Több női rendezőt Hollywoodba!

2013.11.24. 09:00 Módosítva: 2013-11-24 09:31:01

Natalie Portmannek határozott véleménye van a nők helyzetéről Hollywoodban, és egy cseppet sem bánja, hogy elvállalt két szuperhős-filmet. A Thor: Sötét világban Jane, a tudóscsaj szerepét alakító Portman karriere korán kezdődött, még csak 13 éves volt, amikor a Leon, a profiban egy árvát alakított, aki összebarátkozott Jean Reno bérgyilkos karakterével. A fekete hattyú című filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott, a Csillagok háborúja előzménytrilógiája viszont három Aranymálna-jelölést hozott neki. Londonban beszélgettünk vele a Thor sajtónapján egy kerekasztal-interjú keretében. 

Hogyan készül az ember Thor csajának szerepére? Miben volt ez most más, mint az első film előtt?

Jó nagy szünet van a két film között, kicsit féltem is, hogy a nézők tökre elfelejtették, ki is ez a nő. Thor ugye a Bosszúállókban is feltűnt, ő szem előtt van 2011 óra szinte folyamatosan. A Thor: Sötét világ elején Jane kicsit cinikusan áll hozzá a dolgokhoz, a férfi, akibe fülig szerelmes, eltűnt, semmi életjelt nem ad magáról, ő pedig szeretné, ha normális kerékvágásban menne az élete, így elköltözik egy másik városba (London), a munkájára fókuszál és néha randizik, de mint a filmből is kiderült, elég katasztrofális következményekkel. Amikor a szerepre készültem, ezekre koncentráltam, no meg arra, hogy milyen lesz pofon vágni a pasimat.

A Thor 2-ben Jane karaktere végre ellátogat Asgaardba is, ennek örült?

Az asgaardi jeleneteket imádtam, mert csodálatos az a világ, amit a látványtervezők megálmodtak., és végre együtt dolgozhattam Anthony Hopkinsszal és Rene Russóval. Az első rész forgatásán nem is találkoztam velük, mert akkor az asgaardi jelenetekkel kezdték a melót, nekem pedig azokban nem volt jelenésem, csak később, a földi részekben. Chris (Hemsworth, Thor alakítója) állandóan azzal idegesített, hogy milyen jó volt “Tonyval” együtt dolgozni, én meg ettem a kefét mellette. Most viszont a saját szememmel láttam mindent, és higgye el, pont olyan lenyűgöző látvány, mint a vásznon. 

És Anthony Hopkins? Nem volt lámpaláza, amikor először találkoztak?

Ó, dehogynem. Alig bírtam megszólalni, de Tony mindenkire ilyen hatással van, egyszerűen olyan kisugárzással bír, hogy elcsuklik a hangod. Aztán mond valami kedveset, valami végtelenül hétköznapit, és megnyugszol. Az egyik legkedvesebb ember, akivel valaha találkoztam. Az utolsó forgatási napon mindenkinek adott egy-egy képet, amit ő festett. Elképesztő, mennyi mindenhez van tehetsége, kiválóan zongorázik, zenéz szerez, és ugye színésznek sem utolsó.

Alan Taylor rendező a Trónok harca mellől érkezett, a tévéből, ahol hozzászokott a praktikusabb megoldásokhoz, és ahol lehet, épített díszletet használt. Így könnyebb dolgozni, vagy virtuális kulisszák között?

Óriási különbség van a két munkamódszer között, és mint általában mindenki, én is a valós, kézzelfogható díszleteket szeretem. Zöld háttér előtt rettenetesen nehéz dolgozni, az idő java része a tájolással megy el, ide állj, ne oda, kicsit arrébb, ilyesmi. Kicsit lehangoló, hogy a forgatókönyvben egy hatalmas palota szerepel, te meg ott állsz a zöld háttér előtt, és nem tudod elképzelni sem, mi lesz majd mögötted. Nem azt mondom, hogy lehetetlen feladat, de megnehezíti a dolgunkat, az biztos. Annak is örülök, hogy ezzel, mármint a valós díszletekkel visszahoztunk egy kicsit abból a régi hollywoodi világból, amiben szakemberek, művészek, kézművesek dolgoztak közösen egy-egy filmen. A Thor: Sötét világ esetében például saját varrónőink voltak, akik a jelmezekkel foglalkoztak, de például egy ékszerészt is alkalmaztak.

Mennyire ismerte Thor történetét a film előtt? Olvasott már ilyen képregényeket?

Egyáltalán nem. Az első forgatókönyvig semmit nem tudtam a világáról. Valahogy kívül esett az érdeklődési körömön. Aztán megmutattak egyet, azt hiszem valamelyik produkciós asszisztens, és teljesen elképedtem, mert rendkívül részletgazdag, alaposan kidolgozott történetről van szó, Thor pedig iszonyú dögös benne, a hosszú szőke hajával. Meg eleve jól néz ki az egész a szivárványhíddal, Asgaardaal, mindennel együtt. 

Chris O’Dowd az életben is olyan vicces, mint a filmben?

Ó, abszolút. Nagyon jól éreztem magam vele. Sajnos csak egy napot fogattunk közösen, de minden percét élveztem, elképesztően vicces és kedves volt. És milyen jófejség már, hogy elvállalt egy ilyen nyúlfarknyi szerepet (Jane elmegy vele egy meglehetősen rosszul elsülő randira), miközben Angliában elismert, neves komikusnak számít, nem igaz?

Első rendezése az A Tale of Love and Darkness című regény filmváltozata. Miért pont ezt válaszotta?

A történet miatt. Elolvastam, és nagyon megragadott, szinte nem eresztett el, még akkor is az eszemben volt, amikor mással kellett foglalkoznom. Éveken át foglalkoztatott, és már az egészet láttam magam előtt, így úgy döntöttem, megrendezem. Most készítjük elő, nagyon izgatottan várom, hogy megtapasztaljam, milyen a kamera mögött dolgozni. 

Nem furcsa, hogy egy ilyen személyesebb, intimebb filmet választott rendezőként, színésznőként pedig Thor barátnőjét alakítja egy közönségfilmben?

Szerintem minden műfajnak megvannak a szépségei és értékei, mindenben meg lehet találni azt az alkotást ami más, több, mint a nagy átlag. Nem értek egyet azzal a disztinkcióval, hogy ami közönségfilm, az csak kommersze lehet, és ami független, nem a nagy stúdiókban forgó projekt, az alapértelmezetten értékes. Vannak kifejezetten jó közönségfilmek, amelyekben egy élmény dolgozni, és akadnak szörnyen unalmas független filmek is. Az igazi kihívás az, hogy megtaláld magadnak azokat a filmeket, amik intellektuális és művészi szinten is kielégítenek, és amiket nem akarsz majd letagadni egy év múlva. 

Nem akart a Thor: Sötét világban egy kicsivel akciódúsabb szerepet magának?

Nem, köszönöm szépen, azt meghagyom a többieknek. Jaimie (Jaimie Alexander) kezében sokkal jobban állnak a fegyverek, mint az enyémben. Azért Jane is kiveszi a részét az akciókból, csak éppen a tudomány segítségével. Ha így nézzük, neki is van valami szuperképessége, az intelligenciája. 

Ön már a Thor előtt is elismert színésznek számított, Chris Hemsworth és Tom Hiddleston viszont a szeme előtt futott be. Van valami észrevehető változás, ami ezzel jár? 

A sikoltozó lányok száma exponenciálisan nőtt. A rajongók odáig vannak Thorért és Lokiért. Ami az embert illeti, semmi extra, mindketten pont olyanok, mint eddig. Kedves, vicces fickók, imádom mindkettőjüket. Hiba lenne lebecsülni őket, és csak a szuperhősfilmek alapján megítélni képességeiket, mert rendkívül tehetségesek mindketten, igazi filmsztárok. Keményen megdolgoznak mindenért, és szerintem nagy jövő előtt állnak. 

Eredetileg úgy volt, hogy Patty Jenkins (Monster - A szörnyeteg) rendezi majd a Thor: Sötét világot, de még azelőtt kiszállt, hogy a forgatást elkezdték volna. A lapokban megjelent, hogy ez önt nagyon rosszul érintette. Mi történt?

Fura, mennyire eltorzítják a tényeket az újságok. Semmiféle kiborulás, hiszti vagy fenyegetőzés nem volt. Igazság szerint halvány fogalmam sincs, mi történt Patty és a Marvel között, a részletekbe ugyanis senkit nem avattak be. Patty 2011 szeptemberében kezdte meg a film előkészítését, de az elképzelései nem találkoztak a Marvelével, ami egy teljesen normális dolog, a rendező és a stúdió a lehető legritkább esetben akarja ugyanazt. Igyekeztek kompromisszumra jutni, ami nem jött össze, így Patty a film érdekében nem húzta az időt, hanem decemberben felállt, hogy elkezdődhessen a munka egy másik rendezővel. Ennyi történt. Hogy sajnáltam-e? Igen. Alannel viszont nagyon jól jártunk, mert csodálatos ember és nagyszerű rendező. Szerencsésnek tartom magam, hogy vele dolgozhattam.

Úgy tudom, Alan Taylor személyét a Marvel önnel is leegyeztette.

Hú, ez elég rosszul hangzik így, mintha vétójogom vagy bármiféle beleszólásom lett volna a folyamatba. A döntést a Marvel hozta és hozza is. Volt egy megbeszélés a házamban, ez igaz, ott ültünk le többen, és a filmről beszélgettünk, arról, Alan hogy képzeli a folytatást. Egy apróságot viszont a lapok mintha elfelejtettek volna megemlíteni: akkorra Alant már rég bejelentették, mint a film rendezőjét.

Mennyivel lett volna más a Thor: Sötét világ egy nő kezében? 

Fogalmam sincs. Komolyan, nem tudom milyen lett volna egy nő kezében. Szerintem nincs olyan film, amit két rendező egyformán látna vagy rendezne meg. Mindegy, hogy nőről vagy férfiről van szó. A nem az csak egy aspektus a sok közül, ráadásul nem is a legdominánsabb, Kathryn Bigelow filmjeiről senki meg nem mondaná, hogy nő rendezte őket, ugye? Azt viszont nagyon szeretném, ha az amerikai filmipar egyre több rendezőnőnek adna lehetőséget, mert a szakmát egyelőre a férfiak dominálják. Szinte egy kezemen meg tudom számlálni, hány nő rendezhet nagy költségvetésű filmet Hollywoodban.

A Thor: Sötét világ londoni sajtóeseményéről itt és itt írtunk korábban, a film kritikáját pedig itt olvashatják.