A fütyülés mindenre megoldás

Reisz Gábor filmjét már az első előzetes után nagyon vártuk, a rajongásunk pedig tovább fokozódott, amikor megnéztük a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlant (továbbiakban: Van) a Karlovy Vary-i filmfesztiválon. A Van azért is különleges film, mert a zenéje legalább annyira fontos, mint minden más, és ugyanúgy lelkesedésből és közös munkával készült, ahogyan a film egésze. Megkértük Reisz Gábor rendezőt és Csorba Lóránt zeneszerzőt, hogy meséljen a filmzenéről, amit csak az Indexen lehet meghallgatni.

A Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan fokozatosan lett a legjobban várt magyar film idén, az első dal, a plakát, és a Karlovy Vary-i premier mind meggyőzhetett már mindenkit arról, hogy valami olyan friss és izgalmas dologról van szó, amit a hazai filmgyártás egészen ritkán termel ki. Lehet, hogy azért, mert a rendező, Reisz Gábor a filmkészítés szinte összes részét magára vállalta. A filmet ő írta és rendezte, ő volt az operatőr, kézzel rajzolta meg a stáblistát, és saját maga írta a filmzenének szánt dalokat is, amiket aztán Csorba Lóránt zeneszerző segített kidolgozni, és amiknek a nagy részét aztán Reisz kihúzta az elkészült filmből.

Így született meg a Van egész albumot kitevő filmzenéje, amit a rendező írt és a film főszereplője énekelt fel, és amit most teljes egészében meg lehet hallgatni nálunk. Érdemes is, mert a filmzenékben kifejezetten béna magyar színtéren ritkán lehet hallani valami érdekeset, ami nem a tucatrádiós lejátszásra utazik, hanem tényleg a film szerves részeként jött létre. (A bemutatóra még mindig várni kell, a filmnek továbbra sincs magyar forgalmazója, október 30-án mutatja be a Cirko.)

A cikk olvasásához indítsa el a film zenéjét, amit csak az Indexen lehet meghallgatni, Reisz Gábor ingyen letölthetővé tette a filmzenét a Bandcampen, ide klikkoljon, ha szeretné ön is magával vinni a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan soundtrackjét. A számokat kicseréltük a bandcampes változatokra.

Hogyan jött egyáltalán az ötlet, hogy ti magatok írjátok a filmzenét?

Reisz Gábor: Mindig is zenéltem, de nem mindig hívtam annak, mert a minősége bőven súrolta a hobbiszintű otthonpötyögést. Ezt a filmet több lakásban írtam, és bármennyire Delhusa Gjoni-san is hangzik, mindenhova vittem a gitáromat, és ha nem tudtam írni a forgatókönyvet, akkor zenélgettem, meg dalszövegeket írtam.

Hallgattál bármilyen zenét a Van írása közben?

RG: Kevésbé ismert magyar beatzenéket hallgattam, nem feltétlenül Illést, Metrót meg Omegát,

Eleinte azt gondoltam, hogy ezek az előadók lesznek a filmben, és hogy milyen menő lesz, hogy ezek a dalok újra előkerülnek, és új értelmet kapnak. De közben ment a saját zenélés is Ferenczik Áronnal, a film főszereplőjével, akivel nagyon sokat lógtam azon a nyáron, amikor ez a film készülődött. Csomószor volt olyan, hogy átjött hozzám, és játszottunk valami hülye feldolgozást, én gitároztam, ő meg énekelt.

Teljesen mindegy volt neki, mutattam, hogy mi a szöveg, amit írtam, ő meg rákezdett. Ezeknek a minősége azért még mindig ingadozó volt, de némelyik már elkezdett időnként megszólalni, és azt gondoltam, hogy ezt már meg lehet mutatni másoknak is. Csorba Lócival még az ELTE-n haverkodtunk össze, voltam néhány Lóci játszik-koncerten, majd megkérdeztem, hogy tudna-e segíteni. Meghallgatott két-három számot, az egyikre azt mondta, hogy ezzel talán lehet valamit kezdeni. Ez a Viszlek magammal volt.

Csorba Lóci: Meg kellett találnom azt, amit Reisz Gabi mondani akar ezekkel a számokkal. Hogy miért ezek a számok születtek, és miért játszotta el őket úgy, ahogy. Nyilván nem szabad annyira belenyúlni, hogy valami teljesen más jöjjön ki belőle, de mégis össze kellett rántani őket. Nagyon sok kényszermegoldás volt abból, hogy Gabi annyira tud gitározni, amennyire. Azokat nem javítani kellett, hanem értelmessé tenni. A Viszlek magammal azért tetszett, mert van koncepciója. Gabi hajlamos négyakkordos, fájdalmas számokat írni, ami egyébként nem rossz, de ennek a számnak volt eleje, közepe és vége.

Miért pont ezt a zenei stílust választottátok?

CSL: Gabinak tetszett, hogy egy akusztikus gitárral is elő lehet adni egy számot úgy, hogy kompletten hangozzon, sőt amikor először találkoztunk, konkrétan azt mondta, hogy ő ebből egy Mumford & Sonst szeretne hallani. (Angol folkegyüttes, a harmincas évek stílusát turbózták fel dobbantós popszámokra, nyertek is vele egy targoncányi Grammyt. Itt egy daluk, amit már 12 millióan néztek meg a Youtube-on – KD.) Csak ehhez hiányzik a Kelet-London. Inkább budapesti, gitáros folkot találtunk ki, ami hasonlít a Mumford & Sonsra. Ők hozzá tudtak nyúlni a country tradícióihoz, Bob Dylanhez, itthon ezt nem lehet megcsinálni,

Nekem olyan ez a lemez, mintha Kex-demókat hallgatnál 2014-ben.

RG: Lóci elvégezte a filmszakot az ELTE-n, szóval máshogy közelíti meg a filmzenét, és nem azt akarta, hogy mindegyik szám egy hatalmas sláger legyen. A Van egy irtózatosan low budget film, nem vonósok meg egy nagy bumm kell minden számba, ezt Lóci is értette. A film vágásakor volt húsz demónk, Tálas Zsófi vágóval nézegettük, mi passzol a filmbe, volt közöttük dal és instrumentális zene is. De nem akartunk egy agyonzenélős filmet csinálni. Vagyis az elején még azt gondoltam, hogy tele lesz dallal, és baromi kíváncsi lettem volna, hogy milyen egy olyan film, amiben nem látod a főhőst énekelni, mint egy musicalben, de mégis ő énekli az elhangzó dalokat. Aztán belekerült egy híres magyar szám, Szécsi Páltól a Boldogság, és ennek az erejét elvette volna, ha ezenkívül van benne másik dal is. 

Olyan lett a végeredmény, ahogyan azt az elején elképzelted?

RG: Ezt sokszor kérdezik a filmről is, de ezek szerint a zenére is felelnem kell. Szeretem fokozatosan elhagyni, amit az elején elképzeltem. 

A zenében szerintem megvan a szükséges önkritikám, mert tényleg tudom, hogy annyi vagyok, amennyi. Négy akkord. Nyitottnak kell lennem arra, amit a többiek adhatnak.

VISZLEK MAGAMMAL

Ez volt az első dalod, mégis ezt fejeztétek be utolsónak.

RG: A szöveget Áron írta, a verzét én. A dal egyébként tizenkét évvel ezelőtt született meg, csak Áronnak megtetszett. Én erre nem tudtam szöveget írni tizenkét év alatt sem, ő meg írt egy olyan dalszöveget, ami pont ellentéte a pozitív töltetű zenének.

CSL: Nagyon jól áll Áronnak ez a nyenyergés, látom magam előtt, ahogy sétál a Horánszky utcán és nyavalyog, hogy minden tiszta kutyaszar. Egyébként tényleg nehéz tizenkét év után bármit kezdeni egy számmal.

RG: Akkor raktuk össze, amikor felvettük. Addig csak tereltünk, hogy majd megcsináljuk, mert amúgy is jól szól. Pedig dehogyis szólt jól. Elkezdtük feljátszani éjfél után, beborozva. Tálas Zsófi, a film vágója vokálozott. 

CSL: És két és fél percnél jön A dzsungel könyve-betét! Szétröhögtem magam, amikor először hallottam, elképzeltem, ahogy a Vígszínházban felállnak egy sorba a színészek, és egyszerre dobbantanak.

RG: Itt tényleg dobbantás van, a kismarosi nyaraló hajópadlóján. Itt vettük fel az énekes dalokat, az instrumentális filmzenét pedig a Studio Einzban rögzítettük.

MÁR NEM

CSL: Azt hittem, hogy majd kellenek hangszerek, hogy eljátsszuk a hangokat Gabi fejéből, de a fütty bejött. Áron szépen fütyül.

RG: A fütyülés szerintem egy tök jó megoldás, mert ezek a rövid instrumentális szösszenetek dalszerűbbé vállnak, mert megjelenik bennük az ember.

MAGADBAN BESZÉLSZ

CSL: Itt is Gabi gitározik, és remélem, nem égetlek be nagyon, amikor azt mondom, hogy küzdesz a ritmusérzékkel.

Csak nekem azért tetszik ez a felvétel, mert soha nem jókor jön meg a gitár.

Ráadásul Áronnak is elcsúszik a hangja egyszer .

RG: Áron ezt úgy énekelte végig, hogy egy fotelban ült, az állát teljesen a mikrofonhoz tapasztotta, és baromi halkan énekelt. A legkészebb állapotban készült a szám, amikor már mozdulni sem tudtunk.

CSL: A telefonhang Gabi, később meg én is belépek egy másik gitárral, amin teljesen más akkordokat fogok le.

RG: A kismarosi madarak pedig fütyülnek közben. 

BUSZUTÁNFUTÓK & EZ VAN

Ez a dallam a film fő motívuma, nem?

CSL: De, ez a főcímzene, és ez szól a stáblista után is. Nincs benne dob, a gitár testét ütögetem, került bele még csettintés és metallofon is.

Ennél a számnál a gitár vagy a fütyülés volt előbb?

RG: Gitár, aztán jött a fütyülés dallama, de sokat változott. A forgatás kétharmadánál jártunk, amikor megszületett ez a téma. Talán azért is ilyen reményteli, pozitív dal, mert már láttuk a végét.

CSL: Ez a szám is négyakkordos, ilyet én soha az életben nem írnék, nem azért, mert szar vagy ilyesmi, csak egyáltalán nem jön ilyen belőlem. Át kellett rakni a fejemben, hogy a próba az igazából olyan, mintha a színészekkel dialógust gyakorolnék.

ANYU MEGKAPTA A FIZUT

CSL: Ez zeneileg a legösszetettebb dal.

RG: Lóci kedvenc dala.

CSL: Persze! Ezt az egész menetelős, szvinges hangulatot én raktam bele. Kicsit ki is lóg a lemezről, és általában mindenki elfelejti, hogy egyáltalán létezik. Nekem azért olyan izgalmas, mert van egy témája, hogy anyu megkapta a fizetését, ezzel tudsz azonosulni, miközben zeneileg egy régi korszakot hozza vissza, amikor minden csehóban volt egy vibrafon.

Utána jön egy moduláció, először a sóhajtásos rész, aztán a tangó.

RG: Hát igen, ez nem négy akkord. Valószínűleg Lóci ezért is szereti.

SZOMBAT

RG: Ennek sokkal régebben készült az alapja, még a Fruity Loops nevű zenegyártó programmal, abszolút nem akusztikusan. elektromos csellóhangok voltak benne. Éreztük a vágás közben, hogy hangulatban tökre passzol, csak stílusban nem.

CSL: Gabi hajlamos színházként gondolni a zenefelvételekre, most itt van ez a tapsolás a számban, és ezt úgy képzelte el, hogy az emberek elkezdenek halkan tapsolni, aztán egyre hangosabban. Hát mekkora baromság ez? De mégis tök jól szól.

KÉPRONDÍTÓ

RG: Ez Áron kedvenc dala. Ez az a dal, ami sehogy nem kapcsolódik a filmhez, maximum hangulatban. Azt mondta Áron, hogy azért szereti annyira ezt a dal, mert ez a leginkább jellemző rám. „Homály fed”, meg ilyenek. Nem tudom, biztos.

CSL: Ez lényegében egy bónusz track, csak jól sikerült. Laza hangulat volt, a hangmérnökök tapsolnak, csörgőznek, vagy én csörgőzök, mert éppen az én kezembe került. Mindenki játszott mindent.

Áronnak volt bármilyen beleszólása a zenébe vagy a szövegekbe?

RG: A zenében úgy viselkedett, mintha az ő testét, mint valami hangszert, felhasználnánk. Hogy ő nem tudja, hogy mit énekel, de énekli.

CSL: Ezt a számot speciel szerette énekelni, az Anyut kifejezetten gyűlölte. Mindig elfoglalta magát valamivel közben, egyszer úgy vettük fel, hogy csak a feje lógott be a stúdióba.

FÜGGÖNY

RG: Eszter a lány, aki szakít Áronnal a filmben, és az ő fő zenéje a 220 ml című szám, úgyhogy annak a témáját is be kellett hozni, mert a filmben mindig megjelenik, de egy kicsit máshogy. 

CSENDBUBORÉK

Eddig a számig teljesen akusztikus a lemez, aztán hirtelen megjelenik egy dobgép.

CSL: Hagytuk, hogy kilógjon a szám. Meg lehetett volna csinálni valami okossággal máshogy, de kellett ez a drive-os hangulat bele.

RG: Sokáig benne is volt a filmben, a második verzió környékén került ki. 

CSL: Ebben a számban engem ez a „cefetül” baromira zavar.

De közben olyan erős irónia van a dalban, pont azért, hogy piszkáljon. 

RG: Ezt a cefetült nem csak Lóci mondta. Ültem otthon, és próbáltam agyalni, hogy mi jöhetne a cefetül helyére. Aztán rájöttem, hogy ha ennyire idegesítő, akkor lehet, jobb ha marad.

CSL: Egy ideig próbáltunk kardoskodni amellett, hogy legyen „egyedül egyedül”. De akkor meg biztos az zavarná az embereket, hogy miért kell kétszer mondani, hogy egyedül? Ennyire egyedül van?

RG: Amúgy ebben három akkord megy végig.

CSL: Csak a dobgép pontatlan.

RG: De szerintem ez jó.

CSL: Persze!

RG: A demót átküldtem Rév Marcinak (az Itt vagyok, a Viharsarok és a Fehér Isten operatőrének), ő pedig csak ennyit írt vissza: The xx. 

NINCS HÓ

RG: A filmben Jakab Juli játssza Esztert, ő a hang a telefon másik végén. Néha úgy éreztük, hogy ez már egészen musicales, de mondjuk a videoklipnél ez pont kapóra jön majd.

CSL: És szerintem ez a második és utolsó alkalom a lemezen, hogy Gabi énekel.

RG: Ott énekelek, ahol senki sem hallhatja. Úgy próbáltuk felépíteni a számot, hogy minél több közhelyes mondat legyen benne, amit az ember a városban hall.

220 ML

RG: Azért ez a címe, mert Eszter otthagy Áronnál egy dezodort.

CSL: Ebben van ukulele is!

RG: Ez a dal született meg először, amikor én… baszki, nem tudom, hogy mondjak-e ilyeneket. Szóval fájdalmas időben született.

CSL: És vonósok. Erről szól ez a dal. 

BÚCSÚBULI

RG: „Elszántság van” – ez volt a munkacíme, már fogalmam sincs , hogy miért.

CSL: Ez szól a Portugáliában játszódó jelenetek alatt, meg egy korábbi kedves jelenetben, amikor Áron azt hiszi, hogy minden érte dobban a városban.

CSL: Ez a szám tökéletesen példázza, hogy Gábor mit gondol a perkusszív hangsávokról. Te már hallottál olyat a popzenében, hogy: (kettőt tapsol, vár, tapsol gyorsan egymás után ötöt)? Mi ez? Kasztanyetta?

Ő

RG: Ennek a fura dobsávnak, vagyis a tapssávnak a megismétlése ez az egész szám.

CSL: Olyan a ritmusa, mintha valaki a fejét gyorsan verné a falba. Lukács Péter Benjámin hangmester, Tálas Zsófia vágó és Ferenczik Áron főszereplő tökéletes fütyülését halljuk.

A zene letölthető lesz alkotók Bandcamp-oldalán.