Az argentín Gaspar Noé a Cannes-i Filmfesztivál egyik nagy kedvence: hiába készít egyre durvább és megosztóbb botrányfilmeket, gyakorlatilag bérelt helye van Európa legmenőbb filmfesztiválján azóta, hogy első kisfilmjével, a Lóhússal díjat nyert 1991-ben. Az Egy mindenki ellen, a Visszafordíthatatlan és az Enter the Void után szinte egyértelmű volt, hogy a legújabb művészpornója, a Szerelem is itt mutatkozik be. A film egy korai verzióját az Index is ezen fesztiválon látta, és ugyan sokaknak csalódás volt Cannes-ban a Szerelem, elsőre csak kedvenc színésznőjét, Paz de la Huertát hiányoltuk belőle. 

Még itt májusban a Cannes-i Filmfesztiválon volt lehetőségünk találkozni és beszélgetni a vörösszőnyeges premier után rettenetesen másnapos Gaspar Noéval, akit azóta már Miskolc városa is megvendégelt a Cinefesten. A sikeres fesztiválkörök után végre rendes moziforgalmazásba is került a film, és nálunk is megnézhető 2D-ben és néhány plázában 3D-ben is. Ez utóbbi csak azért fontos, mert az egyik jelenetben így konkrétan az arcunk felé szállhat a sperma. 

“Nagyon hirtelen derült ki, hogy a Szerelem bekerült Cannes-ba, így aztán napi húsz órát dolgoztam, mert hat hónapnyi munkát kellett egy hónap alatt befejeznem, a végefeliratokat éppencsak rádobtam a filmre a vetítés előtt, majdnem úgy volt, hogy le is kell mondani az egészet, mert nem fogunk elkészülni. Úgyhogy először csak annak örültem, hogy végre van két olyan órám, amikor csak ülnöm kell egyhelyben. Mert ha éppen nincs meló, akkor meg egyfolytában bulizok, most is reggelig a tengerparton toltam, azért vagyok ennyire készen” - kezdte a beszélgetést Gaspar Noé.

A Szerelem ugyanis az Éjféli vetítések programba került, így a szereplők és a stáb éjjel egykor vonult fel a vörösszőnyegen, így három után lett vége a filmnek, és kezdődhetett végre a buli. A szereplőkön fáradtságnak semmi nyoma sem volt, tánclépésben nyomták a bevonulást is, hiszen Noé ugyan visszajáró vendég Cannes-ban, de az elsőfilmes színészei most először tapasztalhatták meg a fesztiválélményt. A női főszerepet játszó Aomi Muyocknak ebbe az örömbe egy kis üröm is vegyült, mert szerencsétlenségére fogatlanul kellett végignyomnia az egész cannes-i felhajtást: a színésznőnek ugyanis elől a fél fogsora hiányzik, amit a forgatás idejére ugyan pótoltak, de ezzel annyira tönkretették az ínyét, hogy a fesztivál alatt is kénytelen volt pihentetni a gyógyulás érdekében.  

A Szerelem egyébként meglepően kevés, 2,5 millió euróból készült, ami egy átlagos magyar film költségvetésének felel meg, nem egy nemzetközi gárdával dolgozó 3D-s filmének. Kínkeservesen lehetett összeszedni ezt a pénzt is, ugyanis jogosan tartottak attól, hogy az elkészült filmet nem fogják tudni értékesíteni, hiszen a 18-as vagy magasabb korhatárbesorolást kapó filmeket mindenféle különadóval és forgalmazási nehézségekkel sújtják. “Én azt hittem, hogy a pornó olyan hívószó lesz, hogy vinni fogják, mint a cukrot. Éppen ellenkezőleg: a pornótól megijedtek az emberek. Pedig ez a film, ahogyan a címe is mutatja, a szerelemről szól, csak egy szexuális nézőpontból. Azt akartuk bemutatni, hogy milyen az, amikor szerelembe esel valakivel.” 

A rendezőt ugyanis kifejezetten zavarta, hogy a felnőttfilmekben nincs semmi érzelem. “Nem látod, hogy csókolóznak, hogy terhességről, védekezésről beszélnek, vagy arról, hogy most éppen menstruál a lány.

De mégcsak normális szőrös puncit is alig látni mostanában!

A 3D jó ötletnek tűnt ahhoz, hogy a lehető legvalóságosabban mutassanak be egy szerelmi kapcsolatot, amiben a szex is jelen van természetes módon. “Az Enter the Void után azt éreztem, nagyon nehéz újat mondanom filmnyelvi értelemben. Azon gondolkoztam, mit nem csináltam még. Hát a 3D-t! A szexjelenetek forgatása úgy alapból nem izgatott annyira, hiszen csináltam már korábban ilyet, de ez a kamera tényleg nagyon valószerű képeket mutat, így még zavarbaejtőbb filmet lehet csinálni. Viszont elég nagy és nehezen mozgatható, úgyhogy ennek ismeretében egy kicsit át is kellett gondolnom a stílusát, mert eredetileg nagyon sok mozgó steadycames jelenetetet szerettem volna, amit nem lehetett megcsinálni."

A Szerelem nagyon személyes film, hiszen egy filmrendező a főszereplője, aki folyamatosan arról beszél, hogy filmet akar készíteni a szexről. Murphy mégsem egy szimpatikus főhős, akivel könnyű azonosulni, Noé részben saját magából, részben a környezetében megforduló filmes diákokból állította össze. “Nem szeretem azokat a filmeket, amikben jófiúk és rosszfiúk vannak,

a legkedvesebb emberből is szörnyeteg válhat, akár kábítószer, akár egy érzelmi helyzet hatására.

De ez a fiú nem én vagyok, hiszen Murphy ugyan nagyon szereti a filmeket, de csak pofázik a filmkészítésről, nem csinálja valójában a dolgot, csak arra használja, hogy csajozzon vele. Sok ilyen embert ismerek sajnos.” A rendező egyébként összesen egy hét oldalas forgatókönyvet írt, a párbeszédeket a szereplők improvizálták, így elég sokat tettek a karakterekbe saját magukból is. 

"Mások is csináltak már ennyire tabusértő filmeket, Pasolini vagy Bunuel, én annyit tettem hozzá, hogy egy 3D kamerát használtam. Szerintem inkább örömteli a film témája, míg mondjuk a Cannibal Holocaustról ugyanezt nem mondható el. És ott ugye még csak nem is minden igazi. Nálunk minden az. Sőt, még viccelünk is, hiszen azért azt mindenki érti, hogy az egy poén volt, amikor a képből kifelé lövellt a sperma, a néző arcába. Egyszerűen mindenki rögtön erre gondolt, amikor azt mondtam, hogy 3D-s szexjeleneteket forgatok, úgyhogy az első forgatási nap végén megcsináltuk. Azt mondanám, hogy 75 százalékban valós mennyiséget látunk, csak egy egészen picit kellett tuningolni utólag, hogy térhatásban is ennyire jól működjön a jelenet.”  

A szereplőválogatás egyáltalán nem volt olyan nehéz, mint ahogy gondolnánk, hogy nehéz nem-pornós szereplőket találni olyan filmhez, amiben élesben kell szexelni a kamera előtt.  

A férfiaknak egyáltalán nem jelentett problémát a meztelenség, hiába mondtam nekik, hogy többször mutatunk majd közeliket az álló farkadról, a legtöbbször az volt a reakció, hogy Jessz! A nők viszont olyan érvekkel jöttek, hogy mi lesz, ha gyerekem lesz, és azzal fogják csúfolni az iskolában, hogy láttuk anyukádat egy filmben meztelenül.

A férfi főszereplő Karl Glusmannal már ismerték egymást korábbról egy közös barát révén, csak a rendező teljesen elfelejtette, hogy egyszer már találkoztak korábban. “Aomival egy buliban ismerkedtem meg, Klara Kristinnel egy night clubban. Az emberek mindig azt mondják, hogy casting directorra meg ügynökségekre van szükség a megfelelő szereposztás összeállításához.   Én szeretek az utcán megállítani embereket, a buliban odamenni hozzájuk, és szerepet kínálni nekik. Klara is nagyon kedvesen megadta a számát, de másnap fogalma nem volt, hogy ki vagyok és mit akarok.”

A forgatási napokon ügyeltek arra, hogy a szexjelenetek forgatása idején legfeljebb három ember legyen csak a szobában, de így sem volt öltöző a színészeknek, és egyébként is gyorsan kellett haladni, hiszen kevés pénz volt, így a jelenetek közötti átállások közben kellett öltözniük, mindenki előtt. “De ezt a filmet csak úgy lehetett megcsinálni, hogy ha mindenki élvezi a forgatását, annyira érzékeny a téma, hogy nem szabad senkire semmit sem ráerőltetni. Éppen ezért minden szereplő annyit csinált meg az éles szexjelenetekben, amennyi neki belefért.”

Egy jelenet például ki is maradt, amelyikben az egyik szereplő mellére élveznek, de ezt a jelenetfotót használták egy szórólaphoz, amit az egyik producer meg is osztott a Twitteren. A kép teljesen elszabadult, többszázan osztották meg, és hitték azt, hogy ez a film végleges posztere. “Teljesen sokkolta az embereket ez a kép, pedig csak egy mell, egy pénisz és némi sperma volt rajta, nem halt meg senki.”

Love a cannes, champagne ! pic.twitter.com/idjiPGMJd0

— VINCENT MARAVAL (@MARAVALV) April 24, 2015

Noé határozottan nem tartja pornónak a saját filmjét, makacsul tartja magát ahhoz a kijelentéséhez, hogy a Szerelem elsősorban az életről szól, hiszen a szex mindenki életének a legszebb pillanatai közé tartozik. “Nem a szexre emlékszel vissza, hanem arra, hogy mennyire kötődtél valakihez emiatt. A szereplők rájönnek, hogy a szerelem nemcsak a gyönyörről szól, olyan mint a heroin, csodálatosan érzed magad tőle, de valójában rátelepszik az életedre és teljesen kifordulsz magadból. Színtiszta kémia, pont ugyanúgy mint a drogoktól, a szerelemtől is megkergülsz.”

A forgatáson még egyáltalán nem tudta a rendező, hogy milyen zenét fog használni, a vágáskor találta ki azt a módszert, hogy összenézte az egyes jeleneteket az összes olyan dallal párosítva, amit ötcsillagosra értékelt az ITunes rendszerében. “Az édeshármas jelenet alá Funkadelicet terveztem, szerettem volna John Frusciante-t is használni, és John Carpenter zenéjét a swinger klubban játszódó jelenethez. Ezeket szerencsére mind sikerült is megszerezni,

egyedül a Beatles nem járult hozzá, hogy benne legyenek a filmben, bármennyire is igyekeztünk.

Érdekes volt látni, hogy mivel a film nagyon érzelmes, mennyit hozzá tud adni egy-egy jelenethez a megfelelő zene.”

És a végén az is kiderült, hogy kár volt tartani attól, hogy a pornótól megijednének az emberek. Végül jó sok helyre eladták a filmet, és a producereivel együtt bíznak abban, hogy online platformok segítségével lehet a filmet úgyis terjeszteni, hogy nem kell szembesülni az általa anakronisztikusnak tartott cenzúrási módszerekkel. “Teljesen elavult a korhatárbesorolásunk is: a hetvenes években még valóban korhatárkarikákkal lehetett elintézni azt, hogy ne lehessen könnyedén hozzáférni a pornóhoz. De ma már a pornó mindenhol ott van. Én nem azt mondom, hogy ez helyes, csak hogy a pornográf képek teljesen elszabadultak, nem lehet elzárni az emberek elől.” Noé egyébként a maga részéről 16-os vagy még inkább, 12-es karikát rakatna a filmjére, szerinte ugyanis semmi rossz dolog benne. (Magyarországon 18+-os besorolást kapott.)

“Az unokahúgom 12 éves volt, amikor kijött a Visszafordíthatalan DVD-n, és amikor az osztályában felmerült, hogy melyik volt a legsokkolóbb filmélményük, akkor 5 lány is a Visszafordíthatalant emelte ki, 12 évesen! Megértem, én is nagyon meg akartam nézni a Mechanikus narancsot ennyi idős koromban, hiszen vonzó volt számomra, hogy tiltott. Nem tudjuk elzárni a gyerekek elől, és nem azt mondom ezzel, hogy ez rendjén van így. Azt gondolom, hogy ha valaki a szexuális fejlődése vagy a szexuális élete megkezdése előtt nézi meg a Visszafordíthatalant, akkor traumatikus élmény lehet számára. De ugyanígy a Salót se nézze meg senki 12 évesen! De ezt a filmemet butaság lenne cenzúrázni, mert ennél sokkal sokkolóbb és zavaróbb képek folyamatosan hozzáférhetőek a gyerekek számára. Egy korhatárkarika csak jobban bevonzza a fiatal közönséget, ezt kár lenne tagadni."

Gaspar Noéval egyszer már interjúztunk 2011-ben, azt a beszélgetést itt tudja elolvasni.