Szűz szemmel: Mad Max 2. – Az országúti harcos 1981-ből

A Szűz szemmel sorozatban végigpörgetjük az eddigi három Mad Max-filmet, hogy azok is képbe kerüljenek, akik ismeretlenként vágnának bele a negyedik részbe. A bőrfetisiszta első részen már túl is vagyunk, úgyhogy jöhet az 1981-es folytatás, ami a közvélekedés szerint sok folytatással ellentétben legalább olyan jó, ha nem jobb, mint az első rész, amit Amerikában be sem mutattak, így a Mad Max 2 is Országúti harcos címen ment (nálunk is így forgalmazták). Nem véletlenül megkerülhetetlen a film, képi világa, jelmezei és járművei fontos ihletői lettek rengeteg későbbi posztapokaliptikus filmnek és videojátéknak.

És hiába volt itthon kultikus a VHS-korszakban a Mad Max, valahogy kimaradt a gyerekkoromból, majd később annyi film szakadt rám, hogy egyszerűen elfeledkeztem róla. Pedig rémlik pár részlet Tina Turnerről meg valami szaxofonozó fasziról, de annyira iszonyatosan menők az új Mad Max-film előzetesei, hogy ideje bepótolni a trilógiát, főleg úgy, hogy nekem jutott a háromból a legjobb film.  

Az első filmhez képest ugrottunk a jövőben: a Föld olajkészlete kiürült a globális háborúnak köszönhetően. Megszűnt a rend és a törvény, Max Rockatansky pedig amolyan magányos bőrdzsekis farkasként menekül egy autós útonálló banda elől. Mel Gibson

• iszonyatosan menőn néz ki,
• a kocsija is iszonyatosan menő,
• a fegyvere meg pláne menő,
• de még a kutyája is cuki.

Szóval egyáltalán nem jelent gondot neki háromból két autóval végezni, és még a főnök szeme láttára lecsapolni a halottak verdáinak tankját. Farkasszemet néznek, majd mindketten mennek tovább a dolgukra. Amikor Max kocsijában ismét kezd kifogyni a tank, kapóra jön az út szélén elhagyatottan álló gyrokopter.

A gyrokopternél Max csak egy kígyót talál, de egy tisztességes akcióhős ebben a korszakban puszta kézzel elintéz bármilyen csúszómászót. Mel Gibson sem kivétel. A gyrokopter vezetője egy trükkel átveri Maxet, és nyílpuskával jelzi, hogy fordult kocka. De legalább gratulált a kígyó leszereléséhez.

Ebben a jelenetben látszik igazán, hogy mennyire jó helyszín egy ilyen filmhez Ausztrália. Még a főhőst lefegyverző mamuszos pilóta is beleillik a környezetbe. Miközben ezen gondolkozunk, Maxről kiderül, hogy akkora veterán, hogy már a benzintankja alá is kést szerelt. A pilóta ennél ravaszabb, veszi a lapot, aztán az ablakon kiugrik Kutya, a kutya, és megint változik az erőfölény.

A pilóta – akinek a nevét soha sem tudjuk meg – egyezséget kínál az életéért: megmutatja Maxnek, merre van egy olajfinomító, ahol annyi üzemanyagot vehet magához, amennyit csak akar. Max belemegy, a pilótát megkötözi a hátsó ülésen, és a többit a kutyára bízza.

A környékre érve kiderül, hogy persze egy olajfinomító nem finomítgathat csak úgy titokban, a területet kőkemény motoros-autós banda tartja sakkban. Köztük van az a csávó is, akinek a haverjait Max elég könnyen lezúzta a film elején. A túlerő miatt Max kivárásra játszik, addig megismerhetjük közelről Max kapcsolatát a kutyával és az autósbandát távolról. Max még befal fél konzerv kutyakaját, és kivárja, hogy elzavarják a támadókat a finomítótól.

Másnap páran megpróbálnak elszökni, a már jól ismert tarajos motorosfőnök megtámadja őket, és megölnek és/vagy megerőszakolnak mindenkit. Max az egészet csak a búvóhelyéről figyeli, egészen addig nem avatkozik közbe, amíg csak egy támadó marad a környéken. Azt nemes egyszerűséggel agyonveri valami szerszámmal, és az utolsó túlélővel megegyezik: hazaviszi a finomítóhoz, ha cserébe annyi benzint adnak neki, amennyit csak akar.

Max tényleg egy szívtelen alak, de legalább meg se próbálja leplezni, amikor belép a kis kommuna falai közé, ami az olajkút köré szerveződött. Elsőre stabil erődnek tűnhet, de azért még is csak gumiabroncsokból és iskolabuszból állnak a falak, más helyeken ilyen erődöket építenek zombik ellen. Maxnek csak a benzin kell, aztán menne a dolgára, de hamarabb meghal a sérült, mint hogy bemutatkozhatna rendesen. 

A kommuna tagjait jól jellemzi, hogy egy nevetségesen gnóm kisgyerek a legveszélyesebb. Elképzelésem sincs, milyen megfontolásból rakták bele a filmbe, de annyira kellett egy acélbumerángot hajigáló, ősemberszerű hatéves ebbe a világba, mint Mel Gibson szőke tincse. Addig tökölnek, ameddig az előző banda visszatér, és az egyik kocsira felkötöztek két túlélőt, akik konkrétan az egész filmet egy autóhoz kötözve töltik.

Humungus és a bandája tényleg impozáns látvány, ahogy egy roncsderbit és egy farsangi felvonulást kombinálva megjelennek az erőd előtt a motorháztetőre kötött hulláikkal, és az olajat követelik. A lehető legártalmatlanabb jelmezekbe öltözött helyiek persze ellenállnak, és megkezdődik a film nagy részét kitöltő állóháború. Mielőtt azonban a telefonkagylóba üvöltöző Humungus és társai lelépnének, a bumerángos kisfiú lekaszálja tarajos rosszfiú társát (pasiját? szolgáját? csicskását?), csak hogy meglegyen a buli alaphangja.

A táboron belül persze nagy a pánik:

• vagy megadják magukat,
• vagy harcolnak,
• esetleg megpróbálnak elmenekülni egy tartálykocsival.

A belső viszályban végül az egyetlen józan hang Maxé, aki biztos áldja az eget, hogy belekeveredett ebbe az egész baromságba. Felajánlja, hogy segít, elmegy egy tankerkocsiért, visszajön, megtöltik üzemanyaggal, és ellépnek egy szebb világba. Max akkora hős, hogy szegény mongoloid bumerángos fiúnak még egy olyan csilingelő kis izét is ad, amiért cserébe járt az egyszer kimentelek a szarból-kártya.

Max kiszökik megtalálni a tankerkocsit, visszafelé azonban gondja akad Humungusékkal. Elképesztően izgalmas üldözősdi kezdődik, amibe később beszáll a gyropkopteres pilóta is, aki konkrétan

Maxnek és a pilótának végül sikerül visszajutnia a bázisra, ahonnan visszaverik a banda támadását, és megkezdhetik a nagy szökés tervezését.

Maxnek érthetően már töke tele van az egésszel, másodjára már sikerül bevasalnia megállapodásért kapott benzint, és otthagyja az egész helyet. Emiatt mindenki nagyon szomorú lesz, különösen a törpe bumerángos, akiről láthatóan csak Max vesz tudomást, a többi ember mintha nem is látná, hogy itt egy hatéves gyerek, aki egy fémdarabbal képes megskalpolni valakit 50 méterről.

A sors aztán igazságot szolgáltat, ha Max nem hajlandó kizárólag érdekből segíteni a közösségnek, akkor kényszerítsük rá megint. Ismét megtalálja az autósbanda, és most először sikerül felborítaniuk az út szélén. Úgy tűnik, Max meghalt, az egyik figura a biztonság kedvéért lelövi a kutyáját is.

Maxet megmenti a pilóta, és visszaviszi a táborba. A már magához tért és elég morcos Max vállalja, hogy ő vezeti majd a legfontosabb kincsnek számító olajszállító kocsit, amivel megpróbálnak eltűnni Humungus bandája szeme elől.

Miután megbeszélték a tervet, a társaság megpróbál kitörni a főhadiszállásról, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy frontálisan nekimennek az ellenségnek. Itt kezdődik a film egyik csúcspontja, az összes eddigi üldözést überelő autós jelenetek, amiben Humungus brigádja próbálja valahogy megállítani az olajszállítmányt.

Az üldözésben nem is a sebesség adta adrenalinhatás miatt igazán erős, hanem ahogyan az írók kezelik a többi mellékszereplőt. Szép lassan minden fontosabb mellékszereplőt megölnek, de nem is megölnek, hanem szabályosan bedarálnak. Nincs szép halál, de még csak hősiesség sem, a túlerőnek az az ára, hogy a kisebbek hamarabb kezdenek el vérezni. Max arcán pedig pár pillanatig látni bármilyen érzelmet, túlságosan nem érdekli, hogy az előbb hajtottak át két társán. 

Közben kiderül, hogy hatéves vadember is felszökött a kocsira, hogy ha úgy adja a helyzet, kicsit megharapdálja a támadókat. Az már egészen más kérdés, hogy pontosan miatta hal meg a közösség egyik fontos tagja, mivel addig tökölt a kissrác biztonságával, ameddig a főgonosz vezetés közben (!) tarkón nem dobta egy szigonnyal.

Az olajszállító egyre szarabb állapotba kerül, Humungus pedig úgy dönt, hogy ideje befejezni a filmet, és logikailag abszolút megindokolhatatlan módon frontális karambolra készül Maxszel. Ezzel a lépéssel nemcsak magával, a még mindig a kocsihoz kötözve szenvedő túszokkal, hanem a tarajossal is végez, aki a semmiből mászott fel Max kocsijának motorháztetőjére. Az ütközésben az értékes olajszállító is odaveszik, Max és az idegesítő kiskölyök épphogy kit tud mászni belőle.

A járni is alig tudó Max a kisgyereket a hóna alá csapva jön rá, hogy a kocsi, amiért az életét kockáztatta...

SPOILERZÓNA!!

...egész végig homokot szállított, az értékes üzemanyagot pedig hordókban szállította a többi lakos az iskolabuszban. Az elterelő hadművelet bevált, mert így csak Maxszel foglalkozott mindenki. A közösség megmenekült, az olaj megmaradt, a kisfiút magukkal vitték, így Mad „Magányos Farkas” Max ismét egyedül maradt a magányával. Mert a kutyáját már megölték.

Hiába van egy-két mosolyogtatóan '80-as évek jelenet a filmben, a vademberként viselkedő kisfiún kívül minden túlzás a helyén van a Mad Max 2-ben. Az egészen röhejes bőrszerkók, a maszkok, az eltúlzott autók és karakterek ellenére minden deviancia és furcsaság autentikusnak tűnik ebben a világban. Talán kicsit jobban ki lehetne fejtve, hogy mi történik a Földön, de az egészen lenyűgöző üldözések kárpótolnak mindenért. És hát Mel Gibson is mennyivel badassebb 1981-ben, mint 25 évvel később.