Nácigyerekek csodás vergődése

2013.04.14. 19:43

Megérdemelten nyerte Cate Shortland Lore című filmje a 20. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál 8000 eurós fődíját. Az Oscar-díjas Jiři Menzel cseh filmrendezőből, Morgan Bushe ír producerből (Semmit magamról) és Hajdu Szabolcs filmrendezőből (Macerás ügyek, Fehér Tenyér, Bibliothéque Pascal) álló zsűri egy érzékeny, okos filmet választott, ami nem akart sokat markolni, és éppen ezért tudott szinte végig hatásos maradni.

A film Németországban játszódik, 1945-ben. A 16 éves Lore (Saskia Rosendahl) és négy testvére, kiskamasz húga, 8 év körüli iker öccsei és a még csecsemő Peter szinte semmit nem érzékeltnek a háború borzalmaiból, egészen a végjátékig. Ekkor náci szüleiknek menekülniük kell, csak annyi idejük marad, hogy a gyerekeket elrejtsék egy erdei házban. De itt sincsenek biztonságban, ezért Lorénak kell elvezetnie a gyerekcsapatot Hamburgba, a nagymamához. A film ennek az útnak a története az orosz, a brit és az amerikai zónán keresztül.

  Lorénak egyik pillanatról a másikra kell családfővé válnia, aki bármi áron ételt szerez a testvéreinek, és mindent megtesz, hogy elkerüljék azt, amire jó esélyük van, hogy megerőszakolják vagy megöljék őket. És Lore el is követ mindent, hogy megfeleljen a feladatnak, elvégre kemény náci nevelést kapott, büszke német lány, aki mindig teljesíti a kötelességét. De segítség nélkül nem boldogul és ez a segítség onnan jön, ahonnan a legkevésbé szeretné. Hozzájuk csapódik Thomas, aki jóval nagyobb rutinnal küzd a túlélésért, mint a nácigyerekek. Thomas zsidó és egy lágerben töltötte az elmúlt éveket. Étellopásban, koldulásban, hazudozásban messze túltesz a kompánián és ami a legfontosabb: papírjai és józan esze is van.

Segít a lánynak, aki minden, csak nem hálás ezért. Elvégre egy olyan fiúval kell ennie, aludnia, utaznia, egy olyan fiú tartja életben őt és a testvéreit, aki semmit nem érdemel, csak megvetést és gyűlöletet. Legalábbis Lore szülei ezt nevelték a gyerekekbe. Azok a szülők, akik még a búcsú perceiben sem a gyerekek elhagyását bánják a legjobban, hanem azt a csalódást, amit a Führernek okoztak. És miközben Lore éhséggel, betegséggel, a testvéreiért érzett felelősséggel és Thomas iránti ellenszenvével küzd, szülei tetteivel is szembe kell néznie.

De nem csak neki. A gyerekek útjának hátterében látjuk a sokkolt Németországot, az embereket, aki csak most szembesülnek a vereséggel, a holokauszt rémtetteivel, a megszállással. Látjuk a reakciókat, a tagadást, a dühöt, az összeroppanást, a lelkiismeret-furdalást. A film legnagyobb értéke, hogy semmi sem fekete-fehér benne. Lore nem egy szent, de nem is megátalkodott náci, ahogy Thomas sem egydimenziós figura. Sőt, ő tartogatja a legnagyobb meglepetést a testvéreknek. A Lore a németek szemével láttatja a világháború végét, nácik gyerekeivel azonosulunk, nekik drukkolunk, de a film egy pillanatig sem akarja kisebbíteni a bűneiket. Kerüli a hatásvadászatot, és didaktikus is csak a végén lesz. Sok film készült a második világháborúról, Cate Shortlandé mégis azt bizonyítja, hogy még mindig nem beszéltünk ki mindent.

„A filmben Saskia Rosenthal magával ragadó alakítást nyújt egy fiatal lány megformálásával, akinek a világa, és hitrendszere összeomlik, amikor közvetlenül a II. világháború végét követően megtudja az igazságot a szüleiről. A film hátterét a zűrzavarba taszított ország adja. A Lore egy erőteljes, szakmai mélységgel megalkotott ambiciózus léptékű, hiteles és intim film.” – nyilatkozta Morgan Bushe. És valóban, a film másik nagy értéke a főszereplő, Saskia Rosendahl. Megérdemelten választották a berlini filmfesztivál Shooting Starjává. A Titanic fődíját is ő vette át, éppen Magyarországon forgat.

A Lore május másodikától látható Magyarországon.

10/7,5