Szűz szemmel: Mad Max 3 - Az igazság csarnokán innen és túl

Nagyon várja a Mad Max negyedik részét, de nincs ideje bepótolni az előző hármat? Összefoglaljuk! Az első két rész után a nagyon nehezen dicsérhető harmadikkal zárunk.

A Szűz szemmel sorozatban végigpörgetjük az eddigi három Mad Max-filmet, hogy azok is képbe kerüljenek, akik ismeretlenként vágnának bele a negyedik részbe. Az első részben Klág kolléga, ha nagy nehezen is, de megkapta a véres kielégülést, a másodikban pedig a mocskos magány és a hatalmas üldözések még közel 25 évvel később is bejöttek Dávidnak. Az első két rész pár éve megvolt nekem, úgyhogy jelentkeztem a harmadikra.

A Mad Max 3 - Az Igazság csarnokán innen és túl (ugye, már a címe is milyen csábító?) úgy készült, hogy az első két rész sikerei után kaptak a készítők egy jóval nagyobb halom pénzt, hogy akkor most ebből a készítsetek valami befogadhatót az amerikai piacra. Hát nem így szoktak indulni a filmművészeti sikersztorik. Na de nem nyafogok tovább, inkább nézzük, miről szól a trilógia záróepizódja!

15 évvel járunk a második rész után, Max pedig egy tevék által vontatott szekéren járja a sivatagot. Csakhogy egy kissrác és az apja, akiknek valahogy jut elég kerozin ebben az üzemanyaghiányos világban, arra jár egy repülővel, lelökik Maxet a szekérről és elhajtanak a tevéivel és a szekérben utazó majmával együtt. Főhősünk ott áll nincstelenül a sivatagban, figyelve a távolodó repülőt és a szekerét.

Max eljut a Bartertown nevű városkába és érzi, hogy itt lesznek a cuccai (amúgy a filmben végig ez lesz, a rohadt nagy pusztában mindig mindenki megtalál mindent és mindenkit). Itt már látjuk Maxen, hogy nem múltak el nyomtalanul az évek, a szőke tincsét ősz hajszálak váltották fel, sőt, többször is koldusnak tartják a filmben.

Csak úgy viszont senki sem nézhet utána a cuccainak a városban, Max pedig nem tud felajánlani semmit, viszont fenyegetőzni azt tud. Ez megtetszik a helyi őröknek, akik felviszik őt Nénihez, a filmben végig ilyen fejet vágó Tina Turnerhez:

Néni a város irányítója, ő tett arról, hogy felépüljön ez a kis kereskedőváros, de félti a hatalmát: a város alatti barlangokban tenyésztett disznók ürülékéből, a metánból nyeri a város az energiáját, aki pedig ezt a kezében tartja, nem más, mint MasterBlaster – ez valójában két ember, egyikük Master, másikuk pedig Blaster (igen, például ilyen egy poén ebben a filmben). Szóval Blasterre, a sisakos tohonya fickóval végeznie kellene Maxnek, és akkor az ő nyakában ülő törpe, Master kicsit visszavenne az arcából, mert kezd nagyon elszemtelenedni. Max megnézi őket egy periszkópon keresztül, megállapítja, hogy ez a srác bizony jó nagy.

Max beáll disznószart lapátolni, hogy megtalálja Blaster gyenge pontját, ami elég hamar sikerül is neki: a srác elég rosszul bírja a magas hangokat. Ezek után a törpe egy kis erőjátékba kezd Nénivel, megszégyeníti őt az egész város előtt egy kihangosítóval, aztán Néni megmutatja Maxnek, hogy tud végezni Blasterrel: a Thunderdome-ban (ez elvileg a címbeli Igazság Csarnoka, ami tíz percet sem szerepel a filmben).

Eljön az este, amikor Max beleköt sisakos arcba, de mielőtt Blaster kitöri a nyakát, elhangzik Néni ítélete: a Thunderdome. A szabály egyszerű: két ember megy ki, egy jön ki, szabályok nincsenek, csak néhány fegyver a kupola tetején. Fél óra eltelt már a filmből, gondoltam, most jön egy kegyetlen verekedés, néhány csonkolással és egy véres kivégzéssel – helyette ezt kaptam:

Max elejti a tengerészsípját, amivel megőrjíthetné Blastert, ezért két percen át megy a Cirque de Soleil, aztán a végén elszakadnak a gumikötelek: akkor kicsit körbe-körbe rohangálnak a kupolában, hol Blaster üldözi Maxet, hol meg fordítva. Végül Max megtalálja a sípját, belefúj, a nagydarab ellenfele csak fogja a fejét, Max meg egy kalapácsot, és módszeresen szétveri Blaster fejét. Lerepül a sisakja, és akkor látja Max, hogy valójában egy szellemi fogyatékossal küzdött (ez mondjuk sok mindent megmagyaráz a harcjelenetben).

Hősünk viszont ebben az embertelen világban sem hajlandó szellemi sérülteket ölni parancsra, ez viszont nem ellenkezik a Thunderdome szabályaival, Néni ezért megöleti Blastert, majd pedig Max miatt, aki megszegte az ígéretét, drámai mozdulatokkal kifakad a városlakók előtt.

Végül Max sorsát egy szerencsekerékre bízzák, ahol amputálás, halál és hasonlók szerepelnek a cikkelyeken. Max a gulágot kapja (amit itt valószínűleg száműzetést jelent): fel is ültetik egy lóra, a fejére húznak valami fejet ábrázoló sisakot, aztán irány a sivatag. A ló útközben belehal a vízhiányba, mindezt egy olyan jelenetben, ami vicc nélkül az egész film leghitelesebb alakítása.

Maxra közben rátalál a majma, aki visz neki egy kis vizet, de így sem bírja sokáig és összeesik a sivatagban. Csakhogy arra jár egy törzsi ruhákba öltözött lány és magával hurcolja (ugye mindenkinek megvan az újabb két csodás egymásratalálás?).

Egy fura, gyerekekből álló közösségbe viszik a kómába esett Maxet, ahol lefektetik őt, levágják a haját, és várják, hogy felébredjen. Aztán amikor magához tér, mindenki körberajongja őt, Walker ezredesnek szólítgatják, ő viszont pont úgy érzi magát, mint a néző, akinek fogalma sincs, hogyan került egy gyerekfilmbe.

Maxnek elmagyarázzák, hogy évek óta várják Walker ezredes visszatérését: ez a sok gyerek egy repülőn ült, de kényszerleszállást hajtottak végre, és ebben az egész kellemes völgyben húzták meg magukat. Az ezredes elment pár gyerekkel felfedezőútra, és valamiért vele azonosítják Maxet, aki azért jött vissza, hogy kivigye őket Tomorrow-Morrowlandre – az ígéret földjére, ahol majd újjáépítik a társadalmukat. Max nincs elragadtatva az ötlettől.

Elmondja nekik, hogy a világon ez a lehető legjobb hely, ahol most vannak, eszük ágába se legyen innen elmenni, mert csak a halál vár rájuk. Másnap reggelre viszont a gyerekek egy csoportja a lány vezetésével eltűnik, két vállalkozó segítségével Max pedig utánuk megy.

Aztán nyilván egymásra találnak a sivatagban, közösen pedig rátalálnak Bartertownra is, ahonnan úgy döntenek, kimenekítik az azóta folyamatosan cseszegetett és a disznók közé zárt Mastert, mert a tudásával még hasznos lehet a gyerekeknek. Ja és magukkal viszik még Max disznószarlapátolós korszakában megismert haverját is, aki úgy néz ki, mint a szanaszét crackezett VV Dennis.

A gyerekek össze-vissza lengenek a barlangban, a gonoszokat belelökik a disznóürülékbe, a törpét kimentik, a bányavasutat beindítják, elmenekülnek egy vonattal, Bartertown egy része pedig felrobban, és itt már egyáltalán nem érthető, hogy mi miért is történik.

Néni összecsődíti az embereit, és a vonat után erednek pár olyan járművel, ami elég eszelősen néz ki, én pedig kíváncsian vártam, hogyan akarják felülmúlni a készítők a második rész hasonló felállású befejező üldözését.

Hát sehogy.

Van egy-két jelenet, amin látszik, hogy megizzasztotta a kaszkadőröket, sőt, még azon is túlteszem magam, hogy az egyik autó úgy néz ki, mintha Szörnyella de Frász rendelte volna:

Na de akkor már tényleg csak az a kérdés marad az ember fejében, hogy komolyan ezért néztem ezt a filmet az elmúlt másfél órában?, amikor a második rész véres, körömszakadtáig küzdő jeleneteit a harmadik részben ilyenek váltják:

Ilyen bravúros megoldásokkal lehagyják az üldözőket, de a sín egyszer csak véget ér, a töltés végén pedig ott áll a film elején a repülőben ülő kisgyerek, aki egy hatalmas puskával a kezében elkiáltja magát, hogy vonatrablás! (Iiiistenem, hát nem cuki? És nem lenne még jobb, ha Max egy lefűrészelt csövűvel mellkasba lőné?)

Ám ekkor hátranéznek, látják az érkező autókat, ezért elszaladnak mindannyian a vonattól, rátalálnak a pilóta papára, akit Max rávesz, hogy mindannyiukat reptesse el innen.

A repülő nehezen száll fel ekkora túlsúllyal, és már jönnek szembe Néniek féltucat autóval. Max úgy dönt, feláldozza a menekülését: csinál egy kis kifutópályát a repülőgépnek azzal, hogy belehajt a szembejövő autóhadseregbe (hogy ez mértanilag hogy jön ki, nem igazán értem, de az ütközés azért tök jól néz ki).

A gyerekek elrepülnek, Max pedig ott marad szemtől szemben Nénivel meg a seregével. Néni viszont megkegyelmez Maxnek, mert rájön, hogy a saját szabályaik szerint végülis mind a ketten jót akarnak az embereknek. Max pedig ottmarad a sivatagban nincstelenül – pont, mint a második rész végén.

De a filmnek még nincs vége: a gyerekek megérkeznek a porlepte Sydneybe, ahol egy új kommunát alakítanak, ahol a Maxre rátaláló lány minden este elmeséli a történetüket, ezzel őrizve az emberi civilizáció emlékét.

Na hát ennyi.

Gondolom, kiderült, hogy nem fogott meg  a film. A Mad Maxekekkel (főleg a második és harmadik résszel) az a gond, hogy nehéz komolyan venni azt az alapkoncepciót, hogy pár évvel A Nagy Apokaliptikus Esemény után szinte mindenki elfelejti az emberi mivoltát – és ha ennek még a lelki részével ki is egyeznénk (láttunk ehhez elég zombifilmet és -sorozatot), akkor is fura ezt a Conan, a barbár és egy random steampunk-illusztráció keverékéből összeálló jelmez- és díszletvilágot úgy elfogadni, mint a nagyon közeli jövő.

Persze ez a második részben attól működik, hogy ott egy olyan kegyetlen és őrült világot látunk, ahol a gonoszak pont attól különösen félelmetesek, hogy a komikusan abszurd külsejükhöz egy igazán szadista viselkedés párosul. A Mad Max 3-ból viszont ebből semmi sem látszik, helyette csak Tina Turner nevetségesen szigorú grimasza, a Valahol Európábanból szalajtott, erőltetett cukivonalat képviselő gyerekek, na meg a körbe-körbe rohangálós és ugrálós harcjelenet marad meg.