Végre itt A hobbit-trilógia emberverziója

2014.11.09. 07:57

Nyilvánvaló, hogy nem én vagyok az Északiak – A viking saga célcsoportja, hiszen nem tartozom a vikingrajongók maroknyi, de elszánt csoportjához, és nem nézem az állítólag szuperül sikerült Vikingek sorozatot sem. Ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, hogy az Északiak teljesen korrekt kalandfilm.

Pontosan azt adja, amit ígér, ideális szórakozás 12-16 éves fiúknak.

A kicsit kisebbeknek azért nem, mert nagyon sok benne a hentelés, az átmetszett torok, és a törzstől nagy ívben leváló fej. Plusz a rendezőnek egyértelmű tűzfétise van, így elég sokan lelik a halálukat a lángok között is.

A nem túl bonyolult történet szerint a vikingek egy kis csapatát száműzték a hazájukból, mert nem hódoltak be az új királynak, Széphajú Haroldnak. A száműzött csapat Britannia felé veszi az irányt, ahol meglepő tervük szerint rabolni és fosztogatni fognak, hogy a pénzből visszavásárolhassák szabadságukat. Csakhogy hajótörést szenvednek, és a skót partoknál kötnek ki. Belebotlanak a király, Dunchaid király lányát kísérő katonákba, akiket sikeresen leölnek, a lányt meg túsznak magukhoz veszik. Abban bíznak, hogy a király majd annyi pénzt ad a lányáért, amiből elmehetnek a távoli viking gyarmatra, Danelagba.

A széplelkű vikingek pontjai

IMDb: 5,9

port.hu: 5,5

Index: 10/5

A probléma csak annyi, hogy a király közel sem az a szuperapa, amilyennek a mi kis naiv vikingjeink elképzelik. Neki ugyanis nem az a lényeg, hogy élve visszakapja a lányát, hanem, hogy az ellenségei ne lássák, hogy őt holmi vikingek zsarolgatják. Így aztán legkegyetlenebb harcosait, a farkasokat küldi a csapat nyomába. Az Északiak – A viking saga közel kétórás sztorija innentől ennyi: az egyre szimpatikusabb vikingeket az egyre ellenszenvesebb farkasok kergetik erdőn, mezőn, sziklákon, vízeséseken át.

Abba most ne menjünk bele, hogy mennyire hiteles az, hogy a vikingek vezetője, Asbjorn (Tom Hopper ezzel a hosszú hajjal Brad Pittet idézi a Szenvedélyek viharából, a karját meg olyan vastagra gyúrta a szerep kedvéért, mint a combom) akkora humanista, hogy

bár eredetileg fosztogatni indult, sem a nemi erőszakot, sem a sebesültek hátrahagyását nem engedi meg,

ahogy abba se, hogy miként lehetséges, hogy a farkasok létszáma állandóan változik.

Ezek a vikingek simán eltűrik, hogy értékét vesztett túszuk, Lady Ingheant (Charlie Murphy arcáról minden megpróbáltatás ellenére ugyanúgy nem kopik le a smink, ahogy Aleska Diamondról sem a dzsungelban) folyton beszólogat nekik, és bár nincs semmijük a kardjukon kívül, MacGyvert megszégyenítő fabrikálnak csapdákat lépten nyomon. Bár elvileg utálják a keresztényeket, legjobb haverjuk és segítőjük egy keresztény szerzetes lesz, akivel Asbjorn pikkpakk eljut a teljes vallási toleranciáig.

De ezeket tényleg nem érdemes számon kérni, ahogy A hobbit-trilógián sem kérünk számon semmi ilyesmit. Mert bár a vikingek valóban léteztek,

ez a film leginkább Peter Jackson munkájára emlékeztet, csak nem törpökkel, hanem emberekkel leforgatva egy sokkal brutálisabb verzióban.

Itt is egy elszánt csapat tart a célja felé, miközben nála jóval erősebbnek tűnő gonoszok próbálják megállítani. Ebben a filmben is sok a kardozás, és a harcok közötti szünetekben a kemény férfiak dalra fakadnak, vagy viking versikéket szavalnak egymásnak. Ez a film is hosszabb a kelleténél, és itt is vannak mesés fordulatok, varázserő, ahogy egy szerelem csírája is megjelenik. Szóval, aki már elmerengett azon, hogy milyen klassz lenne A hobbit jó sok vérrel, törpök nélkül, annak irány a mozi.