Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEMMads Mikkelsen feneke sem segít
További Cinematrix cikkek
Nem sokan vannak, akik nem ismerik Kohlhaas Mihály történetét, már csak azért sem, mert sok helyen kötelező olvasmány, nálunk is az volt a gimnáziumban. Heinrich von Kleist kisregénye az igazságát a végsőkig követelő lókereskedőről 1810-ben jelent meg, de ma is meglepően olvasmányos és aktuális. Nem csoda, hogy rengetegszer feldolgozták, többek között Sütő András (Egy lócsiszár virágvasárnapja) és Tasnádi István (Közellenség), de ez a kisregény az alapja E.L. Doctorow Ragtime-jának is, csak ott a lókereskedő egy fekete zongorista, az elrabolt lovakat pedig egy Ford helyettesíti.
Ha egy történetből már sok színdarab, regény és film készült, akkor joggal gondolhatjuk, hogy azért veszik megint elő, mert új értelmezésben vagy teljesen új formában akarják elővezetni a sztorit. A francia-német A lázadás kora: Michael Kohlhaas legendája viszont egyiket sem teszi. Szépen végigmennek a Kleist-féle történeten, lassan, komótosan, szinte változtatások nélkül. Sem a film formája, sem a tartalma nem nyújt semmilyen meglepetést annak, aki ismerte az alaptörténetet.
Azt meg, ahogy mondtam, elég sokan ismerik. Kleist a 16. században Brandenburgban élt jómódú kereskedő történetét dolgozta fel, aki éppen egy vásárra igyekezett, amikor egy földbirtokos az amúgy már nem létező vámszedési jogára hivatkozva feltartóztatta, és az átutazás fejében egyszerűen elvette Kohlhaas két lovát. A kereskedő először megpróbálta jogi úton rendezni a kérdést, de a földbirtokos (a filmben a báró úr) keze messzire elért, így az ügyét elsüllyesztették. Aztán felesége próbálta bizonyítani a férje igazát, őt meg megölik.
Innentől Kohlhaasból önbíráskodó rablóvezér lett, akihez jó páran csatlakoztak. Házakat gyújtottak fel, raboltak ki, még egy kolostort is kifosztottak, mert a báró ott bujkált korábban. Maga Luther is kérte Kohlhaast, hogy fejezze be a lázadást, de a kereskedő hajthatatlan volt, mindenáron a lovait, a károk megtérítését és a báró bocsánatkérését akarta és ezért kész volt elmenni a végsőkig.
Számokban
port.hu: 8,3
IMDb: 6,2
Rotten Tomatoes: 50%
Metacritic: 51%
Index: 10/6
Mintha a rendező elhatározta volna, hogy bebizonyítja, egy lázadás történetét nem csak úgy lehet leforgatni, ahogy Mel Gibson tette a Rettenthetetlenben. Így aztán a filmje olyan lett, mint Brad Pitt westernje, a Jesse James meggyilkolása: csak azoknak ajánlott, akinek bőven jutott a türelemből. Igazság szerint mégsem lett teljesen olyan: a Jesse James különleges, meditatív hangulata csak nyomokban van jelen A lázadás korában. Ez inkább egy tompa, dagályos látomás az erdőkben, mezőkön kószáló bandáról és a belül vívódó vezérről, akinek mindig erősebb a makacssága, mint a józan esze. Mivel A lázadás kora elképesztően szűkszavú film, a lelki tusába csak nagy ritkán kapunk betekintést. Ugyanígy nem látunk túl sokat a rablásokból sem, mert valahogy mindig vagy éppen egy akció előtt, vagy utána járunk.
De a színészekre egy szavunk sem lehet. A címszereplő, Mads Mikkelsen semmiben nem tud hibázni, itt is főleg ő menti meg a filmet a totális unalomba fulladástól (tavaly egy másik munkája, A vadászat lett az Indexesek szerint az év legjobb filmje). Akkor is kőszikla marad, ha éppen sír, és ezerféleképpen tudja megmutatni, hogy Kohlhaas nem, nem és nem enged, mert ez egy ilyen ember, egyszerűen nem képes rá.
Hiába azonban az igyekezet, csak attól, hogy jók a színészek (a többiekre sem lehet panasz, többek között A bukás Hitlere, Bruno Ganz remekel) és szépek a képek, egy film még nem lesz jó. De a középiskolai irodalomtanárok így is hálásak lehetnek: A lázadás kora: Michael Kohlhaas legendája ugyan nem egy jó film, de legalább kiváló oktatási segédanyag.
Rovataink a Facebookon