Ennél a nyárnál nem lesz durvább

2014.06.20. 23:58
A felnőtt életben sok rossz van, de az egyik legrosszabb mind közül, hogy alig van miért várni a nyarat. A legtöbbször ugyanis pontosan azt csináljuk, amit télen, csak melegben. Pedig a nyár őrületesen nagy dolgokat is tartogathat, minél fiatalabb az ember, annál inkább. Nem véletlen, hogy sok film készült sorsfordító nyarakról a Római vakációtól a Dirty Dancingig. Összeszedtünk párat, aztán önökön a sor.

Római vakáció (1953)

Rögtön egy igazi alapmű, amit egyszerűen nem lehet megunni. Na jó: a nők nem tudják megunni. Van egy hercegnő (Audrey Hepburn), akinek másból sem áll az élete, mint kötelességek sorozatából. Még abban sem dönthet szabadon, hogy miben alszik, a pizsama ugyanis nem megfelelő viseletnek számít. Éppen Rómában van, amikor elege lesz, egy hisztériás roham és némi nyugtató beszedése után megszökik. Egy újságíró (Gregory Peck) talál rá, aki eleinte nem is sejti, hogy kit szedett össze az utcán. Amikor kiderül, akkor persze élete nagy sztoriját látja a véletlen találkozásban.

A hercegnő sem vallja be, hogy kicsoda, az újságíró sem, így kölcsönös füllentések közepette töltenek egy csodás napot Rómában. A Római vakációban a remek színészek mellett (Hepburn meg is kapta érte az Oscart) az a legjobb, hogy a teljesen valószerűtlen történet ellenére sem megy át totális nyálba, végig elegáns, keserédes tud maradni. Aki nem kezd el bőgni, amikor a hercegnő a sajtótájékoztatón azt válaszolja, hogy Róma az a város, aminek emlékét mindig megőrzi, annak nincs is szíve. 

Megnézése után a vágy, hogy Rómába utazzunk: 10/10    

roman-holiday-2

Diploma előtt (1967)  

Ben (Dustin Hoffman) nem nyaral sehol, mégis addigi élete legütősebb nyara lesz abból, ami egyáltalán nem annak indult. Befejezte az iskolát, most kéne találnia egy jól fizető állást, meg egy feleséget. Vagy legalább eldönteni, hogy mi érdekli, mihez akar kezdeni. Igazából egyikhez sincs semmi kedve, sőt, semmihez sincs semmi kedve. Hagyja, hogy elcsábítsa a középkorú Mrs. Robinson, és elég soká tart, amíg rájön, hogy ő tulajdonképpen a nő lányába, Elaine-be szerelmes. A Diploma előtt mégsem a szerelmi háromszög miatt lett klasszikus, hanem a generációs szakadék, a kapunyitási pánik, a céltalanság ábrázolása miatt. Rég elmúltak a hatvanas évek, de ezt azóta is átéli minden huszonéves. Amit pedig biztosan nem felejtünk el: a film zenéje (Simon and Garfunkel), Hoffman arca a medencés jelenetnél, a megalázó sztriptízes randi és a menyasszonyszöktetés. 

Megnézése után a vágy, hogy áthenyéljünk egy nyarat egy idősebb személy karjaiban: 10/4

Állj ki mellettem!/Állj mellém! (1986)

A Stephen King könyvéből készült nagyszerű film rögtön két magyar címet is kapott. Van négy tizenéves barát a hatvanas években. Elhatározzák, hogy addigi életük legizgalmasabb kalandjaként megkeresnek egy hullát, amiről egyikük a bátyjától hallott. Egy velük egykorú fiút testét, akit állítólag elütött a vonat. Bár az út során látszólag csupa lényegtelen, gyerekes dologról beszélgetnek, gusztustalan vicceket mesélnek, az Állj ki mellettem! sokkal több egy nyári kalandfilmnél. Végig tudjuk, hogy ez a fiúk utolsó ilyen nyara, hogy soha többé nem lesznek ilyen barátaik, hogy soha többé nem lesz részük ilyen kalandban. És amellett, hogy elszorul a torkunk, egy csomót nevetünk is, mert mégiscsak 12 éves srácokról van szó, akiknek a film végén valóban ki kell állniuk egymás mellett.

Megnézése után a vágy, hogy újra 12 évesek legyünk: 10/10

Dirty Dancing - Piszkos tánc (1987)

"Babyt senki nem ültetheti a sarokba!" – hát igen, a film, amivel bármelyik férfit ki lehetne kergetni a világból, és amit a nők jelentős része egy furcsa késztetésnek engedve időről időre újra megnéz. A recept faék egyszerűségű: van egy fiatal női főhős, aki elég átlagosan néz ki ahhoz, hogy bárki azonosulhasson vele (Jennifer Grey az orrplasztikája előtt, amikor még jellegzetes arca volt), és egy, a kor ideáljának tökéletesen megfelelő férfi (az azóta elhunyt Patrick Swayze), akik persze, hogy egymásba szeretnek. De nem csak ennyi történik, Baby a táncpartnere lesz Johnnynak, felnő hozzá szakmai (hahaha) és emberi értelemben is. Hisztis kislányból kevésbé hisztis kislány lesz a nyaralás végére. Állítólag még maga a rendező, az addig csak tévésorozatokat készítő Emile Ardolino sem értette, hogy mitől lett ekkora siker a filmje.   

Megnézése után a vágy, hogy szénné égessük magunkat a Szombat esti lázban: 10/7

Shirley Valentine (1989)

A Shirley Valentine tulajdonképpen a Dirty Dancing idősebb nőknek szóló megfelelője. A hősnőnek itt annyira jól sikerül a nyaralás, hogy a vakáció végén a saját férje már egyáltalán nem ismer rá. Shirley középkorú háziasszony, öröme szinte semmi az életben. Nem csoda, hogy kapva kap az alkalmon, hogy elkísérje barátnőjét Míkonosz szigetére, ahol persze összejön egy helyi pasival. Itt aztán rájön arra, hogy az orgazmus nem csak a fiatal nők kiváltsága, és másból is állhat az élet, mint mások kiszolgálásából. Persze senkit nem lep meg, hogy a nagy szerelem a következő turnusban már egy másik angol nőnek löki ugyanazt a szöveget, ahogy sem, hogy Shirley inkább elmegy pincérnőnek Görögországba, minthogy haza kelljen utaznia és folytatni a régi életét. Aki filmet akar ajándékozni a mamájának, ezzel nem lőhet mellé.

Megnézése után a vágy, hogy megöleljük anyukánkat: 10/10  

Tudom, mit tettél tavaly nyáron (1997)

Ha valakinek meg akarjuk mutatni, hogy milyenek voltak a kilencvenes évek, csak el kell indítani ezt a filmet. A négy főszereplő, a kilencvenes évek négy fiatal hollywoodi sztárja (Ryan Phillippe, Freddie Prinze Jr., Jennifer Love Hewitt és Sarah Michelle Gellar), akiknek nevei a mai kamaszoknak már semmit nem mondanak. Ők játsszák a négy menő középiskolás barátot, akik az érettségi bankett éjszakáján elgázolnak valakit. Ahelyett, hogy hívnák a rendőrséget, a ragyogó jövőjüket féltve eltüntetik a hullát.

Egy évvel később persze senki nem ott tart, ahol tervezte, és ennek csak részben a lelkiismeret-furdalás az oka. Aztán valaki elkezdi levadászni a remek társaságot. A film a közhelyes fordulatok ellenére akkora siker lett, hogy több folytatás is készült hozzá. Ezek kizárólag a zseniális magyar címek miatt maradtak emlékezetesek: Még mindig tudom, hogy mit tettél tavaly nyáron, Örökké tudom, hogy mit tettél tavaly nyáron. Utóbbiról csak annyit, hogy egy kommentelő szerint örökké bánni fogjuk, ha megnézzük.

Megnézése után a vágy, hogy kapcsolatban maradjunk a középiskolás barátainkkal: 10/1

A tehetséges Mr. Ripley (1999)

Patricia Highsmith 1955-ös regényében tűnt fel először Ripley, akiről később még jópár könyvet írt. A filmben Matt Damon játssza a férfit, aki bármire képes azért, hogy ő is a gazdagok és szépek világában élhessen. Miután egy hazugsággal elhiteti az Olaszországban henyélő Dickie Greenleaf apjával, hogy a fia barátja, az megbízza, hogy csábítsa vissza a fiút New Yorkba. Összebarátkozik Dickie-vel (Jude Law) és menyasszonyával, Marge-dzsal (Gwyneth Paltrow), bár ő azért sosem bízik meg benne teljesen. Az olasz nyár mindenkinek emlékezetes marad, már csak azért is, mert egyikük nem éli túl. Az ötvenes évek Olaszországának hangulata és a színészek (még Paltrow sem tudja elrontani) miatt érdemes főleg megnézni ezt a filmet. Cate Blachett és Philipp Seymour Hoffman ugyan nem főszereplők, de mindketten felejthetetlenek.  

Megnézése után a vágy, hogy nyerjünk a lottón: a szokásosnál is erősebb  

Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (2004)

A Bridget Jones-filmek közel sem sikerültek annyira viccesre, mint a könyvek, de így is hatalmas sikert arattak. A második rész egyik csúcspontja Bridget thaiföldi nyaralása, ami csodásan indul és a börtönben végződik. Pecsenyére sült angol nők, pszichedelikus drogok, jóképű, de nagyon szemét férfiak, és egy Madonna-sláger elővezetése push up melltartóban egy tamponos dobozt használva mikrofonként egy thai börtönben: így fest egy egzotikus nyaralás Bridgetnél. Igaz, végül éppen a börtön lesz az, ami újra közelebb hozza Bridgetet és Mr. Darcyt. Bármilyen vicces is ez a rész, a film megbocsáthatatlan bűne, hogy egy idiótát csinált a főszereplőből, kihagyott egy csomó remek karaktert (például Garyt, a pallért) és behozott pár teljesen felesleges szálat.  

Megnézése után a vágy, hogy Thaiföldre utazzunk a legjobb barátnőnkkel: 10/6

Vicky Christina Barcelona (2008)

Woody Allen filmje annyiban kilóg a sorból, hogy itt a főszereplő csajok (Rebecca Hall és Scarlett Johansson) a várva várt és kalandokban gazdag nyaralás után szépen visszakerülnek a startvonalra. Bármennyire is várták és remélték a változást Barcelonától, végül pontosan azok maradtak, akik voltak. Igaz, hogy közben kicsit mindketten beleszerettek egy igazi spanyol macsóba (Javier Bardem), akinek legfőbb titka, hogy minden nőnek azt tudja ígérni, amire a legjobban vágyik, aki izgalomra, annak izgalmat, aki biztonságra, annak meg biztonságot. Azért Barcelona még így sem panaszkodhat, megérte fizetni Allennek, hogy itt forogjon a filmje, mert sokkal jobbat kapott, mint Róma, London vagy Velence.

Megnézése után a vágy, hogy egész nap Woody Allen-filmeket nézzünk: 10/7

(A sort lényegében bármeddig lehetne folytatni, kommentekben mindenki megírhatja, hogy neki melyik a kedvenc nyári filmje, ahol egy sima nyaralás örökre megváltoztatja a szereplők sorsát.)