Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEMEzt tényleg csak Isten bocsáthatja meg
További Cinematrix cikkek
- Hibát követ el, aki ettől a különleges filmélménytől megfosztja magát
- Steven Spielberg szerint a Dűne 2 a valaha készült egyik legjobb sci-fi alkotás
- Fillérekből járták be Európát egy kis trükk segítségével
- Itt a legújabb Bad Boys-film előzetese: nem spóroltak az őrültséggel
- Megtornáztatja az agyunkat a Netflix új sci-fi sorozata
Senki nem állítja, hogy könnyű dolga volt a Ryan Gosling - Nicolas Windig Refn színész-rendező duónak a Drive - Gázt! sikere után. Ez a film hibátlanul talált a közepébe annak, amit 2011-ben az emberek menőnek tartottak. Nemcsak anyagilag lett váratlan siker (csak 15 millió dollárból készült, de 76 milliót szedett össze), de egészen rövid idő alatt kultuszfilmmé is vált. A zene, a képek, a színészi játék mind maga volt a coolság.
Nem vitás, hogy ezek után nehéz lehetett belevágni a következő közös munkába. Mindenki azt várta, hogy csináljanak valamit, ami legalább ennyire menő. Nem sikerült. Pedig nem bíztak sokat a véletlenre: új filmjük, a Csak Isten bocsáthat meg Bangkokban játszódik, vannak benne maszturbáló kurvák, kinyomott szemek, éles kardok, boksz, drogok és a többi.
Adott két testvér, akik Thaiföldön tengetik a napjaikat. Egy bokszklubot vezetnek, de az igazi pénz nem ebből van, hanem drogkereskedelemből. Szabadidejükben az idősebb fiú, Billy (Tom Burke) thai kurvákat és bordélyokat zaklat, a fiatalabb, Julian (őt játssza Gosling) meg jobbára meredten bámul maga elé. Ezt az idillt zavarja meg, amikor Billy egy jól sikerült portyáján nemcsak megerőszakol és megver, hanem meg is öl egy 16 éves prostituáltat. A következmények utolérik a fiúkat, még a mamának (Kristin Scott Thomas) is Thaiföldre kell utaznia. És miután kiderül, hogy Julian nem hajlik a bosszúra, anyu veszi kezébe az irányítást.
Aki ebből azt hinné, hogy a Csak Isten bocsáthat meg-nek van története, az téved. Sok mindene van ennek a filmnek, de épkézláb sztorija, az nincs. Legkésőbb fél óra után világossá válik, hogy Nicolas Windig Refn magasról tojik a nézők fejére. Ugyan mindent beletesz a filmjébe, ami nézőcsalogató lehet, de úgy, hogy garantáltan ne legyen az. Elképzelt valamit, amit következetesen meg is valósít: egy lassú, egyik vörösre világított bárból a másik vörösre világított bárba tartó, véres filmet.
Szegény Ryan Gosling járt a legrosszabbul: szótlan karaktere már-már röhejes. Csak ül és bámul, aztán áll és bámul, úgy kurvázik, hogy csak bámul, úgy verekszik, hogy csak bámul. De ettől egy kicsit sem lesz titokzatos, menő vagy szimpatikus. Semmit nem tudunk meg a pasiról, nem szeretjük, nem utáljuk és egy idő után már nem is érdekel, hogy mi történik vele.
A legjobb szerep Kristin Scott Thomasé, akit kifinomult és elegáns nőként szoktunk meg. Most viszont hidrogénszőke, műkörmös, platformcipős maca, az egyetlen, akibe legalább egy kis irónia szorult és akit legalább utálni tudunk. Ebben a filmben ugyanis mindenki vérkomolyan veszi magát, az egyetlen vicces epizód Thomasé.
A Csak Isten bocsáthat meg-et kifütyülték Cannes-ban. Joggal, de azért az sem mondhatjuk, hogy másfél óra tömény szenvedés lenne. Thomas alakításán túl is vannak értékei: ahogy a korábbi Nicolas Windig Refn-filmekben, úgy ebben is erősek a zenék, emlékezetesek a képek, úgyhogy a pocsék történet és a lassúság ellenére is be tud szippantani a film.
Igaz, hogy amikor már engednénk a hangulatnak, jön egy totálisan öncélú, premier plánban mutatott szemkinyomás, kézlevágás, kibelezés vagy bélben turkálás. Ha tizedannyi figyelmet fordítottak volna a forgatókönyvre, mint a kézlevágások megkomponálására, a Csak Isten bocsáthat meg talán jó film lehetett volna. A rendező meg nézzen kevesebb David Lynch-filmet!
IMDb: 6,2
Rotten Tomatoes: 35 %
Index: 10/5
Rovataink a Facebookon