Bruce Lee mestere szerelemes

Aki arra számít, hogy A nagymester, Bruce Lee mesterének története, erről a mester-tanítvány kapcsolatról szól, nagyot csalódik. A nagymester ugyanis tényleg a mester, Ip Man (Tony Leung Chiu Wai) története, Bruce Lee csak a végén és akkor is csak vigyorgó kisfiúként tűnik fel egy percre.

Wong Kar Wai-t (2046, Szerelemre hangolva, Csungking expressz) a legendás kungfu mester, Ip Man érdekelte, ami érthető is. A mester élete enyhén szólva is szélsőséges volt: gazdag családba született, 40 éves koráig nem is kellett dolgoznia, de aztán megismerte a legmélyebb nyomort is. A kungfu legnagyobb mestereitől tanulhatta meg uralni a testét, mégsem sikerült mindig uralkodnia magán, évekig súlyos ópiumfüggőséggel küzdött (bár erről a filmben egy szó sincs, pontosabban más lesz ópiumfüggő). Nem véletlen, hogy A nagymester előtt már jónéhányszor feldolgozták az életét.

Wong Kar Wai nem ragaszkodott mindenben az életrajz tényeihez, inkább megcsinálta a saját verzióját a kungfu legendás alakjáról. A történet kezdetekor Ip Man már negyven éves, és ahogy mondja, eddig tartott élete tavasza, hiszen csak jó dolgok történtek vele. A kínai Foshanban született, annyira befolyásos és jómódú családban, hogy még utcákat is elneveztek a rokonairól. Dolgoznia nem kellett, így szenvedélyének, a kungfunak élhetett. Emellett a magánélete is boldog volt: szép (és a mester szerint dicséretesen keveset beszélő) felesége és gyerekei voltak.

Ezután viszont rögtön élete tele következett, amikor a mester szép lassan elveszített mindent, ami fontos volt neki. Wong Kar Wai ezt az utat mutatja be a 30-as évektől egészen a hatvanas évekig, amikor Ip Man már Hongkongban él és egy kungfu iskolában tanít. A nagymester sokat markol: egyszerre életrajz, harcművészeti film, hosszú, látványos kungfu jelenetekkel, de szerelmes film és tabló is Kína történelméről.

Szinte természtes, hogy ha ennyi mindent akarnak belezsúfolni egy filmbe, úgy, hogy annak a mester szerelme, Gong Er (Ziyi Zhang, akit a Tigris és Sárkányból és az Egy gésa emlékirataiból ismerhetünk) legalább annyira a főszereplője, mint Ip Man, ráadásul mellettük még két-három másik karakter sorsát is követjük (néhányat tök feleslegesen), akkor kicsit zavaros és hézagos lesz a történetmesélés. A nagymesterben nem egy következetlenséget látunk, az egész film kicsit széteső, aránytalan. Könnyű elveszi a különböző kungfu iskolák és stílusok között, a becsületkódexek, a kungfu mozdulatok tengerében és az sem mindig egyértelmű, hogy ki, mit, miért tesz. Aki vaslogikát, következetes történetmesélést keres a moziban, az valószínűleg a falat fogja kaparni.

Pedig A nagymester gyönyörű film. Ha valamihez, a képekhez és a hangulatokhoz Wong Kar Wai még mindig nagyon ért. Még ha az esőben kungfuzás némileg a Mátrixra emlékeztet is, A nagymestert végig jó nézni. Ip Man és Gong Er küzdelme még azokat is lenyűgözi, akik az órájukat szokták nézni a filmek verekedős jelenetei alatt. És bár ilyen, beteljesületlen szerelmeket már láttunk a rendezőnél, Gong Er (aki még soha nem veszített csatát) bánatos arca is felejthetetlen.

Egy két órás életrajzból ennél lényegesen többet is megtudhattunk volna Ip Man mesterről. De az életrajzát elolvashatjuk bármikor, a szemünk meg így járt a legjobban.

IMDb: 6,6

Rotten Tomatoes: 75 %

Index: 10/7

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!