Az éhezők viadala lett a mai tinik Mátrixa

2013.11.22. 17:59

Biztosan nem az Éhezők viadala 2 lesz az év filmje. De még csak azt sem lehet kijelenteni róla, hogy ez az utóbbi idők legjobb sc-fije: a jelző, amit keresünk, a gyakran pejoratív értelemben használt tisztességes iparosmunka. Ebben az esetben pedig abszolút pozitív értelemben használhatjuk: hiszen Jennifer Lawrence, Woody Harrelson, Donald Sutherland, Phillip Seymour Hoffman és a többi színész kiváló, az effektek 3D-s parasztvakítás nélkül is látványosak, az elnyomó rezsim díszletvárosa pedig grandiózusabb, mint a nácik és a kommunisták összes ünnepi felvonulása együttvéve.

Akkor mi a gond? Sajnos maga a tény, hogy már egy meglehetősen hullámzó minőségű ifjúsági regényből leforgatott, elcsépelt Lost-fordulatokban tobzódó, Mátrixba oltott Menekülő ember is ekkora nézettséget és pozitív kritikai visszhangot tud kiváltani.

Azzal nem árulunk el nagy titkot, hogy a két fiatal főhős (Jennifer Lawrence és Josh Hutcherson) megint bekerül az Éhezők viadala mesterséges halálarénájába. A film viszont nem az első részben már látott felállást próbálja ellőni újra, hanem ügyesen egy egészen új szintre emeli a gyilkos túlélőshow tétjét. Mert Panem diktatúrájában az Éhezők viadalának megnyerése korántsem jelenti az út végét, éppen ellenkezőleg: ahogy el is hangzik a filmben, itt már egy valódi háború előszelét érezzük. Azt persze csak csöndben tesszük hozzá, hogy kapitális baromság úgy lenyugtatni egy birodalom lázongó lakóit, hogy a régi kedvenceiket, a győzelmükért kapott szép házikókban éldegélő, egykori viadalgyőzteseket bezavarják egy véres darálóba.

A második dzsungelbéli öldöklésben kapunk egy új főjátékmestert (Philip Seymour Hoffman gondoskodik róla, hogy emlékezzünk is rá), az első részben látottaknál ezerszer veszélyesebb ellenfeleket és a birodalmi rohamosztagosokra egyre jobban hasonlító rendfenntartókat (már végig sisakban vannak, az első résszel ellentétben nem látszik az arcuk). A film végig olyan kérdéseket feszeget, hogy milyen folyamatok játszódhatnak le egy diktatúra bukásának kapujában, amikor a hatalmáért kapkodó vezetés szemében már nemcsak a korábbi bajnokok, hanem az olyan közkedvelt stylistok sincsenek biztonságban, mint a rendszert belülről bomlasztó Cinna (Lenny Kravitz).

Az már az eredeti Éhezők viadala-regényeket elkövető Suzanne Collinsnál is alapvetés volt, hogy a tévében közvetített, véres gladiátorviadalként legitimált erőszakot nem valamiféle magasztalt dolognak mutatja be, hanem a karakterek életét elemésztő borzalomként. A főhősnő sem egy tipikus, szerelmi háromszögben vergődő tinilány (mint az Alkonyat-szériában). Az érzéseit és a rendszer korlátait is kereső Katnissból nem lesz hirtelen szívtelen gyilkos, aki már alig várja, hogy fegyveres felkelés élére állva döntse meg a rendszert.

Ő már az elején elmenekülne a gyilkos médiadiktatúrából, egyáltalán nem akar hős lenni, ráadásul az első részben kényszerűségből megölt ellenfelek emléke azóta is kísérti, ami miatt a film elejétől a végéig szimpatikus karakter a nézők számára. Jennifer Lawrence szerencsére másodszorra is jól adta át a világgal bizalmatlan, de folyamatosan fejlődő karakter komplexitását (bár minden jelenetéből ordít, hogy ő is ugyanaz a "tipródó kiválasztott"-típus, mint a Mátrix Neója), és nem mellesleg még mindig szuperdögös barna hajjal.

Jó pont, hogy az előző rész realistának szánt, sokszor nyomasztó színvilágát itt is sikerült megőrizni. Az viszont zavaró, hogy több jelenet túlságosan is sötétnek tűnik. A szájbarágós történelmi-politikai párhuzamok viszont sokszor már idegesítőek. Míg a Futótűz reklámkampánya profi módon idézte meg a nekünk magyaroknak sajnos fájdalmasan ismerős, 50-es évekbeli propagandaplakátok hangulatát, addig maga a film már gyakran Spielberget megszégyenítően nyálas és hatásvadász túlzásokba esik. Utóbbira tökéletes példa az a jelenet, ahol a romos házak lakóit agyaló karhatalmisták egy az egyben olyanok, mint a zsidókat deportáló nácik, és a néző hirtelen nem is tudja eldönteni, hogy egy könnyed, őszi blockbustert néz, vagy a Schindler listája gettójelenetét.

Az Éhezők viadala 2 persze nem a mindent újrahasznosító, ötlettelen Hollywoodot kárhoztató fanyalgóknak készült, hanem azoknak, akik már az első Éhezők viadalát is imádták. A Futótűz abszolút megfelel a trilógiakészítés klasszikus szabályainak: ez az Éhezők viadala-franchise Birodalom visszavágja, ami borongósabb, mint az előző rész, elmélyíti az alternatív történelmű Földről kapott ismereteinket, és szépen átvezet bennünket a grandiózusnak szánt fináléba. És a legbosszantóbb az, hogy a dolog jól működik. Még úgy is, hogy a Nagy Háború után kialakult, nyomorgó lakókörzetek életébe ezúttal is csak párperces bepillantást kapunk.

IMDb: 8,1 pont
Rotten Tomatoes: 90%
Index-ítélet: 7/10