A Csillagok között garantáltan megríkat

Christopher Nolan ismét egy eredeti ötletből forgatott gigantikus költségvetésű filmet: ezúttal öccse, Jonathan eredetileg Spielberg számára írott forgatókönyvét dolgozták át közösen. A Csillagok között az apokaliptikus közeljövőben játszódik, ahol a lassan terméketlenné váló Föld képtelen eltartani az emberiséget, így kénytelenek új otthont keresni maguknak az univerzumban.

Nolan filmjének nem csak az emberek (azaz Matthew McConaughey, Anne Hathaway, Jessica Chastain, Casey Affleck, Matt Damon) a főszereplői, a természeti erők legalább akkora, ha nem nagyobb szerepet kapnak a vásznon, mint a velük szembeszálló emberek. Hans Zimmer sodró filmzenéjének aláfestésével egyszerre félelmetesek és fantasztikus szépségűek a kezdő jelenetekben tomboló porviharok, az idegen világok fagyott jégsivatagai és végtelennek tűnő, háborgó tengerei, vagy éppen a Szaturnusz gyűrűi és a fekete lyuk körül kavargó csillagközi fény. A festményszerű tájakon jelentéktelennek tűnnek a túlélésért küzdő, apró emberalakok.

A film több helyütt is főhajtás Kubrick életműve és a 2001: Űrodüsszeia előtt – az űrállomás, az űrhajók is olyanok, ahogyan a hatvanas években a jövőt elképzelték, itt is különös dolgokat lát az űrben sodródó asztronauta, a leginkább mászkáló high end hifiberendezésre emlékeztető, szögletes fekete robotok nekem egyértelműen a monolitot idézik. Matthew McConaughey meggyőzően alakítja a pilótából lett földművesből lett asztronautát, Anne Hathaway pedig hol jéghideg, hol tudós mivolta ellenére túláradóan érzelmes. Zseniális a kisebb szerepekben a Brand professzort alakító Michael Caine, de Jessica Chastain, Matt Damon és Casey Affleck is meggyőző. A történetről nagyon sokat nem akarok elárulni, de érdemes néhány tudományos elmélettel behatóbban tisztában lenni, bár a filmben is kellőképpen a szánkba rágják, ami a sztori megértéséhez szükséges. 

Az már az előzetesből is kiderült, hogy a gyerekek és a szülői aggodalom fontos szerepet kap a filmben; és ha van gyerekük, garantáltan sírni fognak a Csillagok között nézése közben – ennyit elárulhatok anélkül, hogy szpojlereznék. Készüljenek fel: a film 2 óra 49 perces, de egyáltalán nem tűnik ilyen hosszúnak. A látvány viszont – a Gravitációhoz hasonlóan – annyira lenyűgöző, hogy ha tehetik, nézzék minél nagyobb vásznon.

A tavalyi űrhajósfilm, a Gravitáció mindent vitt: nemcsak kritikailag ismerték el a filmet, de a pénztáraknál is jól teljesített, és összesen hét Oscar-díjat zsebelt be. Christopher Nolan is az Amerikai Filmakadémia nagy kedvence, de rendezői Oscarja még nincsen, talán most bezsebelhet egyet majd a Csillagok közöttért. 

A Csillagok közöttet november 6-tól játsszák a hazai mozik.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!