Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEMBazi nagy indiai lagzi, Harry Potter-sztárokkal
További Cinematrix cikkek
- Fontos bejelentést tett a Netflix: véget ér a Vaják-sorozat
- Martin Scorsese Leonardo DiCapriót és Jennifer Lawrence-t tenné az új filmje főszereplőivé
- Keményen nekimentek Joaquin Phoenixnek
- Quentin Tarantino lemondott utolsó filmjéről
- Megtörtént esetet dolgoz fel a Netflix új sorozata, pont ettől hátborzongató
Imádom a brit színészeket, mert egyszerűen nincsenek rossz filmjeik. Maggie Smith, Judi Dench és Bill Nighy akkor is zseniálisak lennének, ha semmi mást nem csinálnának, csak kopott kardigánban ücsörögnének egy isten háta mögötti skót kisváros nyugdíjasklubjában, és ott két órán keresztül néma csöndben bingóznának. A Keleti nyugalom - A második Marigold Hotel viszont egyáltalán nem ilyen film, pont az ellentéte:
ahol egy romos luxuspalotában élnek, és természetesen ők is szerelembe esnek és félrelépnek, miközben pont olyan gyerekesen küzdenek még 60 felett is ezekkel az érzelmekkel, mintha csak többnapos osztálykirándulásra induló, naiv tinédzserek lennének.
És pont ez benne a vicces, hiszen a határozott üzletasszonyt alakító Judy Dench és a teszetosza öregúrként ismét brillírozó Billy Nighy évődése pontosan olyan, mint Etus és Virág doktor évadokon átívelő románca. Azzal a különbséggel, hogy az angol kisnyugdíjasokon nem kínunkban nevetünk, hanem szívből.
A Második Marigold Hotel amúgy természetesen a nagysikerű első rész, a 2011-es Keleti nyugalom - Marigold Hotel folytatása. De egyáltalán nem fontos tudni hozzá az előzményeket (én például nem is láttam), mert a jól összeszokott rendező-forgatókönyvíró páros, John Madden és Ol Parker a film legelején nagyjából 15 perc alatt zseniálisan bemutatja az első részben megszeretett összes fő karaktert.
Ők azok:
- Evelyn (Judi Dench), aki még a nyugdíjas éveiben is szívesen dolgozna egy nagy indiai cénél, csak attól fél, hogy így fel kell adnia a se veled-se nélküled kapcsolatát az exfelesége hülyeségeitől szenvedő Douglasszel (Bill Nighy),
- Carol (Diana Hardcastle) és Norman (Ronald Pickup), akik csak azért csalják meg a másikat életük alkonyán, mert azt hiszik, a másik is félrelép,
- Madge (Celia Imrie), aki két nagybajszú, gazdag indiai úrhoz is eljár huncutkodni, de nem tud közöttük véglegesen dönteni,
- Muriel (Maggie Smith), aki társtulajdonos lett a romos öregek otthonában, és szívesen nyitna franchise jelleggel indiai hotelláncot energikus brit nyugdíjasok számára,
- és Sonny, a Marigold Hotel túlmozgásos, lapátfülű igazgatója (Dev Patel), akinek egyelőre fontosabb a hotellánc kiépítése, mint a saját esküvője a gyönyörű Sunianával (Tina Desai)
Jó film? Persze, hiszen tele van híres brit színészekkel!
Port.hu: 8 csillag
IMDb: 6,8 pont
Rotten Tomatoes: 63%
Metacritic: 51/100
Index-ítélet: 7/10
Ilyen színészgárdával már önmagában ezek a konfliktusok is bőven kitennének egy mozifilmnyi játékidőt. John Madden és Ol Parker azonban a folytatások aranyszabályát maximálisan betartva, miszerint minden folytatásnak látványosabbnak kell lennie az első résznél, az éneklős-táncolós bollywoodi sikerfilmek és a szereplőket összetévesztős hollywoodi vígjátékok elemeit is belezsúfolták A második Marigold Hotelbe.
Meglepő, de egyáltalán nem lett kliséhalom az eredmény
Pedig azért egyik váratlannak szánt fordulat sem akkora truváj, főleg, hogy már a trailerből is minden előre sejthető:
- Sonnynak nem fog egyszerűen összejönni az esküvő, mert a szerelmespár új tánctanárja (Shazad Latif) a hotelbizniszt és a menyasszonyt is el akarja venni tőle,
- Richard Gere pedig ihletre vágyó amerikai íróként érkezik a Marigold Hotelbe, de mindenki azt hiszi róla, hogy ő az egyik nagy szállodalánc inkognitóban utazgató minőségellenőre.
A kiszámítható fordulatok ellenére a Marigold Hotel végig leköti a nézőt. A legjobb jelenetek természetesen azok, ahol Maggie Smith a Harry Potter-filmekből jól ismert McGalagony professzor hűvös stílusában porig aláz valakit (zseniális, hogy már a legelső jelenetében kiosztja az amerikaiakat, amiért teának csúfolják a filteres meleg pisát).
De az is bámulatos, ahogy a Bond-filmek kőkemény kémfőnöke, Judi Dench kedves nagyikává változik át, Bill Nighy pedig végig magabiztosan jól hozza a mindig szerencsétlenkedő, habókos öregurat, pedig ugye volt ő már Mágiaügyi Miniszter, gyilkos vámpírvezér és kanos rocksztár is.
Ebből is látszik, hogy a Marigold 2 pont az a fajta film, aminél egyáltalán nem közhely elsütni a kritikusok olyan állandó eposzi jelzőit, mint ezek, hiszen mind igaz:
tisztességes iparosmunka, habkönnyű romantikus vígjáték, szívbemarkoló történet a szerelemről és önmagunk megismeréséről.
Ha nem láttam volna a Liza, a rókatündért, még azt is simán hozzátenném, hogy
az év vígjátéka!
Rovataink a Facebookon