Mindannyian részt veszünk a fajgyűlölő kirekesztésben

Mundruczó Kornél minden értelemben kimaxolta: idén hatodszorra szerepelt a Cannes-i Filmfesztivál műsorán, a két versenyprogramos meghívás és egy Fipresci-díj után most legújabb filmjével, a Fehér Istennel egy Un Certain Regard fődíjat is bezsebelt. A cannes-i siker után elindult a film külföldi karrierje is, június 12-től pedig a magyar mozikban is eldől, hogy sikerült-e nyitnia a rendezőnek a magyar közönség felé a kutyás filmjével. Az Index beszámolóját a  fesztiválról itt olvashatja, kritikánkat pedig itt. 

Márpedig Mundruczó Kornél számára most ez a legfontosabb. A rendező korábban a videónkban is elmondta: egy film cannes-i szereplése sosem lehet cél egy alkotó számára, a fesztiválra inkább egy olyan eszközként tekint, ami a film piacra kerülését segíti. “Nekem az a fontos, hogy a nézők hogyan reagálnak erre a filmre, és Cannes-ban nem a magyar nézők ülnek. Cannes viszont ad egy rivaldafényt. Az, hogy odakerült csak és kizárólag a film érdeme, ha valaki azt képzeli, hogy ott bárkit meg lehet kenni, akkor nagyon téved. Valóban bizalmi helyzetben vagyok Cannes-nal, hiszen az eddigi rendezéseim ott jelentek  meg, és jól teljesítettek, de még egyszer hangsúlyozom, mindez elképzelhetetlen lenne a filmek és az általuk képviselt értékek nélkül. Akár relevánsak ezen értékek Magyarorszagon, akár nem.” Mundruczó egyébként minden szempontból Cannes saját nevelésű tehetségének számít: ők fedezték fel a kisfilmjeit, ők gondozták a tehetségét, ők mutatták be a rendezéseit az évek során egyre erősebb válogatásokban.

És ahogyan eddig minden Mundruczó-filmnek, úgy a Fehér Istennek is megvan a maga előképe: méghozzá a John Maxvell Coetzee írásából készült Szégyen című színdarab, amely egy dél-afrikai sintértelepen játszódik. “Nagyon tetszett az a gondolat Coetzeetől, hogy mélyebb problémák is vannak a társadalomban, mint az, ami a szemünk előtt van. Magyarországon immár mindenkit elvakít egyfajta politikai reality show, amely erős médiatámogatással legalizálódik, sajátos igényt teremt. Divat lett egymás megalázása, mindenki mindenkit aláz. Ritka az objektív, érzelemmentes észrevétel. Dühös és forrongó, mindenhezértő (magyar átok) blogger attitűd takarja el és leplezi  a súlyos morális válságot, ami törvényszerűen felszámolja az értékek rendjét is. Nehéz ezzel napi szinten szembesülni, egyre nehezebb. Újra kell tanulni értékekre építeni. De nem én vagyok ennek megmondója.” A rendező a Szégyen kapcsán jutott el az Illatos úti kutyatelepre, ott szembesült a rácsok mögül kitekintő szempárokkal. “Tényleg nagyon megrendítő a dolog, mert Magyarország ebben is hamis megoldást nyújt: Nyugaton üresek a kutyatelepek, tőlünk Keletre pedig az utcán élnek a kóbor kutyák. Nálunk van is kutyatelep és meg is tud telni. A menhelyeken járva rá kellett döbbennem arra, hogy mint ember én is részese vagyok egy bizonyos fajgyűlőlő kirekesztésnek. Meg kellett csinálnom ezt a filmet.” A filmet gyártó Proton Cinema fel is karolta a kutyák ügyet, egyrészt rendszeresen szerveznek örökbeadásokat is, másrészt a filmben szereplő mintegy 200 menhelyi kutyának egy rendhagyó akció keretében kerestek gazdákat. A kutyák nagy részét adoptálták a forgatás után, ahogyan Mundruczó fogalmazott: “ha a film nem nyert volna Cannes-ban és nem lenne ennyire sikeres külföldön, akkor is büszke lennék arra, hogy belföldön ennek a sok kutyának otthont találtunk.”

A film során azonban szándékosan nem derül ki, hogy  mire is enged következtetni a Fehér Isten cím. “Arra a hatalmi dominanciára utal, amivel a hozzánk hű ebekhez viszonyulunk." Monori Lilinek a Szégyenben van egy olyan monológja erről, amiben elmagyarázza a Fehér Isten lényegét, ezt a film forgatókönyvébe is átemelték, le is forgatták, a rendező mégis úgy döntött, nincs szükség erre a magyarázatra. “A színházban egy csomó dolgot megtehetsz, mert játéknak tűnik, a filmen viszont bugyutának hat. Magyarországon a filmek túlnyomó többsége lefilmezett színház, ahol a színészek mint a színpadon deklamálnak, ezen nevelődik a hazai közönség.  A világban az ilyesmi otrombának hat. Remélem a magyar közönség is érteni fogja ezt a filmnyelvet." 

A rendező állandó alkotótársával, Petrányi Viktóriával és Wéber Kata íróval dolgozott a forgatókönyvön. “Egyértelműen megváltozott Kelet-Európa: nem érvényesek már azok a toposzok, amelyek segítségével korábban beszéltünk róla. Ha reagálni akarok arra, amiben élek, akkor ezt feltétlenül figyelembe kell vennem." Mundruczó szerint a posztszovjet rendszer nem úgy dőlt össze, hogy a helyén egy óriási spleen maradt, amiből nem lehet kitörni, hanem éppen ellenkezőleg: "valami végtelenül gyors káosz keletkezett a helyén, ahol a rétegek, a műfajok és a tiszta ideológiák keverednek." 

A Fehér Isten éppen ezért keveri a műfajokat. Mundruczó szerint nincs ezzel semmi baj, ez adja a legpontosabb képet arról, amiben élünk.  "Felszállsz a villamosra az Oktogonon és a Nyugatiig egyszerre élsz át egy akciófilmet, egy melodrámát és egy politikai szatírát. Nem hogy áll az élet, hanem nagyon is pörög.” A Fehér Isten is így működik: elindul egy családi moziból, ahonnan egy kutyaviadalos akció rész után jut el a horrorba. "Miért, a Donnie Darko, az műfajilag micsoda? Vagy hogy a Breaking Bad attól különleges, hogy egy kémiatanár drámáját tudja maffiatörténetté tágítani. A Fehér Isten körül éppen az okozza a nemzetközi ovációt, ami Magyarországon egyesekben a zavart, hogy ez egy olyan film, amilyet korábban nem láttak. Maximum szégyellik élvezni.” 

A film elkészítésének legnagyobb kérdése nem is az volt, hogy lehet-e filmet csinálni egy kutyáról, hanem hogy a trénerek bevállalják-e a több száz kutyával járó forgatás nehézségét. Az európaiak csak nagyon hülye feltételekkel vállalták volna, az amerikai Teresa Ann Millerről nem is mertek álmodozni, holott amikor végre eljutottak hozzá, neki éppen az tetszett a Fehér Istenben, hogy valódi kutyafilm, nem beszélnek benne a kutyák, és nincs CGI. Teresa sok hónapos keresés után találta meg a szerepre alkalmas kutyatestvérpárt Amerikában egy lakóautóparkban hátsó kertjében, a gazdájuknak egyáltalán nem kellettek. Egy kutyás filmet általában négy egyforma kutyával szoktak forgatni, de Teresa bevállalós volt, neki elég volt Luke és Body, akikkel azóta is együtt él a farmján. "Ilyen értelemben a kutyaszínészem szerepében  Teresa és a magyar tréner, Halász Árpád dolgozott, hiszen őket instruáltam, nekik mondtam el, hogy mit szeretnék látni a jelenetben. A kutyák pedig tökéletesen megcsinálták azt, amit kértem. Teresa szerint nagyon fontos, hogy színészként kezeljük a kutyát, akinek ez az egész játék, mert ha nem, akkor csak betanított hideg kunsztokat hajt végre az állat. Itt viszont tényleg színészi játékot látsz. A két kutya tudott örülni, tudott mérges lenni, jöttek-mentek, jelben megálltak." Az egyik jelenet története szerint szteroidinjekcióval vadítják a kutyát, az injekciót be is adták egy műkutyalábba, de valahogyan létre kellett hozni azt a pillanatot, ahogyan a kutya reagál erre, ahogyan megcsapja őt a szteroid hatása. "Teresa ötlete volt, hogy fújjunk egy kis női spray-t, mert tudta, hogy azt annyira utálja a kutya, hogy azonnal elkezdte ledörzsölni magáról olyan hülye mozdulatokkal, ami a filmben is látszik. És a filmen ez az egyik legdrámaibb pillanat, miközben valójában a Limarát szedi le magáról"

 A Fehér Istenben tehát a kutyák játsszák a legfőbb szerepeket:: a kislány szerepében a tizenkét éves Psotta Zsófi látható. A kisebb szerepekben olyan színészeket láthatunk mint Zsótér Sándor, Thúróczy Szabolcs vagy Monori Lili. "Ebben a filmben nagyon sok apró szerep volt, és nemcsak kellemetlen egy Kossuth-díjast kihívni egy pár órás szerepre, de szerintem az adott pillanat disszonáns lesz attól, amit az ő jelenléte hordoz. Nagyon nehéz a mai magyar színházi hagyományban létező színész rávenni arra a filmnyelvre, amit mi képviselünk. Elfogadhatatlannak tartom, hogy az legyen a filmes elvárás, ahogyan a színházban játszanak a színészek. Az én szereplőim világszínvonalon dolgoznak ebben a filmben, ez mindenütt hat és mindenütt értik, sehol sem volt probléma vele. Azt el tudom képzelni, hogy szocialista televíziós filmekhez és a pesti kőszínházakhoz képest nagyon másként játszunk, és ez valakinek szokatlan lehet, de ez nyitottság kérdése is. Ha a színházi tradíció menne át a filmbe, akkor létrejönne ugyan egy termék, amit Magyarországon filmnek neveznének és megtapsolnának, de azzal egyben ki is írnánk magunkat az európai film rendszeréből. Ez egy sajnálatos tény."

Mundruczó új operatőrrel dolgozott a filmen: Rév Marcell vette át az állandó alkotótárs, Erdély Mátyás helyét, aki ezalatt egy négyrészes egy BBC sorozatot forgatott a Martha Marcy May Marlene rendezőjével, Sean Durkinnel, Southcliffe címen, de az Elnémultak című horrorja jelenleg is a magyar mozik műsorán van. “A Fehér Isten partizánfilmes előkészítése nem tudott versenyezni Matyi munkáival, és sokáig úgy volt, hogy Lars vonTrier operatőrével, Manuel Alberto Claroval forgatok majd, akivel régóta kerülgetjük egymást. De közben annyira jól haladtunk Rév Marcellel, hogy inkább vele mentem tovább. A kész filmet nézve visszaigazolódott minden bátorságom, nagyon örülök, hogy egy más generáció másik szemével dolgozhattam."

A Fehér Isten egyébként egyike volt az első filmeknek, amelyet az Andy Vajna vezette Filmalap gyártási támogatásban részesített: 280 millió forinttal járultak hozzá a film költségvetéséhez, így kisebbségi producerként vettek részt a film gyártásában. Mundruczó szerint ez az összeg semmivel sem magasabb mint amit korábban valaha az MMKA-tól kértek és kaptak, egy átlagos költségvetésű magyar film ennek a dupláját, tripláját is igényelheti. " Vajna és csapata mindvégig támogatólag es végtelenül korrekt módon állt mellettünk,  nem érzékelem, hogy a napi politikán átszűrődnének az ott hozott döntések. Ez sajnos nem mondható el a kultúra egyéb területeiről. A forgatókönyvre nem az volt a reakció, hogy ne csináljatok filmet, hanem rögtön a megoldást kerestünk. Az mindig kérdéses lesz a filmesek számára, hogy mennyire fogadod el szakmailag hiteles grémiumnak a Filmalap döntőbizottságát, de attól eltekintve, hogy Andy Vajna felülről lett kinevezve kormánybiztosnak, állíthatom, hogy demokratikus alapon működik a Filmalap rendszere. Én meg csak örülhetek magamban, hogy történetesen nem táncművész vagy színházigazgató vagyok, hanem egy filmes, akit hagynak dolgozni."