Szép, fura, szerethető, de közben nevetséges is

10287020 522172717886689 7745022139181637962 o
2014.07.31. 23:50

Így jellemzi a Frank című filmet, illetve annak zenéjét az ember, aki rávette Michael Fassbendert, hogy egy hatalmas műfejjel a fején csináljon végig egy egész filmet. Lenny Abrahamsonnal emailben interjúztunk: mesélt a film inspirációjáról szóló Chris Sievey komikusról, akinek az egyik figurája volt a műfejű Frank Sidebottom, az egy évig tartó zenei felkészülésről, és arról, hogy ő is retteg megmutatni a valódi énjét, pedig jól tudja, hogy mindig személyes indíttatásból születnek a legjobb dolgok. 

Frank - magyar feliratos előzetes

A címszereplő Franket inspiráló angol komikusról, Chris Sievey-ról, illetve a műfejet viselő Frank Sidebottom alteregójáról az Index is hosszan ír a film kritikájában. A filmbeli Frankhez valóban ő volt a kiindulási alap, Lenny Abrahamson rendező rögtön az elején tisztázza: az egész sztori fikció. „Egyrészt a mi történetünkből semmi sem történt meg eredeti Frankkel, másrészt teljesen más jellegű zenéről van szó. És hát a mi Frankünk amerikai, míg az eredeti angol volt, és még hosszan sorolhatnám a különbségeket. Az írókat inkább az érdekelte, hogy valaki egy nagy maszk mögé rejtőzve éli az egész életét, és innen indultunk ki és képzeltünk el egy új történetet."

A forgatókönyvön két író dolgozott: Jon Ronson írta azt a Kecskebűvölők című „regényt” is, amelynek alapján készült a film, amiben George Clooney szemmel verte a kecskéket, de a Frank szempontjából érdekesebb, hogy ő maga volt a billentyűs Frank Sidebottom mellett, tehát a filmbéli Jon, mint elbeszélő, félig-meddig rajta alapul. A másik forgatókönyvíró Starughan volt, a Kecskebűvölőkből is ő írt a könyvet és a valóságot lazán követő, inkább a szórakoztatásra fókuszáló forgatókönyvet.  A filmben Frank egy valódi zseniként jelenik meg, aki tele van ötletekkel, de a rendező gyorsan tisztázza: ezeket a bolondságokat mind-mind az írókkal, a színészekkel és a zeneszerző Stephen Rennicksszel közösen találták ki. 

A legnagyobb kérdés természetesen az, hogyan lehetett egy A listás sztárt rávenni arra, hogy egy egész filmet nyomjon végig úgy, hogy egy hatalmas műfej takarja az arcát. „Szerencsére Michael Fassbender ügynöke már korábban megmutatta neki a forgatókönyvet, és nagyon tetszett neki, úgyhogy amikor először találkoztam vele, már tudott arról, hogy a filmben gyakorlatilag mindvégig egy műfejben kell játszania. Ez elég nagy mázli volt, mert kicsit hülyén éreztem volna magamat egy olyan beszélgetésben, ahol el kell magyaráznom neki, hogy hé, Michael, van egy nagyon jó ötletem, arra gondoltam, hogy takarjuk le a fejedet egy maszkkal. Egyszer láttam egy tévéműsorban énekelni, úgyhogy tudtam arról, hogy van zenei tehetsége, és amikor először találkoztunk, akkor elmondta, hogy tud gitározni is. Úgyhogy miután elvállalta a szerepet, egy egész napot töltöttünk a stúdióban a zeneszerzővel, hogy felmérjük az énekhangját és a gitártudását. Ez nagy segítség volt Stephen Rennicks számára, hogy olyan zenét írjon, ami illik a hangjához, és el is tudja játszani. De Michael Fassbender esetében az is nagyon fontos volt, hogy hihetetlenül erős karizmája van, és Frank eljátszásához éppen erre volt szükségünk, hogy működjön a karakter annak ellenére, hogy a filmben majdnem végig nem is látjuk az arcát.”

A Frankben elég fontos szerepet kapnak azok a jelenetek, amikor a Soronprfb a lemezét rögzíti egy írországi házikóban. „A filmben nagyon szabadnak és játékosnak tűnik ez az egész, mert a forgatás is ennyire jó hangulatban telt. A nehézség az volt, hogy Carla Azar doboson kívül minden zenészt színészek alakítanak, tehát nagyon sokat kellett próbálni ahhoz, hogy olyan biztos zenei tudásuk legyen, hogy az felszabadultnak és ne erőlködésnek látszódjon. Ami a filmben megjelenik, azt a színészek el is tudják játszani, a dalokat megírtuk már előre, és be is tanítottuk nekik, de az előadásmódot tekintve megvolt a szabadságuk, hogy hogyan adják elő ezeket. Éppen ettől volt tényleg izgalmas a forgatás a házban, és a stáb is nagyon élvezte a felvételeket." 

I Love You All - Frank OST (Michael Fassbender)

Frank

frank plakat kicsi

A forgatás előtt a rendező és a zeneszerző egy éven át dolgoztak a zenén, mert azt szerették volna, ha a film és a zenei világa egyszerre legyen gyönyörű és furcsa, szerethető, de közben nevetséges is. „A filmben elhangzó zenéket mind-mind a zeneszerző Stephen Rennicks írta, én néhány dalszöveget tudtam hozzátenni a dologhoz.  Jó sokat kísérleteztünk a zenével, sok-sok zenét hallgattunk Stephennel, nagyon hosszú és nagyon lassú folyamat volt. A végén már úgy beszélgettünk a zenekarról, mintha kutatók lennének, akik a saját kreativitásuk határait keresik. Szóval nem is annyira műfajokban vagy stílusokban gondolkodtunk, hanem inkább egyfajta zenekészítési attitűdben, gondolkodásban."

Azzal, hogy a Frank tulajdonképpen az alkotás intimitásáról és a megnyilatkozástól való rettegésről szól, a rendező is tökéletesen egyetért. „Ezzel én magam is így vagyok, néha pont azért nem csinálok szívesen személyes dolgokat, mert attól tartok, hogy ezzel túlságosan kiadom magamat, miközben én is tudom, hogy az igazán jó dolgok éppen ilyen szándékkal születnek." 

Frank történetét a bandába kívülről csöppenő Jon szemszögéből ismerjük meg:  a középszerűségétől szenvedő srác teljes megszállottja a közösségi médiának, folyamatosan twitterezik, tumblrezik az élményeiről és Youtube-videókat posztol a zenekarról. „Én magam is twitterezem, és nagyon szeretem a közösségi médiát, mert nagyon jó információforrás, de tény, hogy arra készteti az embereket, hogy hamis képet sugározzanak magukról, egy szexibb, érdekesebb személyiségként mutassák be magukat a nyilvánosság előtt, és hát ennek a kísértésnek Jon sem tudott ellenállni." 

A Frank című filmet július 31-től játsszák a magyar mozik.