Megvolt az első fujjolás Cannes-ban

2014.05.17. 15:03

A Berlinalét a férfiak uralták: George Clooney, Shia LaBeouf és Lars von Trier csinálták a fesztivál, itt Cannes-ban viszont a nők viszik a pálmát. A Killing sztárja, Mireille Enos, a Sin City Rosario Dawsonja és a minden körülmények között isteni Cate Blanchett volt pénteken Cannes vendége. Utóbbiról elmondható, hogy ugyanazt hozza ki az emberekből, mint George Clooney, akit szintén nem képesek az emberek rendezőként vagy színészként kezelni, csak a szépségét tudják felhozni a neki intézett kérdésekben. 

Cate Blanchett úgy került egyébként idén Cannes-ba, hogy a Dreamworks Így neveld a sárkányodat 2 című háromdimenziós animációs filmjében ő kölcsönzi az egyik szereplő hangját, de a szokásos körök után (mennyiben más úgy színészkedni, hogy csak a hangját és nem a testét adja a szerephez), már csak olyan kérdéseket kapott, amik a szépségére és a korára vonatkoznak, sőt egy francia újságíró még arra is kíváncsi volt, hogy szerinte ki a jobb színésznő, Marion Cotillard vagy ő. Blanchett viszont szokás szerint lehengerlően elegánsan és okosan válaszolta meg a hozzá intézett kérdéseket - más alkotóra nem is nagyon voltak kíváncsiak az újságírók. 

Ez is Cannes jellegzetessége: míg kora reggel a gyerekmolesztálós Captives-re alig lehetett beférni, a háromdimenziós Így neveld a sárkányodat déli vetítése félházzal ment. Kicsi, de lelkes tapsvihar fogadta a végén, míg szegény Atom Egoyan filmjét meg kifütyülték.

Úgyhogy ez az állatos filmek nagy éve lehet Cannes-ban: Afrika egy tehenes filmmel nyomul, kutyák nemcsak Mundruczó Kornélnál lesznek, de a Godard-filmben is, a Sárkány-filmet pedig versenyen kívül vetítik. Kicsit messzebbről szemlélve a Sárkányok tulajdonképpen a magyar Fehér isten populáris változata: ugyanúgy egy alávetett faj (sárkány-kutya) és az ember együttéléséről, szembenállásáról szól. Igaz, Mundruczó is egy újraértelmezett állatmesét ígér szombatra, lehet hogy ezt az egész sárkányosdit új megvilágításba helyezi majd a magyar film.

HOW TO TRAIN YOUR DRAGON 2

A Sárkány második része, ahogyan az első is, is szórakoztató, szívhezszóló és tartalmas egyszerre: Hablaty továbbra is a kutyák sárkányok és az emberek békés együttélését próbálja megteremteni, valaki megint keresztbeszervez neki. Nem spoiler, és erre Dean DeBlois rendező a sajtótájékoztatón külön felhívta a figyelmet: szeretné, ha az emberek tudnák, hogy ebben a folytatásban megismerjük Hablaty anyukáját, őt játssza hangban Cate Blanchett. A Dreamworks egyébként a Sárkánnyal ünnepli a 20. születésnapját itt Cannes-ban. 

Így neveld a sárkányodat 2.
Így neveld a sárkányodat 2.

Ami a reggeli gyerekmolesztálást illeti: az örmény-kanadai rendező, Atom Egoyan cannes-i visszatérése, a Captives egy nézhető és fogyasztható film lett annak ellenére, hogy semmi olyat nem mutatott, amit ne láttunk volna korábban, akár magyar filmben is. A szinten kanadai rendezőtől érkező Fogságban (kritikánk) nemcsak az év végi filmeket összesitő listánkon tűnt fel, hanem a rémálmainkat felsorolón is.

A Fogságban és a Captives története szinte kísértetiesen hasonlít: egy gyerek felfoghatatlan körülmények között eltűnik, egy elszánt rendőr (Jake Gylenhaal / Scott Speedmen nyomoz, az apa (Hugh Jackman / Ryan Reynolds) kikészül. De míg a Fogságban befejezése azóta is kísért és nem tudom eldönteni, vajon hogyan kell értelmezni a végét, a Captives szinte már-már banális bugyutasággal varrja el a szálait.

Sőt, a Captives-ben az elrabolt kislány történetesen jégtáncolt, így amikor megláttam Ryan Reynoldsot a sárga tetejű jégcsarnokban, szinte visszahőköltem, hogy úristen ezt a képet már láttam, méghozzá egy magyar filmben: Dyga Zsombor Utolérje szintén gyerekrablós-molesztálós történet, bosszúálló apával (Andrew Hefler) jégkorcsolyázó szállal.

És még egy közös tulajdonság: a széttagolt időszerkezet. Míg a Fogságban ilyen szempontból egyszerűbb, whodoneit történet volt, az Utolér három különböző idősíkon szőtte a szálakat, a Captives pedig folyamatosan ide-oda ugrál az időben, szépen lassan rakjuk össze a történetet, a szereplők kapcsolatát, és az összefüggéseket. Igazság szerint ez a Captives nagy előnye is, mert amíg a sztori felfedezésével bíbelődünk, és örülünk, ha végre összeáll a kép, kicsit kevésbé figyelünk arra, hogy milyen rohadt szájbarágós az egész (a gyerekmolesztálással foglalkozó rendőrök élete nagyon nehéz, értem?), és hogy néhol mennyire következetlenek a reakciók, mennyire túlzó a színészi játék és melodramatikus a zenehasználat - nemcsak a Varázsfuvola, hanem a drámai pillantok sokszoros aláhúzása drámai szólamokkal. Nem véletlenült volt az a fujjolás a sajtóvetítés végén.

Rosario Dawson, Atom Egoyan, Ryan Reynolds és Mireille Enos
Rosario Dawson, Atom Egoyan, Ryan Reynolds és Mireille Enos
Fotó: Benoit Tessier

Ugyankkor Egoyan ezúttal is szépen rendszerbe foglalta a kedvenc témáit, mint a gyász (Eljövendő szép napok), a molesztálás (Felícia utazása), a megfigyelés, manipuláció (Chloe). A hangulatteremtésben egyébként is mesteri örmény rendező most is olyan filmet rendezett, amit (nyilván témájától eltekintve) szívesen nézünk. Inkább az a probléma, hogy annyira szerteágazó a történet, hogy csak jelentősen leegyszerűsítve tudta feldolgozni. Pedig egy olyan szektáról mesél, ami nemcsak gyerekeket molesztál, de kifejezetten azon a valóságshown élvezkedik, ahogyan a szülők szenvednek a gyerekek elvesztésén, sőt lelkileg kínozzák is őket a remény életben tartásával. A Killingből ismert Mireille Enos a sajtótájékoztatón az űrben lebegéshez hasonlítta az érzést, amikor a szűlő egyre csak reménykedik, hogy visszakapja a gyerekét.

Captives

Az első álló ovációt egyébként a Party Girl című film, a Mundruczó-filmet is bemutató szekció, az Un Certain Regard nyitófilmje kapta, és azóta is mindenki áradozik róla. A nemzetközi sajtó szavazásán, ami a versenyfilmekre terjed ki, a Mr. Turner vezet: ebben az angol festő életét dolgozta fel nem túl izgalmas módon Mike Leigh.