Kurvás Barbie is lett volna a Toy Story 3-ban

1. Szörny Rt. 2: Az elveszett Paraparadicsom

A Disney és a Pixar főnökei, Michael Eisner és Steve Jobs a kezdet kezdetén mindössze hét animációs film elkészítésére és forgalmazására kötöttek szerződést. A megállapodás része volt, hogy minden Pixar-mese és rajzfilmfigura joga a Walt Disney Companyt illeti. Ez nagyon nem tetszett Jobsnak, és balhék sorához vezetett az 1999-es Toy Story 2 készítése idején. 2004-ben aztán Jobs bejelentette: mivel a Pixar egyre sikeresebb, az arrogáns Disney viszont továbbra is túl sokat vág zsebre a bevételeikből, szakítanak az anyacéggel. Bosszúból a Disney-vezér Eisner 2004-ben megalapította a saját, CGI-mesékre szakosodott cégét, a Circle 7 stúdiót.

A terv az volt, hogy a Pixar helyett ez a „Pixaren't”-nek gúnyolt csapat fogja ontani a kasszasiker Pixar-rajzfilmek folytatásait, a Toy Story 3-at, a Szörny Rt. 2-t és a Némó 2-t, de végül egyik sem készült el. 2005-ben ugyanis Eisner ellen fordult a lázongó igazgatótanács (ebben nagy szerepe volt a cégből ekkorra már kigolyózott Roy E. Disney-nek is) és távoznia kellett a Disney elnöki székéből. Utódja, Bob Iger békét akart kötni a Pixarral. 2006-ban megegyezett Steve Jobsszal, aki 7 milliárd dollárért eladta a céget a Disney-nek, és kiharcolta, hogy művészeti vezetőjük, Ed Catmull legyen a Walt Disney Animation Studios elnöke, a Pixar-alapító John Lasetter pedig a hangzatos chief creative officer beosztást kapta meg (azóta ő lett a Walt Disney Imagineering kreatív igazgatója is).

A „Pixaren't”-re így már volt szükség, kukában landolt az addig kitalált Szörny Rt. 2 is. Ez előzményfilm helyett igazi folytatás lett volna: Mike és Sulley épp elindulnak a gyerekszobákba nyíló ajtókon keresztül az első részben megismert kislányhoz, hogy boldog szülinapot kívánjanak neki, ám a lány a családjával együtt nyomtalanul eltűnt. Ez akár egy jó történet kiindulópontja is lehetett volna (hiszen elvileg az ajtók mindig a gyerekek szobáiba nyílnak, akkor is, ha időközben elköltöznek), bár némi aggodalomra adott okot, hogy a forgatókönyvet a nem túl erős filmográfiával rendelkező Bob Hilgenberg-Rob Muir páros írta volna. Végül az egész ment a kukába.

2. A bádoghuszár karácsonya

A Pixar már az 1995-ben kasszát robbantó Toy Story előtt is létezett, sőt, halmozta a szakmai sikereket. A diadalút 1986-ban kezdődött: az Apple-t épp otthagyó Steve Jobs ekkor vette meg 5 millió dollárért  George Lucastól az akkor még Lucasfilm Graphics Group névre hallgató céget (Lucasnak ekkoriban égető szüksége volt a pénzre a válása és a mozikban elhasaló Howarda kacsa miatt), és a kreatív művészet jegyében minden évben rajzoltatott valamit az akkor még szinte egyedül dolgozó John Lasetterrel. Első animációja, a cég logóját bemutató Luxo lámpa Ezüstmedvét nyert Berlinben, a 88-as Tin Toy pedig már Oscar-díjat kapott.

Jobs nem a díjak miatt erőltette az akkor még drága mulatságnak számító 3D-animációt, hanem mert már ekkor látta, hogy ez a forradalmi technológia az egyre erősebb számítógépekkel idővel kiszorítja majd a piacról a hagyományos, kézzel rajzolt meséket (igaza lett, 1995 és 2010 között minden Pixar-rajzfilm elverte a mozikban az épp aktuális Disney-klasszikust). A Tin Toy sztorija csak annyi volt, hogy egy ellenszenves, pelenkás kisbaba egy felhúzhatós, doboló játékhuszárt terrorizált a gyerekszobában, de annyira bejött Jobsnak és az akkori Disney-elnök Jeffrey Katzenbergnek, hogy berendelték a Pixartól a Tin Toy karácsonyi verzióját is. Ebben Tinny, a játékhuszár egy tahó hasbeszélő babával, egy kis pingvinnel, egy műanyag királylánnyal és egy plüssmackóval haverkodott volna össze.

A Pixar-dolgozók viszont hallani sem akartak arról, hogy a figurák a fináléban szirupos karácsonyi énekeket daloljanak, így az éveken át meetingről meetingre tologatott projekt végül túlnőtt saját magán. A tahó hasbeszélő babából vidám cowboy lett, a bádoghuszárból pedig fémpáncélos űrhajós, a folytatást pedig már ismerjük: Woody és Buzz Lightyear azóta a Pixar húzónevei, a Toy Story-trilógia pedig 15 év alatt 2 milliárd dollárnyi bevételt termelt.

3. George és A. J.

Emlékszünk még a Fel! című animációs film két hülye ápolójára, akik az Árnyas Tölgy Öregotthon nyugdíjasaira vigyáztak? 2009-ben úgy volt, hogy saját rajzfilmet kapnak, mivel a Pixar is ugyanolyan cég, mint a gagyigyáros Asylum: minden dolgozó (ideértve a büfést és a takarítót is) beülhet a rendezői székbe, ha van egy jó ötlete. Josh Cooley, a Verdák, a L'ecsó és a Fel! storyboard rajzolója például kitalálta, hogy a két lúzer betegápoló Fredricksen papa emlékezetes, lufiházas szökése után még visszamehetne párszor a nyugdíjastelepre, mert milyen vicces, ha a többi öreg is az orruk előtt szökik meg macskavontatású, légpárnás vagy épp csúzlival kilőtt házában.

A George & A.J.-ből végül nem lett 3D-animációs film. A projekthez felhasznált, hagyományos, 2D vázlatrajzokért viszont tényleg kár lett volna, ezért az alkotók ezeket rajzfilmszerűen egybefűzték. Az így kapott mozgó storyboardot pedig a darabos mozdulatokkal mászkáló, szájmozgás nélküli figurákkal együtt feltették a Disney hivatalos Youtube-csatornájára, majd később a Pixar Short Films Collection Volume 2 című válogatás DVD-re.

4. Matuka: Előre a hátramenetbe

A Szörny Rt. és a Némó nyomában is viccesebbre sikerült a Verdáknál, a gyerekek mégis Villám McQueenre és Matukára pörögtek rá a legjobban, és minden létező pólót, bögrét és legót (sőt, bezacskózott zöldségmixet) képesek megvetetni a szülőkkel, ha azon ablakszemű autók vigyorognak. A dollármilliárdokat érő franchise ráadásul már a két folytatást (Verdák 2, Repcsik) mellett egy népszerű animációs sorozatot is kitermelt Matuka meséi címmel.

Ebben a sorba illeszkedett volna Matuka újabb kalandja, a Backwards to the Forwards, amiben a készítők a saját, önellentmondásos kisautóviláguk mellett a Vissza a jövőbe időparadoxonait is körberöhögték volna. A filmet a Pixar veterán storyboard művésze, Scott Morse készítette volna, de mivel nem nagyon tudta meggyőzni a főnökeit a vázlatrajzokból összerakott animációjával, nem kapott zöld utat a megfilmesítéshez.

5. Gonosz kaktuszprosti a Toy Story 2-ben

1995-ben egy életre megjegyezte a világ a Pixar animációs cég nevét: a Toy Story vicces műanyagjátékai 361 millió dollárt kaszáltak a mozikban. Ezzel a Pixar stúdió még a Disney az évi nagy durranásnak szánt saját rajzfilmjét, a 346 milliós bevételt termelő Pocahontast is beelőzte. A Disney-vezetőség ekkor úgy döntött, egyórás folytatást kell készíteni a VHS-piacra a vagány cowboy és az űrhajós haverja kalandjaiból. Ám amikor hónapokkal később meglátták, milyen látványvilágot tudtak kicsikarni a Pixar-dolgozók a korszak legjobb számítógépeiből, azonnal egész estés moziverziót akartak a Toy Story 2-ből.

Az ekkor már kétszeres Oscar-díjas Pixar-főnök, John Lasseter személyesen irányította a hosszabb sztori kidolgozását. Az első forgatókönyvváltozatban már megvolt a jól ismert alapsztori: Woody-t elrabolja egy mániákus játékgyűjtő, Buzzék pedig sok vicces szerencsétlenkedés árán kiszabadítják. A korai verzió viszont sok dologban különbözött a véglegestől. Woody lova, Bullseye például itt még tudott beszélni, a dobozban hagyott Stinky Pete sokkal gonoszabb volt és Prospector névre hallgatott, az őrült terveiben (Woody sosem láthatja viszont a barátait) pedig egy feslett kaktuszasszony, Senorita Cactus segítette. Ő azonban már túlságosan is hasonlított a westernfilmek fűzőbe préselt mellű örömlányaira, úgyhogy kidobták a végső változatból (így a kedves tehenészlány, Jessie is nagyobb szerepet kaphatott).

Nyolc hónapnyi kemény munka után azonban egy máig rejtélyes szervertörlés után minden Toy Story-anyag elszállt a Pixar stúdió gépeiről, ráadásul a biztonsági mentéseik sem voltak használható minőségűek. A cég óriási szerencséjére azonban Galyn Susman technikai rendező szerette hazavinni a munkát, így az otthoni gépén kallódtak másolatok az addig összevágott jelenetekről, így nem kellett mindent elölről kezdeni.

6. Kurvás Barbie a Toy Story 3-ban

Természetesen a Toy Story 3 megszületése sem volt ajtócsapkodós vitáktól, kihajított forgatókönyvektől és Pixar-Disney-belharcoktól mentes történet. 2005-ben a Pixar helyett a cikk elején már bemutatott Circle 7 stúdió kapta meg a feladatot, hogy DVD-re szánt folytatást készítsen a 485 millió dollárt szakító Toy Story 2-höz. A Disney-vezérkar rá is bólintott egy forgatókönyvre, amiben ezúttal nem Woody-t, hanem Buzzt kellet kiszabadítania a játékoknak, mert egy anyaghiba miatt a világ összes Buzz Lightyear akciófiguráját visszaszállították a tajvani babagyárba. Itt Buzz egy rakás őrült, rosszul kifestett, ön- és közveszélyes, betiltott játékkal haverkodott volna össze, amíg Woody-ék megszervezik a mentőakciót. Többek között egy elszabadult távirányítós autóval, egy plüssálat-svájcibicska hibriddel és egy kifejezetten kurvásan öltözködő Cindy Scrissor-babával.

A Disney-főnök Bob Iger és a Pixart eladó Steve Jobs 2006-os megállapodása végül a Toy Story-brandet is az Oscar-halmozó Pixar-csapatnak adta, akik kidobták a Circle 7 stúdió elvadult ötleteit, amiket természetesen a Disney-kedvencnek számító Bob Hilgenberg-Rob Muir páros talált ki, akárcsak a Szörny Rt. 2 esetében. A Toy Story 3 rendezője a korábban inkább vágóként dolgozó Lee Unkrich lett, aki a forgatókönyvet arra a Michael Arndtra bízta, aki jelenleg épp a Csillagok háborúja 7. részén dolgozik. Az eredményt ismerjük: a megunt játékok terroróvodai kalandjai egymilliárd dollár bevételt és egy újabb Oscar-díjat hoztak a Pixarnak.