18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Adolf, ez a te kis világod!

2016.02.12. 18:23
29 hozzászólás

El nem tudom képzelni, hogy milyen meggyőzés és mágia kellett ahhoz, hogy az amstetteni rém és Natascha Kampusch szörnyűségei után egy osztrák állampolgár önként és dalolva megmutassa a pincéjét. Ahol speciel nem lekvárokat meg bicikliket tárol, hanem az életének legsúlyosabban eldugott titkait, amikről nem beszél másoknak, titokban tart a munkahelyén, de valami miatt Ulrich Seidl kamerájának elmond. Nem tudom, mi kellett hozzá: alkohol, rábeszélés, pénz, a hírnév ígérete, de nem tudom mennyi sört kell annak az embernek venni, aki a mozivásznon legalább három kiló súllyal a herezacskóján, tökpucéran mosogat.

Mert ilyenek történnek A pincében, az osztrák – névvel szereplő – emberek mind betekintést nyújtanak életük legnagyobb titkába. Olyasmiket látunk, amiket emberek vagy elhallgatnak, és a sírig visznek magukkal, vagy speciális, zárt közösségekben susmorognak, vagy csak a pszichiáterrel beszélgetnek róla. A szado-mazo barlang, a vadásztrófeákkal teli kamra, vagy a náci relikviákkal – többek között egy hatalmas Hitler-potréval – rogyásig díszített pince olyasmi, ami valakinek a mélyen őrzött titka lehet, és most mégis itt van, látjuk, és látjuk az embert aki megépítette ezeket magának. 

003
Fotó: outnow.ch

A pince

plakát

Index: 10/10

Imdb: 6,8/10

Rottentomatoes: 83%

Metacritic: 68/100

Látjuk a Hitler után áhítozó, alkoholista munkást, aki saját bevallása szerint csak azért iszik meg pár fröccsöt reggel, hogy beszélni tudjon. Látjuk a biztonsági őrt, aki hazamegy munkából, levetkőzik, felkapja a nyakörvet, és tisztára nyalja a vécét az úrnője parancsára. És látjuk az idősebb nénit, aki pince különböző pontjai cipősdobozokban rejteget valamiket, amikről nem is mondom el, hogy mik, hadd legyen elég nagy a meglepetés.

A pince groteszk, nyugtalanító élmény, de valahol reményteli is. Ezek az emberek valahol boldogok, hogy megtalálták az egy dolgot, amitől kiteljesedik az életük. A náci bácsi gyűjteménye törvénybe ütközik – saját bevallása szerint a Gestapo, illetve izé, a rendőrség többször volt már nála –, de nem bánt vele senkit. A vadász úriember hobbija elítélendő, de a gyűjteményében boldognak érzi magát, főleg akkor, amikor elmeséli, hogyan sütött felesége az egyik szafari során bécsiszeletet a varacskos disznóból. A hatalmas légópincéjében lőteret üzelmetető úr ugyan azt gondolja, hogy a férfiak felsőbbrendűek, és hogy a Korán nem tanít logikát, de mégis örömmel áldozik a hatalmas, tágas terekben a hobbijának, az operaéneklésnek. 

001
Fotó: outnow.ch

És akkor még ott vannak azok az emberek, akik jóval kevesebb időt kapnak a filmben, de a jelenlétük nem kevésbé fontos. A pár, akiknek semmi különös nincsen a pincéjükben, csak bútorok a hetvenes évekből, amikről szomorúan mesélik, hogy hát igen, manapság már lehet jobbakat venni. A tinik, akiknek a pincéjük a próbatermük. És a házaspár, akik egy kocsmát rendeztek be, és ahol kizárólag ők állnak, mint borostyánban ledermedve, a pult mögött, mert vendég az nincs.

Én is tisztában vagyok azzal, hogy eddig nem nagyon mondtam semmit arról, hogy milyen a film, csak azt, hogy mi van benne. Nagyon nehéz A pincéről bármit is mondani, mert a tartalma attól függ, hogy mennyire bírja elviselni a néző az extrémebb szexualitást (van benne egy visszafogott, de azért explicit herekínzás, illetve egy hosszú fenekelés), és mennyire tudja meglátni az embert a domina mögött, aki éppen a különböző buttplugokat mutogatja a kamerának, hogy melyik a kedvence és melyik okozza a legnagyobb fájdalmat a szolgának. Én el tudom viselni, és meg is tudtam látni. Én erősen kétlem, hogy ennél jobb dokumentumfilmet fogok látni idén. Vagy csak akkor, ha ez elkészül magyar változatban is gyorsan.

Ne maradjon le semmiről!