Étel és irodalom
Bollywood szerelmesei nagyot csalódhattak a hónapok óta várt Ezerízű szerelemben:
- 3-4 órás önfeledt szórakozás helyett mindössze 104 perc melankóliát kaptak,
- sehol egy váratlan helyzetben táncra perdülő, villogó szemű főhős,
- sehol egy CGI-vel megtámogatott száz méteres üvegfalra felmotorozás,
- nyoma sincs százmillió rúpiás költségvetésnek.
Ritesh Batra végre hazánkba is eljutó mozija ritka bizonyíték arra, hogy az indai filmművészet bizony nem csak Bollywoodból áll, és nem csak Shah Rukh Khanra vagy Kareena Kapoorra lehet osztani főszerepeket. Az Ezerízű szerelemben például a Pi életéből ismert Irrfan Khan játszik, aki 46 éves kora ellenére szerepe szerint egy nyugdíjazás előtt álló, mogorva könyvelőt alakít - igazán fiatalosan.
Saajan egy nap a szokott moslék helyett egészen ehető, mit ehető, illatokban és ízekben gazdag ebédet kap a munkahelyén, ami nyilvánvalóan csak tévedés lehet. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy tisztára ne nyalja az ételhordót. A visszaérkező üres dobozok a feladóban, Ilában (Nimrat Kaur) egy fél napig feltámasztják a reményt, hogy férje szívéhez talán mégis a gyomrán keresztül vezet az út.
De sajnos nem, a férj most is későn érkezik csak haza, és valami karfiolról hadovál, ami nem is volt az aznapi menüben. Ila rájön, hogy hiába találták tökéletesnek a Harvard Egyetem kutatói az analfabétákból álló ételhordók rendszerét, a dabbawala mégsem tévedhetetlen, az övé az a bizonyos „minden négymilliomodik” ételdoboz, ami rossz címre ment.
Bízva benne, hogy a tévedés rendszeres lesz, levélben köszöni meg az ismeretlennek, hogy ilyen jó étvágya volt, és persze újabb adag ebédet is küld mellé. Saajan pedig újfent elájulva a mámoros falatoktól, megeszi azt, és válaszol – és ez így megy nap, nap után, míg a két magányos szív ismeretlenül is egyre közelebb kerül egymáshoz.
Az Ezerízű szerelem ezen szépirodalmi hangulatú levelezések története, szépen, lassan, főzésről-főzésre, evésről-evésre „dokumentálva” az eseményeket, miközben a nézőnek bőven van ideje elmélázni azon, hogy a barátság érzése milyen közel is van a szerelemhez, és visszaemlékezni arra, milyen is volt az, amikor órákig csetelés helyett a postást leste egy pár soros levélkéért.
Ritesh Batra kamaradrámája, ha csak néhány pillanatra is, de kiesik a melankólikus hangulatból, hála néhány mellékszereplőnek, így a könyvelő helyére pályázó fiatal és szemtelen Shaikhnak (Nawazuddin Siddiqui), és Ila csípős nyelvű nagynénijének, aki annak ellenére lesz a film legszeretnivalóbb szereplője, hogy csak a hangját halljuk.
Bár az Ezerízű szerelem néha egészen olyan, mintha direkt azért gyártották volna, hogy jól szerepeljen valamelyik európai filmfesztiválon, jár neki a 9/10 pont. (Akinek pedig mégis inkább a bollywoodi filmek jönnek be, kéthetente ingyen hozzájuthat az Indiai Nagykövetség filmklubjában.)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon