Lazulnak az erkölcsök Bollywoodban

Bollywood az indiai filmgyártásnak csak egy kis szelete, hiszen a hindi mellett még legalább húsz nyelvjárásban, szerte az országban készülnek filmek, évente több, mint ezer. Az indiai mozi egyre inkább szeretné a nyugati nézőket is megnyerni magának, ezért egyre több a női szereplő, és még a cenzúra lazítására is hajlandóak. Míg akár két-három éve is elképzelhetetlen lett volna egy kézfogás, vagy egy csók, a bollywoodi filmben ma már ez elfogadottnak számít. Péntektől indiai filmfesztivál a Puskinban.

Különleges lesz az idei indiai filmfesztivál, hiszen az indiai film születésének 100 éves évfordulója alkalmából a szervezők nemcsak ismertebb bollywoodi filmeket, hanem egyedibb alkotásokat is műsorra tűztek. Leginkább azért, hogy eloszlassák azt a tévképzetet, miszerint indiai filmek csak Bollywoodban, hindi nyelven készülnek.

Az igazság ezzel szemben az, hogy a hihetetlen ütemben dübörgő indiai filmipar alkotásainak csak kevesebb, mint egy ötöde a bollywoodi szuperprodukció, bár kétségkívül ezek a filmek termelik a legnagyobb bevételt, és jutnak el a legtöbb nézőhöz. Ez évente olyan 200-250 filmet jelent, összesen viszont évi 1200-1300 filmet termel ki magából az indiai filmipar, ami jóval több, mint amennyi Hollywoodban készül egy év alatt – mondja Vajdovich Györgyi filmtörténész. India déli részén legalább olyan mértékű filmgyártás folyik, mint Bollywoodban, itt főként a tamil és telugu nyelvű filmek forognak, de emellett további húsz nyelvjárásban készülnek filmek Indiában, hiszen hatalmas, majdnem egy milliárdos piacról van szó.

Isteni csoda

Dádászahéb Phálké rendező 1913-ban készült, Raja Harishchandra című filmje volt az első játékfilm, melyet indiaiak készítettek, innen számítják tehát az indiai film megszületését. Phálké filmjében már jelen voltak, majd később a hangosfilm megjelenésével be is rögzültek azok az elemek, melyek a hindi filmeket olyan egyedivé és jellegzetessé teszik. Az indiai filmgyártásra ugyanis leginkább a bombayi fárszí színház hatott, mely dalok, vicces jelenetek és látványos táncok gyűjteménye, és sokkal kevésbé fontos benne a történet, mint a nyugati kultúrában.

Így természetesnek tűnt, hogy a filmek is ilyenek lesznek, ezért van tehát, hogy az indiaiak számára ezekből a filmekből elhagyhatatlanok a zenés-táncos jelenetek. A történet kidolgozásával általában nem bajlódtak, ami egy bollywoodi filmben történt, az még a hetvenes években is nagyrészt valami isteni csodatételnek volt betudható, és az indiai nézőknek ez teljesen természetes is volt.

Ez csak akkor kezdett némileg megváltozni, amikor a nyugat is kezdett felfigyelni a bollywoodi filmekre. Mivel ezek a filmek rendkívül egzotikusak, így okkal tarthatnak számot más kulturális gyökerekkel rendelkező nézők érdeklődésére is, és az indiai bevándorló közösség is szívesen népszerűsíti Bollywoodot nyugaton. De egy európai néző nehezen tud mit kezdeni egy olyan filmmel, amiben nincs logikus történetvezetés, látszólag ok nélkül dalolgatnak és táncolnak, és mellesleg gyors egymásutánban történik 15-20 isteni varázslat és csoda.

Hagyományosan modern

Koktél
Koktél
Fotó: Fotó: bollywoodextra.hu

Tudatosan kezdtek el tehát egy idő után Bollywoodban is jobban odafigyelni a történetek vázára, és nagy beruházások történtek technikai téren is, aminek meg is lett az eredménye: a kilencvenes évek végétől a bollywoodi filmek nagyobb bevételt hoznak külföldi terjesztés során, mint odahaza. Ez persze nem jelent magasabb nézőszámot is, hiszen nyugaton sokkal drágábbak a mozijegyek, mint Indiában.

Vajdovich Györgyi szerint az utóbbi 15 évben az indiai filmipar elképesztő sebességgel változik, ennek ellenére tévedés lenne azt hinni, hogy minden a nyugatnak szól. Bár a nagy költségvetésű, 'A' kategóriás filmek valóban a nyugati közönséget és az indiai elitet célozzák meg, ezek mellett még rengeteg, klasszikus témájú film készül helyi nyelvjárásban a vidéken élőknek, amelyek nagy része soha nem jut el Amerikába vagy Európába. A nagy bollywoodi filmek, témájukban és problémafelvetésükben abszolút nyugati stílusúak, de mindig megjelenik bennünk a helyi téma is. A mostani fesztiválon is látható Koktél című film például egy klasszikus romantikus komédia, amiben a léha, nőcsábász férfi nem tudja eldönteni, hogy melyik nőt válassza. Az egyik jelölt egy modern nagyvárosi fotós lány, a másik pedig egy vidéki, tradicionális indiai lány, és hát nem is kérdés, hogy hősünk ki mellett fog kikötni végül.

Szintén aktuális problémafelvetéssel találkozunk a fesztiválon ugyancsak megtekinthető 3 félnótás című filmben, amiben a hindi filmek egyik legnagyobb sztárja, Ámir Khán a főszereplő. Ez minden idők egyik legnagyobb bevételét produkáló hindi film, Indiában kultikusnak számít, csakúgy, mint a Lángnyelvek, Vajdovich Györgyi szerint mindenki kívülről fújja. Annak ellenére, hogy nyugatias filmről van szó, történetében helyi problémákról szól, az indiai oktatási rendszer visszásságait tárja fel, nagy vitát is kavart a megjelenésekor.

Zene, tánc, humor és a nők

Vajdovich szerint a nyugat egyre élénkebben érdeklődik Bollywood iránt, aminek nagyrészt éppen az indiai filmekben állandóan jelenlévő műfaji keveredés lehet az oka. Egy hindi filmben mindig van akció, melodráma, zene, tánc, humor, na és persze egy erős szerelmi szál. Azzal párhuzamosan, hogy India is kezdett több figyelmet fordítania az országon kívüli nézőkre, a kilencvenes években a nyugati filmekben is kezdett nagy divat lenni a műfaji keveredés, így a két folyamat szerencsésen tudott találkozni.

További komoly változás a hindi filmekben, hogy a nők, akik eddig csak másodhegedűs szerepét töltötték be, kezdenek előtérbe kerülni. A fesztiválon látható egy ilyen szempontból forradalmi alkotás, A sztori, aminek női főszereplője van, ami korábban szinte soha nem fordult elő Bollywoodban. A történet egy terhes nőről szól, akinek a férje eltűnik Kalkuttában, és ő elindul megkeresni. Szintén a nőkről, illetve az indiai nők kiszolgáltatott helyzetéről szól a Csípős igazság című film, valamint a  című, telugu nyelvű alkotás.

Szabad a csók

Lazulnak az erkölcsök is, ha nem is nagyon, de a cenzúra már jóval megengedőbb. Míg pár éve még egy csókjelenet is elképzelhetetlen lett volna egy indiai filmben, ma már látunk példát erre is, sőt, egyes filmekben egy-két ártatlan ágyjelenetre utaló motívumot is felfedezhet a néző.

Az india filmipart jelenleg még nagyrészt a férfiak uralják, a legnagyobb sztárok a csak 3Khán-ként emlegetett, három muszlim színész: Ámir Khán, Sáhrukh Khán és Szalmán Khán. Nekik hatalmas, a hollywoodi sztárokét is felülmúló kultuszuk van Indiában, de az egész világon ismertek, többször szerepeltek már a világ legszebb és legbefolyásosabb embereinek amerikai listáján is, sőt még viaszszobrot is állítottak róluk Madame Tussauds panoptikumában Londonban.

Vajdovich szerint a magyarok még kevéssé ismerik az indiai filmeket, de akit egyszer magával ragad Bollywood világa, az rajongó lesz. Budapesten az Indiai Kulturális központ és az Örökmozgó mozi is rendez indiai filmvetítéseket minden hónapban, és kezdenek elterjedni a Bollywood-bulik is. Például Valentin-napon is lesz egy Bollywoodi Party a Mika Tivadar Mulatóban, ahol DJ Milendee és DJ Thot keveri a legmenőbb bollywoodi dalbetéteket.

Csípős társadalomkritika

A tíz napos Indiai Filmfesztivál a Puskin moziban kezdődött pénteken a Csípős igazság című, 1986-os drámával, ami igencsak aktuális a világsajtót bejáró és nagy felháborodást keltő nemi erőszakról szóló hírek miatt. A Naseeruddin Shah és Smita Patil főszereplésével készült film a gyarmati időkben játszódik, amikor egy kicsi szegény faluba megérkezik a kormányzó, és megkívánja az egyik helyi asszonyt. A film Indiában szokatlan nyíltsággal beszél a nők totális kiszolgáltatottságáról és alárendeltségéről a társadalomban.

Szombaton este hattól a 3 félnótás című, 2009-es vígjátékot vetítik, vasárnap hattól pedig A sztori című, 2012-es thrillert. A gyönyörű Vidya Balan főszereplésével készült film Kalkuttában játszódik, ahol a metróban egy gáztámadás következtében többen életüket vesztik, és hatalmas káosz lesz úrrá a városon. Két évvel később a várandós Vidjá Bagcsí ugyanebbe a zűrzavaros metropoliszba érkezik Londonból, hogy megkeresse eltűnt férjét, Arnabot. A kétségbeesett nőt egy fiatal rendőr, Raná segíti a nyomozásban. A kutatás során Vidjának egyre több súlyos titokkal kell szembenéznie, ugyanis férje kísértetiesen hasonlít Milán Damdzsíra, akinek a személyét egyre inkább összekapcsolják a metrótámadással.

Hétfőn hatkor kezdődik A nő című 1995-ös dráma, ami arra keresi a választ, hogy a nők miért lesznek szerelmesek olyan férfiakba, akik csak kihasználják és becsapják őket. Kedden pedig végre visszatérhetünk a vidámabb témákhoz, a Kevés cukorral London legjobb indiai éttermének mogorva, szigorú, idősödő szakácsáról (Amitabh Bachchan) szól, aki összeismerkedik egy nála jóval fiatalabb, életvidám indiai lánnyal (Tabu). Bár első találkozásukkor mindketten roppant ellenszenvesnek találják a másikat, kettejük között mégis sajátos vonzalom alakul ki.

A Puskin moziban szerdán a Volt egyszer egy komédiás című drámával zárul az Indiai Filmfesztivál. Jabbar Patel filmjének főhőse egy táncosnő törvénytelen gyermeke, aki már gyermekkorában kitűnően utánoz bárkit, és nevetteti meg az embereket. Felnőttként előbb saját színtársulatot alakít, majd elcsábítja a filmezés, és a politika világa. Idős mestere szemrehányását hallgatva azonban szembesülnie kell azzal, hogy a siker érdekében egyre jobban feladta önmagát.

Az Indiai Filmfesztivál ezt követően, február 13-16. között az Indiai Kulturális Központban folytatódik, a részletes programért katt ide.