Kényszerrandik kényszerszingliknek

"A magyar népesség csökkenése súlyos gazdasági, szociális problémát jelent az országnak, miközben a magyar fiatalok, gyerekbarátok és a képzett rétegekben lévők sokkal több gyermeket szeretnének, mint amennyi végül megszületik.

Kényszerszinglik

A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom felmérte, mi áll az alacsony születésszám hátterében. Az egyik legnagyobb akadálya a gyermekek születésének, hogy a fiatalok nem találnak párt, vagy ha találnak, akkor sem akarnak elköteleződni. Ma több millió kényszerszingli keres párt az országban" - erről szól Skrabski Fruzsina (a Biszku-film egyik készítője) új dokumentumfilmje, a Kényszerszinglik. A film a Magyar Média Mecenatúra 9 millió forintos támogatásával készült és szeptember 23-án vetítik a köztévén.

Tulajdonképpen már a cím is magyarázatra szorul, mert abból a fura elképzelésből indul ki, hogy kétféle szingli van. A szomorú kényszerszingli, aki alig várja, hogy megházasodjon és gyereket vállaljon, és a laza erkölcsű, a Szex és New York Samanthájához hasonló önkéntes szingli. A film olyan komolyan veszi ezeket a kategóriákat, hogy a szereplők neve és kora alatt,

Ez már csak azért is különös, mert az egyikük például egy nagyon csinos 20 éves lány, akiről kötve hiszem, hogy sokáig marad szingli, vagy hogy azonnal házasodni és szülni akarna. De nem a cím a legfurább a Kényszerszinglikben, hanem az, hogy dokumentumfilmnek hívja magát, miközben ez tulajdonképpen egy tévéműsor. El is hangzik a filmben, hogy egy valóságshowhoz hasonló helyzetet akartak teremteni három fiú és három lány részvételével. Ők tehát mind kényszerszinglik, akik annyira szeretnének párt találni, hogy még azt is vállalják, hogy a készítők hülyét csináljanak belőlük a film elején. Az egyik lányt például a macskáját ajnározó ideggyenge vénlánynak, a másikat meg egy esküvői meghívón is bőgő depressziósnak állítják be úgymond viccesen. A bemutatkozó kisfilmeket nézve csak arra tudunk gondolni, hogy

Aztán a fodrász, a sminkes és stylist meglátogatása után egy diszkószerű szörnyű helyen összehozzák a lányokat a fiúkkal, hogy nesztek, ismerkedjetek. Persze egy ilyen helyzet csak hülyén sülhet el, lesz is sértődés, meg félreértés, meg a másik totális félreismerése. Bár az elejétől nyilvánvaló, hogy a film készítői kit kinek szánnak, és hogy összeillőnek vélt embereket tereltek össze, itt az ellenszenv a legerősebb érzés. De persze a kényszerszingliknek szervezett kényszerrandik sora ezzel még nem ér véget, és a fiatalok rájönnek, hogy nem is olyan szörnyűek a többiek. Mondjuk ettől még senki nem jön össze senkivel.

És itt jön a film, vagy tévéműsor vagy micsoda legbizarrabb része. A szerencsétleneket egyesével leültetik egy csapat "szakértő" elé, és mint az érettségin, értékelik, hogy teljesítettek a randihelyzetekben. Van köztük pszichológus, ez még érthető, de

A jelenség hátteréről, hogy mitől van több szingli, mint régen, ha ez egyáltalán így van, nem esik szó. Ahogy arról sem, hogy mennyiben befolyásolja ez a csökkenő gyerekszámot, mennyiben oka ez a csökkenő gyerekvállalási kedvnek, és milyen más okok vannak még. Ráadásul simán összemossák a felnőtt, harmincas, dolgozó egyedülállókat a húszéves egyetemistákkal. Szóval a Kényszerszinglik dokumentumfilmnek nem dokumentumfilm, párválasztó show-nak meg elég sikertelen.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!