Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEMJó vígjátékot baromi nehéz csinálni
Kritika a Megjött apuci című filmről
Jó vígjátékot baromi nehéz csinálni - mégis évről évre megpróbálják Hollywoodban. Ezúttal Mark Wahlberg szólt a haverjának, a Törtetők fő kreátorának, Brian Burnsnek, hogy találjon már ki valami filmet, amiben 40 felett is eljátszhatja régi önmagát, a folyton csajokat hajtó és bulizó Marky Markot.
És hogy a kontraszt még nagyobb legyen, Wahlberg kilobbizta, hogy a másik főszereplő a régi cimborája, Will Ferrell legyen, mert így ketten már a 2010-es Pancser police-ban is jól elökörködtek.
Még a régi szerepeiket is megtartották:
- Wahberg természetesen itt is egy vagány, bőrdzsekis macsó.
- Ferrell meg a szokásos karót nyelt, béna irodista, aki még akkor is nyakkendőt köt és frissen vasalt inget húz, ha a kertbe kell kimenni a reggeli újságért - viszont egy bombázó a felesége!
A csavar most csak annyi a sztoriban, hogy a bombázó Eva Mendes helyett Linda Cardellini, aki Ferrell feleségét alakítja ugyan, de egyúttal ő Walhberg exnője is, ráadásul van tőle két gyereke is. Innentől tehát nem nehéz kitalálni, hogy a Megjött apuci az igazi és a mostohafater halálosan komolyan vett rivalizálásáról szól - hogy aztán a végén természetesen a legnagyobb haverok legyenek. Ez ugyanis mind benne volt az előzetesben,
Lényegében az egész film arról szól, hogy ez a két, magát alfahímnek gondoló, valójában iszonyatosan gáz apuka görcsösen próbálja bebizonyítani, hogy minden téren jobb a másiknál. Egymást folyamatosan túllicitálva halmozzák el ajándékokkal a gyerekeket, és a fizetési csekktől kezdve a ház mögötti kunyhóépítésig minden hétköznapi dologból farokméricskélési versenyt csinálnak (és ezt szó szerint tessék érteni, hiszen nincs prosztóvígjáték urulógusos-spermaklinikás viccelődés nélkül).
Csakhogy a nagy vetélkedésben pont a lényeg sikkad el: az, hogy a két gyereknek nincs egy normális apja, akivel játszhatnának vagy aki mesét olvasna nekik esténként, az asszonyka pedig senkire sem tudja rábízni a ház körüli szerelőmunkát vagy a bevásárlást. A hirtelen tököt növesztett jelenlegi férje ugyanis pont olyan megbízhatatlan lett, mint az örök rosszfiú exe, és az állandó versengésüknek mindig valami katasztrófa a vége.
Jó film?
Egyszer el lehet rajta röhögcsélni.
- IMDb: 6,5 pont
- Port.hu: 6,1 pont
- Rotten Tomatoes: 30%
- Metacritic: 42%
- Index-ítélet: 6/10
Naná, hogy mindig a nyüzüge Will Ferrell szívja meg, hiszen a karaktere maga egy két lábon járó szerencsétlenség. A néző folyamatosan azon röhög, hogy ez a fickó egy két lábon járó szerencsétlenség, aki jót akar, de mindig elszúrja,
De pont ezek miatt lesz egy idő után nagyon furcsa a film: a csúcsra járatott debilség mellé a készítők a családterápiás bölcsességeket és a gyereknevelési tanácsokat is masszívan adagolják.
Ezeknél a jeleneteknél nagyon leül a film, mondhatni unalmassá válik, és a néző akaratlanul is olyan hülyeségeken kezd el gondolkodni, hogy
Oké, a családfő nem akar rasszistának tűnni, nem hajítja ki a fekete szerelőt, helyette befogadja plusz családtagnak, mi meg jókat röhögünk. De a szaki miért viselkedik ezután úgy, mintha nem lenne saját lakása, kocsija, állása és rokonsága?
Aztán ott vannak a furcsa metapoénok is. A szereplők hirtelen elkezdenek filmekről beszélgetni, mint a Shop-stopban, vagy épp azon agyalnak, hogy mit csinálnának az adott helyzetben, ha egy romantikus vígjáték főszereplői lennek. A pusztító prosztóviccek között rengeteg az ilyen üresjárat, és a Megjött apuciból sajnos hiányzik az az egyenletesen jó színvonal is, ami Sean Anders író-rendező korábbi filmjét, a 2013-as év vígjátékának kikiáltott Családi üzelmekben még megvolt.
Rovataink a Facebookon