 1963-1995 címmel élete egyik legnagyobb sikerét aratta. Margate a színhelye a Csúcs-nak, az életrajzi ihletésű videó- és super 8-as felvételeket keverő elsőfilmnek, amit annak ellenére, hogy csak 63 perces, nehéz végignézni. Nehéz, mert Emin nem filmes, nem találja el azt a dinamikát, amivel leköthetné a nézőt, bármlyen megrázó is legyen a téma. Hat iskoláslány lebbenő szoknyában és térdzokniban mászkál a parton, a diszkóban, a vidámparkban. Nyúlós, érdektelen percek gyakorlatilag ugyanarról (az egyikük állandóan Egyiptomról álmodozik), sok a sirály és a felhő.

A home videókat idéző kép sem könnyíti meg a néző dolgát; az első pillanatban átkapcsol az agyunk a "Nóra unokanővérem esküvője"-szalagra és bár az amatőrszínészek többnyire hitelesek és jó a zene is, a Csúcs (Top Spot) nem az a darab, ami bármivel is vissza tudná harcolni magát a filmek világába. Inkább Emin kiállításain a háttérben futó videó-installáció képernyőjén lenne a helye, mint a Titanic filmfesztiválon.

Zsinórón
- A báb vajon mi?
Földes András

A bábfilm eddig olyan mozit jelentett, amiben a figurák úgy mozognak, mintha élő szereplők lennének, vagy ha nem is élők, de biztosan nem animált szobrocskák. A Zsinóron ebből a szempontból paradigmaváltást jelent a bábosok kevéssé ismert, zárt világában: a dán Ronnow Klarlund filmjében a marionettfigurák ugyanis valóban bábok, akiknek a zsinórok létezésük részét jelentik. Sőt, létezésük lényegét, ez köti ugyanis össze őket a láthatatlan mozgatóval.

Az ötlet annyira jó és olyan következetesen végigvitt, hogy feledtetik a kiszámítható történetet. A képeken nem csak látszanak a vastag zsinórok, de szerepet is kapnak a két birodalom küzdelmét bemutató történetben. Az ellenséges seregek egymás köteleit igyekeznek elvágni, a szerelmesek pedig az égben összeérő zsinegeik révén szereznek tudomást belső rezdüléseikről. A rendező energiáit főleg a látvány és a saját jogán létező világ kidolgozására fordította, és a részvételével írt fantasy-forgatókönyv sajnos elég laposra sikeredett.