Nem érted? Mi majd lefordítjuk. Ingyen.

2014.11.12. 00:06

Visszafogott sorozatfüggőnek tartom magamat. Nem őrülök bele, ha nem látom egy sorozat minden részét a premier napján, de van 5-6 olyan sorozat, amit naprakészen követek. De nem drámákat vagy vígjátékokat, hanem japán animációs rajzfilmeket, azaz animéket. De eleve kevés a sorozat, nehezen lehet őket megnézni, mégis rengeteg rajongó jön össze egy találkozón, akik főleg a maszek feliratkészítők lelkesedésből fordított epizódjait fogyasztják hétről-hétre. Kik ezek az emberek?

A Magyar Anime Társasaság (MAT) által 2013-ban végzett Nagy Anime és Manga Kutatás szerint a kérdőívet kitöltő kicsit több mint 3000 fő átlagéletkora 20,3 év, a válaszadók között pedig 41 százalék a 19 évesnél fiatalabbak aránya. Ebben a korcsoportban még nincs önálló kereset, a szülői támogatásba pedig egy-egy mangát vagy anime fér bele. A 19 és 23 éves korosztály a maga 34 százalékával szintén nagy blokkot alkot, de az esetlegesen több elköthető pénz nem jelenti azt automatikusan, hogy animét vesz belőle az ember, hiszen ennél a korosztálynál új kiadások jelennek meg (tandíj, albérlet, stb).

Vidéki anime klubok itthon, és a MAT kérdőívét kitöltők lakhelye, százalék alapján
Vidéki anime klubok itthon, és a MAT kérdőívét kitöltők lakhelye, százalék alapján
Fotó: MAT

A MAT adatai szerint a válaszadók csupán 6 százaléka az, aki 5 vagy annál kevesebb animét nézett végig teljesen, a fennmaradó 94 százalék ennél több animét látott. A MAT kérdéseire válaszolók között 65 százalék volt a nők aránya, ami érdekes ahhoz képest, hogy a városi legendák szerint csak fiatal, négy fal közé zárt „kocka” fiúkat érdekelne az anime.

Az itthoni forgalmazók tisztában is vannak a hazai piac összetételével, ennek megfelelően népszerűek a nőket célzó „shojo” és josei” sorozatok (pl. Nana, Démonnapló, Méz és lóhere, Lovecom), míg kevesebb a „shonen” és seinen” kiadvány (pl. Naruto, Trigun, Cowboy Bebop, Bleach). Magyarországra azonban csak a legnagyobb nevű sorozatok jutnak el, és azok is jelentős késéssel, tehát akik nagyobb választékra vagy az aktuális sorozatokra vágynak, azok a letöltésre és fansub feliratokra kényszerülnek. 

Van megoldás?

Az úgynevezett videostreamer oldalak, mint például a Hulu, a Funimation vagy a Crunchyroll egyre népszerűbbé válnak, mert a japáncsatornákon való megjelenés után pár órával elérhetővé teszik egy adott sorozat legfrissebb részét. Egy havi előfizetés a Funimation oldalán csak 7,95 dollár, míg a Crunchyrollnál az alapkategória 6,95 dollár. A japán lemezeladásokat érdemben nem befolyásolják a streamer oldalak, de bevétel szempontjából azonban hasznosak, mert a jogdíjak mellett élénkítik az anime kiegészítő termékek iránti keresletet a külföldi piacokon.

Az anime streamer oldalakra való előfizetés Magyarországon is egyszerű lehetőséget jelentene az animék nézésére, de több dolog is akadályozza a sikert. Egyrészt a nyelv: attól, hogy valaki nem tud japánul, még nem fog azonnal érteni angolul. Nem mindenkinek segít, ha a japán szinkronos animét angol felirattal tudná nézni, magyar feliratot viszont ismét csak a magyar fansub közösség tudna szolgáltatni - illegálisan. Ráadásul több streamer a szerzői jogok miatt csak az Egyesült Államokban, vagy esetleg Nyugat-Európa országaiban teszi elérhetővé a sorozatait, így a hozzáféréshez már IP címet kell hamisítani - ismét illegálisan. 

Ghost in the Shell:SAC, Bandai Entertainment, 2002.
Ghost in the Shell:SAC, Bandai Entertainment, 2002.
Fotó: Bandai Entertainment

A nyelvtanulás miatt

Anime számokban

A japán animátorok szövetségének (AJA) adatai szerint 2012-ben 106 ezer percnyi televíziós animét készítettek. Ugyanebben az évben 63 már futó sorozathoz készítettek új évadot és 159 új sorozat jelent meg. A mozikban leadott anime filmekből 41,7 milliárd jen bevétel volt, 59 film készült összesen 4713 perc hosszúságban, az értékesített televíziós és filmes DVD és Blu-Ray lemezek értéke 74,1 milliárd jen volt. Japánban 2011-ben 419 stúdió és filmkészítő iroda foglalkozott anime gyártással, ezek többsége a főváros, Tokió közelében volt található. Egy anime sorozat elkészítésének árát befolyásolja a sorozat pontos hossza, a sorozat tartalma, hogy milyen igényes animációs munka kell hozzá, és hogy mekkora marketinget építenek köré. Naoki Ishikawa az AJA munkatársa szerint egy 13 részből álló évadhoz, ahol az egyes részek 22-24 perc hosszúak, nagyjából 200 millió jenbe kerül egy évad mostanság. Az animeiparban egy teljes év négy szezonra oszlik, a legtöbb anime megjelenés január, április, július és október hónapokban van. Általában az őszi (októberi) és a tavaszi (áprilisi) szezon szokott a legfontosabb lenni. Idén tavasszal több mint 40 új, vagy továbbvitt sorozathoz jelentek meg epizódok Japánban.

Az animefordítás igazi csapatmunka, hiszen a fordító mellett dolgozik rajta lektor és formázó/időzítő is. Persze van olyan, amikor egy embernek kell betöltenie több feladatkört, de ekkor az adott epizóddal eltöltött idő is arányosan megnő. A fordítási munkában résztvevők klasszikus értelemben véve ingyenmunkát végeznek, hiszen fizetés nincs, csak a munka öröme.

Durmolos az Urahara Shop (US) főadminisztrátora szerint jelenleg 13 fordító és 12 mangaszerkesztő dolgozik náluk. Egy átlagos anime epizód lefordítása 2-3 óra munka, ha könnyebben érthető, akkor ez lecsökken 1-1,5 órára, de nehezebb szövegnél beletelhet 5 vagy több órába is.

Hogy pontosan kit mi vesz rá a fordításra, majd miért lesz belőle állandó foglalatosság, az személyenként változó. Durmolos egyszerűen szereti csinálni, egy másik tag, Behri, először az újdonság varázsa miatt csinálta, később pedig a többiekkel való közös munka, a köszönömök és a büszkeség motiválta, hogy ott lehet a neve a feliratban, de mostanra a fordítással járó sikerélmény, egy jól megfogalmazott mondat miatt is fontos.

Hiko és Godzy gyakorlásként csinálja a fordítást, Minato számára pedig „csodálatos dolog, hogy én fogalmazhatom meg a kedvenc szereplőim mondatait elsőként anyanyelvemen”. Horvi az US külsőse és a Soul Society oldal tagja szerint a felesleges energia levezetéséhez jó a fordítás, és akkor is el lehet vele ütni az időt, ha valaki unatkozik. 

Nem veszünk el semmit, inkább hozzáadunk

A rajongói fordításoknál mindig felmerül a kérdés, hogy mennyire káros ez a sorozat eredeti készítőinek, mennyire kifogásolható a fordítók munkája jogi szempontból. A legtöbben közjónak fogják fel a munkájukat, ami hasznos nem csak a fogyasztóknak, hanem a gyártóknak is.

Durmolos szerint a fordítás az ő szellemi termékük, és a japánoknak semmi bevételkiesést nem okoz, ha a világ másik felén elérhető egy feliratozott videó. A fansub ipar inkább pluszt termel, mert sokakkal megismertetnek bizonyos műveket, sokan így kapnak rá az animére és költenek később az eredeti cuccokra. Godzy szerint is inkább áldás a fansubber közösség, mert olyan műveket hoznak el szélesebb közönségnek is, amit nem biztos, hogy a hazai forgalmazók bevállalnának.

„A nálunk fent lévő animéknek egyáltalán nincs magyar jogtulajdonosa, tehát máshogy nem volna elérhető hazánkban. Persze, az eredeti, japán nyelvű verziókat meg lehet rendelni az internetről." – magyarázta hosszabban Horvi. „Ebben a formában ez ingyen reklám, egy szavuk sem lehet”.

Magyarországon egyébként az 1999 óta hatályos LXXVI. törvény foglalkozik a szellemi jogokkal, az aktuális verzió csak szűkszavúan említi a fordítást, de ebből is kiderül, hogy a hivatalos jogi álláspont sokkal szigorúbban kezeli a kérdést.  A törvény szerint szerzői jogi védelem alatt áll más szerző művének átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása is, ha annak egyéni, eredeti jellege van, de a szerző kizárólagos joga, hogy a művét átdolgozza, illetve hogy erre másnak engedélyt adjon - és átdolgozásnak számít a mű fordítása is.

Dr. Bánhegyesi Béla a FilmJus Egyesület jogtanácsosa szerint a filmek, így a japán anime filmek feliratozása, vagyis a film képi megjelenésébe szöveg beépítése, a film feldolgozásának, speciális felhasználásnak minősül.  Mivel a filmalkotások felhasználása az annak szerzői jogait gyakorló engedélyéhez kötött, így ha valaki bármely filmet felirattal kíván ellátni, és azt nem csak magánfelhasználásra szánja, hanem hozzáférhetővé teszi mások számára is, ahhoz a film előállítójának engedélye szükséges. Hasonló állásponton van a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala is. A szerzői jogokkal kapcsolatos kérdésre adott általános tájékoztatás szerint az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló, Magyarországon is hatályos Berni Egyezmény alapján egy japán szerző művének fordítása, illetve a fordítás publikálása függetlenül attól, hogy a mű az adott állam területén forgalomba került-e, a szerző engedélyéhez kötött.

Ma Magyarországon minimális az anime-kínálat. Az animékhez köthető termékekből ( DVD és Blu-ray lemezeken megvásárolható sorozatok, mangák, bögre, póló, kulcstartó, matrica, stb.) nemcsak hogy kevés van, de még ami van, se veszik sokan.  Magyarország eddigi első és egyetlen dedikált anime csatornája, az Animax 2014. május 31-én beszüntette a sugárzást, üzleti okok miatt. Néhány kiadó becsülettel helytállt a képregénykiadásban és minimális próbálkozást tett az animékkal, de az eladási statisztikákat tekintve azt lehetne mondani: itthon senkit se érdekel az anime.

Pedig anime rajongókból nincs hiány: a rajongói találkozókon (a con – az angol convention szóból rövidítették) mint a SakuraCon, MondoCon, AnimeeCon a résztvevők száma se csekély. Az áprilisi MondoCon a legtöbb látogató számára egy kellemes egyórás sorban állással kezdődött, annyi volt az érdeklődő. (A VampiCon még nem tart itt: októberben alig 50-en voltak a rendezvényen.)

Az animefeliratozással és Mangafordítással foglalkozó internetes oldalak (Naruto-kun, Otaku Critics, Urahara Shop, Soul Society, AnimeAddicts) látogatottsága eltérő, a Soul Society oldalé havi 6-9 ezer között ingadozik, de az Urahara Shopé már eléri a havi 100-150 ezer egyéni látogatást. Különbséget kell tehát tenni a kínálat és a fizetőképes kínálat és a fizetőképes kereslet között.