Bejött a melegcsók Berlinben

2014.02.10. 08:29

Vágjunk a közepébe: a Berlini Filmfesztivál magyar filmje, a meleg focistákról szóló Viharsarok nem olyan szemérmes melegfilm, mint a férficsókmentes Coming out volt, a szerelmes fiúk csókolóznak egymással, amikor a történet megkívánja. Az együttlétek ugyan kamerán kívül történnek, tehát az arcszex magyar hagyománya folytatódik egy kivétellel: az első, szinte véletlen, bátortalan tapogatózásból kiinduló kézimunkát premier plánban nézzük, és egyáltalán nem bántó vagy hatásvadász. (Mint a később megtudtuk: nem protézist használtak, mint az Adéle életében, hanem hivatásosokra bízták a munkát, akárcsak Lars von Trier A nimfomániásban.)

A Viharsarok főszereplője, Szabolcs (Sütő András) Németországban focizik, ennek megfelelően nagyképű a pályán és az életben egyaránt. Egy szakmai hiba miatt azonban hazaküldik Magyarországra, ami esetünkben egy névtelen falut jelent. Szabolcs egy lerobbant tanyán kezd új életet, az egyik éjszaka megpróbálják ellopni a motorját, ő meg leüti a rablót. Hát így ismerkednek meg Áronnal (Varga Ádám), akivel közösen kezdik felújítani a házat, építeni Szabolcs új életét. Egy részeg motorozás után ők sem tudják pontosan, hogy mi is történt velük, nem is tudnak mit kezdeni a helyzettel, de éppen ettől az érzelmi billegéstől lesz jó a Viharsarok. 

A kibuzulós melegfilm országában van egy jó hírünk: azokat az érzelmi kérdéseket, amik felett a Coming out jóhiszeműen szemet hunyt, a Viharsarok nem szemérmeskedi el. Szabolcs hivatásos focista, egy szabályok szerint működő férfiközösségben él, ahol együtt verik ki a pornóra, együtt zuhanyoznak a meccs után, test a test ellen. Császi Ádám rendező ugyanilyen természetességgel kezeli Áron és Szabolcs szerelmét is, és mivel ez a film a magyar Alföldről is szól, azt a gyűlölethullámot is, amit ez a magánügy a falusiakban elindít. Szabit megrugdossák a focipályán, Áron arcán égő cigit nyomnak el. 

Császi Ádám a filmmel kapcsolatban mindig hangsúlyozza, és a berlini vetítés utáni sajtótájékoztatón is elmondta, azért csinálta meg a filmet, mert a másságról mindig és mindenhol beszélni kell, egy elfogadóbb és toleránsabb társadalomhoz hozzátartozik ez a film. A Viharsarok ilyen értelemben teljesíti a célját, ellentmondásos témájáról erős állításokat fogalmaz meg, abszolút fogyasztható módon, nincsenek benne nagy csöndek, vagy értelmezhetetlen szimbólumok. A dicsérő szavak még Rév Marcell operatőrnek is járnak, tök jól néz ki a film, miközben nincs túlgondolkodva vagy elszépelegve. A főszereplő Sütő András is szépen teljesít élete első ffőszerepében úgyhogy lassan rátérhetünk a kisebb hibákra is.

Mert igen, Császi Ádám nem rendezett rögtön elsőre tökéletes filmet. De még így sincs okunk a szégyenkezésre, egy minden szempontból vállalható filmmel szerepelünk a Berlini Filmfesztiválon 2014-ben, amiben persze a szőrszálhasogató újságírók találnak kivetnivalót, de ha csak egy sort írhatnék róla, akkor azt mondanám, tök büszke vagyok a Viharsarokra. A hibái is igazság szerint végiggondolatlanságból fakadnak, amit az alkotók fiatal korának és tapasztalatlanságának tudok be, összesen hét elsőfilmes alkotó dolgozott együtt a forgatáson. Nagyra értékelem a film minimalizmusát és eszköztelenségét, hiszen éppen ebben a puritánságban rejlik a szépsége, és értettem azt is, amikor Császi Ádám rendező a sajtótájékoztatón azt magyarázta, hogy nem színészeket keresett, hanem arcokat. De így előállt az a helyzet, hogy a kicsit talán túl szikárra fogalmazott dialógusok néha kicsit idegenül és ügyetlenül hatnak a kezdő színészek szájából. Ha valaki olyan élőbeszédszerű filmet vár, mint amilyen a Gyengébb napok volt, akkor csalódni fog, a Viharsarok sokkal inkább hasonlít a korai Mundruczóra, akinek történetesen az első filmje szintén meleg témájú volt, a Nincsen nekem vágyam semmi

Ezen kívül tényleg apróságokon lehet lovagolni: a szereplők a szabad ég alatt alszanak a tücsökciripelésben, atlétában vagy félmeztelenül járnak, majd egyszercsak kiderül, hogy húsvét van. Ugyanígy a film elején a tanyára visszatérve Szabi babusgat egy hatalmas kutyát, aki még a motortolvajokat is megugatja, majd soha többet nem látjuk. És akkor ott a befejezés, amit én nem akartam volna lelőni, (és itt most ne olvassanak tovább, akik érzékenyek az ilyesmire), de a rendező megtette helyettem, amikor a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a történethez az inspiráció egy szerelemféltéses gyilkossági hírből jött. Tényleg szépen kibontotta az ebben rejlő lehetőségeket, de a Viharsarok sztorijából ez a lezárás sajnos egyáltalán nem következik. De még egyszer: a film a fontos kérdéseket jól oldja meg, majd legközelebb már sorendben követik egymást az évszakok.

Ugyanakkor a filmet szeretik itt Berlinben, ahol a szívárvány láng lobog a Potsdamer Platzon, és nemrégiben comigoutolt a német válogatott egyik focistája is. A világforgalmazó M-Appeal még egy óriási bulit is szervezett a Viharsaroknak vasárnap estére, ami már önmagában is menőség, hát még hogy a belépő árából szocsi melegszervezeteket támogatnak majd. 

A Viharsarok című filmet a Cirko Film forgalmazza Magyarországon március 27-től.