Öt ötlet, ami megváltoztatta a filmet
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
David Parkinson egy szórakoztató és tudományos munkában, a magyarul még nem kapható 100 Ideas That Changed Film című könyvében sorol fel olyan ötleteket, amik megváltoztatták a filmkészítés mikéntjét. Olyan különlegességekkel szórakoztatja a kötetben olvasóit, mint hogy hogyan készült az 1933-as King Kong ordítása: Egy oroszlán üvöltése visszafelé játszva, lassítva. (Vagyis nem akkora mérföldkövekkel foglalkozik, mint a színes film vagy a steady cam megjelenése, hanem egyszerűbb lépésekkel.) A könyvről többet itt olvashat.
Ötöt választottunk ki:
A vizuális effektekből Martin Scorsesét említi, aki a Jake La Mottáról forgatott mozijában igazi pszichológiai realizmussal ábrázolta a bronxi bikát. A Dühöngő bikában (1980) a mindennapok szikár képei váltakoznak a meccsek stilizáltságával. A füstfelhős stadionban lassításokkal és rengeteg közeli felhasználásával hangsúlyozták a hivatásos bokszmérkőzések brutalitását. Az alig 15 perces meccsjeleneteket tíz hét alatt vették fel, az operatőr Michael Chapman görkorcsolyán rögzítette a képeket. Szubjektív, közeli felvételekkel vonta be jobban a nézőt.
Lazare Meerson díszletei nélkülözhetetlenek voltak ahhoz, hogy René Clair egy stúdióban is realista lehessen: létrehozhassa a romantikus munkásosztályi hangulatot az 1930-as Sous les Toits de Paris-ban. A Meersenhez hasonló dizájnerek olyan aprólékos műgonddal készítették el díszleteiket, hogy munkáikkal a neorealizmus fejlődésére is hatással voltak.
A film noir a B-mozik közé került a gyengébb kritikai fogadtatás miatt, majd Alain Delon kiemelte pusztító angyalként a Jean-Pierre Melville rendezte 67-es Szamurájjal, ami később a neo-noir egyik jelképévé vált.
Dorothy Arzner rendezőként erős és önálló nőket küldött a vászonra, például a The Wild Party című 1929-es filmjében. A nemek közti egyenlőtlenséget billentették helyre az egészestés filmekben a nagy stúdiók korszakában Ida Lupinóval.
A tini mozilátogatók nem egy alkalommal mentették meg Hollywoodot a totális csődtől. A háború után a tinifilmeket futószalagon szállították az autósmozik és külvárosi filmszínházak törzsközönségének. 85-ben a Nulladik óra bajkeverői hozták vissza a műfajt John Hughes 1985-ös mozijával.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon