Gru nélkül is viccesek a minyonok

MV5BMjEwNjE5MTg1N15BMl5BanBnXkFtZTgwODM1NDgwNjE@. V1  SX1288 SY8
2015.07.11. 18:54 Módosítva: 2015-07-11 20:02:18
Egyelőre még nincs veszélyben a Disney és a Pixar trónja, de ez éveken belül megváltozhat: a Universal stúdió ugyanis egyre jobb rajzfilmekkel jön ki. A pszichedelikusan színes, egyfolytában pörgős Minyonokban a címbéli kis sárga idióták nemcsak végigrángatják egymást a teljes történelmünkön, de sci-fikbe illő Bond-kütyükkel, Doors és Jimi hendrix-nótákra rombolják le fél Londont.

A folytatásoknál manapság csak az előzményfilmeknek van nagyobb divatja. És mivel a Universal animátori csak 2017-re készítik el a Gru 3-at,  úgy gondolták, az eddig 1,5 milliárd dollárt termelő dilibuli akár a köpcös főgonosz nélkül is működhet. Hiszen a segítőit, a béna kis krumplisereget mindenki imádja.

A küldetés sikerült: a gügyögő sárga fickókon a kicsik és a nagyok is úgy röhögtek, hogy majdnem kiestek a moziszékből!
Fotó: Universal Pictures

Oké, a Minyonokból valószínűleg sosem lesz olyan többször újranézős, klasszikus animációs film, mint az Oroszlánkirály vagy az első Shrek, de így is jó szórakozás, mivel

  • a gyerekek elnevetgélhetnek a bénázó minyonokon meg a lávába eső Tyrannoszauruszon,
  • a felnőttek pedig annyi James Bond-, Beatles- és szörnyfilmes utalást kapnak két puki és mulatságos fejreesés között, hogy még második megnézésre sem fogják tudni az összeset dekódolni!

Az ürügy pedig mindehhez az, hogy Gru világuralmi tervei előtt a kis segédjei folyamatosan keresték a legbriliánsabb agyú gonosztevőt - csak nem nagyon találták meg. Pedig próbát tettek a dinókkal, a buta ősemberekkel, Drakulával, Napóleonnal és az Északi-sark jetijeivel is.

Eszelősen groovy a filmzene!

A harsány képi poénok mellett a Universal nagyon odatette magát a zene terén is. Sosem gondoltam volna például, hogy ennyire jó tud lenni, ha egy akciódús autós (helyesebben: lovashintós) üldözési jelenetben a szereplők a Kinks You Really Got Me-jére amortizálják le fél Londont. Íme a filmben elhangzó dalok:

  1. This Bastard’s Life – Swingin’ Utters
  2. Night Boat to Cairo – Madness
  3. Keep It Comin’ Love – KC & The Sunshine Band
  4. Same Old Song and Dance – Aerosmith
  5. Break On Through (To the Other Side) – The Doors 
  6. I’ve Done Everything for You – Rick Springfield
  7. Foxy Lady – Jimi Hendrix
  8. Happy Together – The Turtles
  9. I’m a Man – The Spencer Davis Group
  10. You Really Got Me – The Kinks
  11. My Generation – The Who
  12. Mellow Yellow – Donovan

Végül három minyon 1968-ban, a Nemzetközi Gonosztevő Találkozón összeakad a vicces nevű Scarlett Overkill-lel, akinek bubifrizurája és rakétaszoknyája van, az ördögi terve pedig az, hogy ellopja Erzsébet királynő koronáját, és a saját fejére teszi. Naná, hogy az új segítői akaratlanul is inkább akadályozni fogják őt a világuralomban, miközben magával Erzsébet királynővel pankrációznak, kihúzzák az Excaliburt a kőből és romhalmazzá változtatják London összes turistalátványosságait.

Telitalálat volt a '60-as évek feeling!

Az biztos, hogy a minyonok gigantikus kőgolyókkal és magasból lezuhanó, mindenkit palacsintává lapító tárgyakkal teli történelme önmagában is kitett volna egy teljes filmnyi játékidőt. A készítők azonban érezhették, hogy a vicces "Hurrá, megint meghalt mindenki rajtunk kívül!"-jellegű jelenetek láncolatát nem folytathatják a végtelenségig, ezért valami egyszerűbb sztorit választottak. Ahol az esélytelennek hitt, mindig mindent elrontó, balfácán minyonok összeszedik magukat, és megmutatják, hogy nem is annyira nyomik: lám, még három főtt krumpliból is lehet James Bondba Superman! Legfeljebb a világ romba dől körülöttük. 

Jó film? Bond-rajongóknak és gyerekeknek kötelező!

minions-poster
Fotó: Universal Pictures
  • IMDb: 6,9 pont
  • Port.hu: 7,7 csillag
  • Rotten Tomatoes: 54%
  • Metacritic: 56/100
  • Index-ítélet: 7/10

Egy '60-as évekbe helyezett történet igazi aranybánya lehet egy kreatív animációs stábnak. A Minyonok írói tényleg abszolút profin összeszedtek mindent, ami a korszak popkultúrájára jellemző volt, és viccet lehet belőle csinálni:

  • lépten-nyomon visszaköszönnek a James Bond-filmek retrofuturista világpusztító gépezetei,
  • akárcsak a dzsezzes Bond-főcímek,
  • nem maradhattak ki a régi sci-fi magazinok (Weird Tales, Amazing Stories) őrült tudósai és az elképesztő szuperkütyüik sem,
  • feltűnnek a hippik, természetesen pszichedelikus színekben tobzódó Volkswagen mikrobusszal,
  • az emberjogi harcosok tarka ruhákban tüntetnek az utcákon,
  • az összes férfi barkót és trapéznadrágot visel,
  • az összes nőnek pöttyös ruhája és bubifrizurája van,
  • és azt is megtudjuk, hogy kamu volt a '69-es holdraszállás.

Tényleg minden egyes jelenet tobzódik a giccses-vicces campben és Andy Warhol pop-artjában. Mintha egy bespanglizott rendező összekeverte volna Austin Powers világát a röhejes Batman-tévésorozattal és a '60-as évek tipikus gumiszörnyes-ufóinváziós sci-fijeivel, ahol a fináléban egy 50 láb magas, sárga virsliember csépeli a rakétaszoknyás Bond-lányt, aki ezúttal maga a főgonosz. És minden ilyen kikacsintás úgy van megkomponálva, hogy a 007-es filmjeiben és Universal-horrorokban kevésbé jártas kiskölykök is nevethessenek, mert lecsúszik az egyik szereplő farmernadrágja, vagy épp elpárologtattak valakit egy igazi lávát lövő lávalámpa pisztollyal. Tipikusan ilyen jelenet játszódik le például a londoni Abbey Roadon, ahol

a gyerekek azon röhögnek, hogy a zebrán trappoló lábak rányomják a csatornafedőt a menekülő minyonok fejére, mi felnőttek meg azon, hogy beugrik: hé, az a hófehér cipő és trapézgatya John Lennoné volt!

12-es karika gereblyébe lépős Tom & Jerry poénokért?

Azt már egy hónapja sem értettem, hogy a hazai korhatárbizottság 12 éven aluliaknak miért nem ajánlja az idei év egyik legjobban várt animációs filmjét. Nem hiszem, hogy annyira félelmetes lenne egy nézőkre üvöltő Tyrannosaurus, főleg, hogy 4DX-ben még műnyálat is spriccelnek az ilyen jeleneteknél arcunkba, és a visongó gyerekek pont ezeknek örültek a legjobban.

Ugyanígy a mai gyerekeknek már egyáltalán nem félelmetes az Universal stúdió kultikus rémsége, a Fekete lagúna szörnye, hiszen nekik ő maximum egy vicces békaember. A minyonokat egyszer egy fél másodpercre megijesztő láncfűrészes gyilkos csak a Texasi láncfűrészes-szériát ismerőknek juttatja eszébe Bőrpofát, másoknak ő is csak egy idétlen bohóc. Oké, a készítők a hájas, tangás férfihátsók megvillantását talán egy kicsit tényleg túlzásba vitték - a tizedik ilyen annyira már nem volt vicces.

Talán csak annyi a hibája a Minyonoknak, hogy a csak halandzsázni tudó főszereplők miatt a vicces párbeszédek helyett is a harsány képi humort kellett alkalmazni. Ez viszont a végére akármilyen vicces is, iszonyúan lefárasztja az embert: egyszerűen belezsibbad az agya a másfél órán át megállás nélkül pörgő dilibe.

Ugyanígy a nagy, népnevelő célzatú tanulság is elmarad a történet végén (hiszen a minyonok síkhülyék, és úgysem tanulnának a korábbi hibáikból, inkább letolt gatyával újra belerohannak egy fonnyadt banán reményében a veszély kellős közepébe). Felbukkan viszont a fiatal Gru, úgyhogy a stáblista alatt is maradjon benn mindenki a teremben, nem fogja megbánni!