Szarajevóban nem szar a jövő

Szarajevóban szar a jövő - énekelte Bobafett a Híradó című dalában, amit csak azért mormolok repetitíven, mert annyira találóan írja le milyen ez a város. A kilencvenes évek délszláv háborús borzalmai után egy olyan országot kaptak az itt élők, ami kiüresedett. Srebrenicában úgy öltek meg nyolcezernél is több embert, hogy azt máig nem lehet felfogni. A boszniai vérengzéseknek több százezer áldozata volt. Szarajevó folyamatosan azzal küzd, hogy elmondja saját történetét, miközben minden igyekezetével azon van, hogy egy új, friss és izgalmas városképet hozzon létre. A Szarajevói Filmfesztivál adott újra életet ennek a városnak annak idején.

1995-ben Mirsad Purivatra, a McCann Erickson boszniai vezetője azért indította el a filmfesztivált, mert valamit tenni kellett Szarajevóért. A filmfesztivál egy jól kitalált, ügyesen menedzselt és szerethető brand. A igazgató hol pénzt szerez, hol smúzol, hol az éjszaka közepén a rendőrökkel egyeztet arról, hogy mekkora hangerővel mehet a zene a nyitott helyszínen megtartott állófogadáson.

A múlt itt különösen fontos: az idei év egyik sztárja a Holy Motors rendezője, Leos Carax volt, aki állítólag annak idején csempészte a filmjeit a fesztiválra, hogy vetíteni lehessen őket. A fesztivál tehetséggondozó programját, a Talent Campust nyitotta meg az ismert francia rendező, aki szűkszavűan válaszolgatott a kérdésekre, de az legalább kiderült, hogy a színésznők castingolásával nincs gondja, mert általában a barátnőit válogatta be a filmjeibe.

Senkiföldjéből fesztiválváros

Valaki egy beszélgetésben azt mondta, hogy ez a fesztivál arról szól, hogy végre ne csak a múlttal és a háború következményeivel foglalkozzanak az emberek. Szarajevó mára egész Kelet-Európa számára kínál filmhez kapcsolódó lehetőségeket: rendezők, színészek, gyártók és producerek pörögnek itt folyamatosan. Ez a sokak számára fontos ügy a boszniai filmgyártásra is jótékonyan hat, sok film készül, Danis Tanovic Senkiföldje című filmje előbb Szarajevói Filmfesztivált, majd az Oscar-díjat nyerte meg 2001-ben. Idén Tanovic új filmjével (Epizód egy vasgyűjtő életéből - magyar bemutató: szeptember 26.) indult a fesztivál, amit Berlinben díjaztak. Nem mellesleg az itteni filmművészetnek is jót tesz, hogy külön szelekcióban foglalkoznak a filmjeikkel.

A fesztiváligazgató egy interjúban elmondta, hogy idén minden ok nélkül 20 százalékkal csökkentették az állami támogatást, ami azt is jelenti, hogy aggódnia kell a minőségért, ami egy ilyen erős brand szempontjából a legfontosabb. Kiemelte, hogy nincs kultúrpolitika, nincsenek stratégiák, megbízható támogatási formák, amikre építeni lehetne. Összességében Bosznia-Hercegovinának ez a legkomolyabb terméke, ami nem tud hosszútávú politikai stratégia nélkül fennmaradni, esetleg fejlődni. Pedig a most 19. alkalommal megrendezett fesztivál mindent megérdemelne, a világ minden pontjára eljut a fesztivál híre, és ez nem csak ebben a tíz napban fontos.

A filmfesztivál ilyenkor megszállja a várost: mindenhol a fesztivál szíves logóját látni, este a járókelők a sztárokat nézik a premierek előtti vonuláson, tolongás van mindenhol, a kisfilmektől a retrospektíveken át a 3000 férőhelyes szabadtéri mozi vetítéséig. A város sötétedés utána olyan, mintha a Kazinczy utcát kereszteznénk a Liszt Ferenc térrel: pörgős, hangos, csillogó és élettel teli.

Magyaroknak is fontos

A fesztiválnak sok magyar kötődése van, bár lehetne sokkal több, mert a magyar kultúrpolitika és a Filmalap is jobban figyelhetne arra, mi történik itt, mert második évben zsinórban magyar filmes projekt nyerte a Sarajevo City of Film versenyét (pályázaton kiválasztanak három kisfilmes projektet, amiket Szarajevóban leforgathatnak normális büdzsével értelmezhető idő alatt). Előbb Nagypál Orsolya a Körforgalommal nyert, most Grosan Cristina a Holiday at the Seaside-dal: egy 13 éves lány a családi nyaralás előtti éjszaka kezd menstruálni, de problémájával magára marad, mert közben súlyosabb sztorik is kiderülnek a családban. Két nő élete változik meg végérvényesen egy este alatt.

Dési András György és Móray Gábor alkotópáros legújabb kisfilmje, az emberevős Valaki vacsorára, valamint Groó Diana Regina című dokumentumfilmje a világ első rabbinőjéről a versenyprogramban szerepel. Nem feledkezhetünk meg a mi különbejáratú Mikes Kelemenünkről sem, az önkéntes száműzetést vállaló Tarr Béla ugyanis beindította film.factory nevű mesterképzését Szarajevóban (amire már lehet jelentkezni is), nem csoda, hogy idén megkapta a Szarajevó Szíve díjat.

Tanulságok nélkül

Szarajevó megcsinálta a térség legjobb és legfontosabb fesztiválját. Magyarországon az idén 20. születésnapját ünneplő Titanicból lehetett volna valami izgalmasat fejleszteni, de minden kísérlet elvérzett a kultúrpolitikai harcokban, most a miskolciak próbálják meg a Cinefesten összehozni a minőségi magyar fesztivált, eddig úgy tűnik sikerrel, és nem fognak úgy elvérezni, ahogy történt az Pécsen a Moveast esetében. Nagyszabású budapesti filmfesztiválról még csak beszéltünk. Szőcs Géza Neményi Ádám producerrel megtámogatva autózott ki 2011-ben Cannes-ba, hogy bejelentse a sok százmillió forintból a semmiből felépíteni kívánt A-kategóriás filmfesztivált, ami 2012. szeptemberében került volna megrendezésre. Koncepció akkor sem volt, csak terv a nagyot mondásra.

Ez csak azért érdekes, mert a szarajevói filmfesztivált tényleg a semmiből hozták létre 1995-ben. A cél mindössze annyi volt, hogy Szarajevót újra pozitív tartalommal töltsék meg. Alulról indulva nőttek akkorára, hogy ma már 700 filmet vetítenek le a 10 nap alatt, a Balkán legjobbjait versenyeztetik meg, miközbn Cannes legfrissebb filmjei is itt vannak, a román sztárrendezőnek, Cristi Puiu-nak retrospektívet szerveztek, vannak fiatal tehetségeknek szóló programok, sőt néhány éve már kisfilmek helyi gyártását is finanszírozzák. Tavaly Angelina Jolie filmjével szerepelt itt, járt itt John Malkovich, Bono, Darren Aronofsky, míg Michael Fassbender a Talent Campuson tartott szemináriumokat. A jövő évi terv, hogy kis költségvetésű nagyjátékfilmeket is készítenek: mindennek az előzmőnye a pályáztatás, a folyamatosan változó, nemzetközi szakmai zsűri. Erős kapcsolatokat építettek ki a berlini filmfesztivállal és most a dohai filmfesztivállal is, mert Szarajevó etnikai és kulturális összetettsége miatt is élő kapcsolat lehet az arab és az európai kultúra között.