Affleck leforgatta a karibi Tőzsdecápákat

2013.09.26. 11:11 Módosítva: 2013-09-26 12:26:54
Vigyázat, spolierveszély!

Most, hogy Ben Affleck lett az új Batman, egyszerűen nem lehet úgy megnézni a filmjeit, hogy ne hunyorítsunk közben, denevérálarcot képzelve a kétszeres Oscar-díjas író-producerre. Szerencsére a Vakszerencsében nem jófiút alakít, hanem egy Gordon Gekkóba oltott Keresztapát, aki a Costa Rica-i offshore cégén keresztül szipkázza el a szerencsejátékfüggő netezők utolsó centjeit.

A karibi adóparadicsom rendőrei és hivatalnokai egészen addig nem is bántják őt, amíg minden nap megkapják a dollárkötegekkel kibélelt szivaros dobozaikat. Ám amikor az elszemtelenedő helyi maffiózók egyre több védelmi pénzt követelnek a riválisait krokodilokkal megetető kaszinókirálytól, az FBI is rászáll a blackjackbirodalomra. Ebbe a luxusjachtokban és bombanőkben tobzódó, milliárdos klubba szédül be kívülállóként a film igazi főhőse, Richie  (Justin Timberlake), a Princetonon végzett, pókerfüggő matekzseni. A Vakszerencse pedig innentől kezdve kísérteties hasonlóságot kezd mutatni a Tőzsdecápák dramaturgiájával.

A fiatal és ambiciózus milliomosjelölt egyre több disznóságot tesz meg a pótapaként tisztelt, milliárdos tanítómesterének, így mindent megkap, amiről addig csak álmodozott. A pénzhegyek és a luxuslakás mellé bónusznak még a főnök exnője is összejön neki (akit ezúttal Daryl Hannah helyett Gemma Arterton alakít), ám amikor a tékozló fiú találkozik az adósságcsapdába keveredett, csóró és rosszul öltöző valódi apjával (Martin Sheen helyett John Heard), rájön, hogy hogy végig a rossz oldalon állt. Így az észhez tért tanítvány végül rendőrkézre juttatja az önelégültségében hibát hibára halmozó, gonosz mesterét. Függöny.

Ben Affleck közel sem olyan jó színész, mint amilyen tehetséges író és rendező, így a kaszinótulajdonos Ivan Block természetesen Gordon Gekko aranyozott cipőfűzőjét sem kötheti meg. Justin Timberlake sem egy olyan kaliberű fenegyerek, mint a mindig önmagát alakító, kurvázós-kokainozós Charlie Sheen. De a Vakszerencse annak ellenére is izgalmas tud maradni, hogy Brian Koppelman és David Levien forgatókönyve végig Oliver Stone klasszikusát másolja. Az akciófilmekbe illő, emberrablós-vallatós jelenetek tényleg feszesen megkomponáltak és torokszorítóak, a pálmafák árnyékában üzletelő gengszterek jelenetei pedig néha tényleg sikeresen felidézik a Miami Vice és A sebhelyesarcú hangulatát.

A kiszámítható dramaturgia mellett viszont az is óriási hiba, hogy az összes bulijelenet lapos, és alig érződik a filmben a forró karibi hangulat. Bikinis csajok seggéről kokainozós VIP-buliból és luxusjachtos partiból tényleg csak annyit kapunk, amit az előzetesbe zsúfoltak a készítők. Ahol nem a lepukkant szegénynegyedet vagy a Vegast megszégyenítően hedonista kaszinókat mutatják, ott többnyire steril és hiteltelen hotelszobás jeleneteket kapunk. Ez azt a lehangoló érzést kelti a nézőben, hogy a film nem is egy buja offshore paradicsomban, hanem a nagyságrendekkel prolibbnak számító budai Hiltonban és Andy Vajna néhai Tropicana kaszinójában játszódik, ahol csak majmoljuk a nyugati luxust. (Index-ítélet: 6/10)