Tök mindegy, hogy mi a film, zabálni fogják

Kritika az Ave, Cézár! című új Coen-filmről

2016.02.26. 13:24
5 hozzászólás

Minden filmkészítő géniusz karrierjében eljön az a pont, amikor valami lazát akar rendezni. Valami olyasmit, ami könnyen fogyasztható, egy, az életművükben nem jártas nézőnek is értelmezhető, de ami még mindig tartalmazza az egyéni látásmódjukat, és azt, ahogy az életről gondolkodnak. David Lynchnek ilyen a Straight Story, amiben egy szem gonosz szellem, szexuális deviancia, vagy erőszak nem volt. Wes Andersonnak ott van A fantasztikus Róka úr, ami valószínűleg a modern kor egyik legmívesebb gyerekfilmje, de nincsen benne sem a Holdfény királyság melankólia, sem a Grand Budapest Hotel antifasiszta mondanivalója. Még Joss Whedon is két Bosszúállók-film között megcsinált egy Shakespeare-adaptációt, a Sok hűhő semmiérttel kicsit kiürítette az agyát, mielőtt teletömte megint szuperhős-mitológiával.

A Coen testvérek azon kevés szerencsések közé tartoznak, akiknek többször is sikerült szusszanniuk, és az olyan egyértelműen mestermunkák közé, mint A halál keresztútján, a Fargo, és a Nem vénnek való vidék közé be tudtak csúsztatni egy-egy olyan rendezést, mint A nagy ugrás, a Kegyetlen bánásmód, a legrosszabb filmjüknek tartott Betörő az albérlőm, vagy az Égető bizonyíték. Vagy hogy rátérjek a lényegre: 

az Ave, Cézár!, a Coen testvérek legújabb filmje tök szórakoztató mókázás, de aki az Egy komoly ember vagy a Hollywoodi lidércnyomás súlyosságát várja, az nagyot fog csalódni benne.

Persze ha az ember egyáltalán nem vár semmit, akkor is csalódhat, mert az Ave, Cézár! tényleg olyan, mintha a Coenek hobbiból, saját szórakoztatásukra készítettek volna egy filmet. Példa: van benne egy jelenet, amikor Channing Tatum és egy csomó matróz előadnak egy táncjelenetet – valójában egy filmforgatás keretében. A jelenet hosszú percekig tart. Semmi nem magyarázza azt, hogy egyáltalán szükség van-e egy hosszú, Busby Berkeley-mintára koreografált táncjelenetre, azon kívül, hogy aki kitalálta, aki berendezte, aki sminkelte, aki a kosztümöket szerezte, aki megrendezte, aki eljátszotta, aki felvette, és aki összevágta, szóval gyakorlatilag mindenki baromira élvezte.

Ave, Cézár! (Hail Ceasar!)

hailceasarplakat

Index: 7/10

Imdb: 6,9

Port.hu:  6,6

Metacritic: 72/100

Rottentomatoes: 82%

Ha erre az öncélú élvezésre sikerül ráhangolódni, akkor remekül lehet szórakozni az Ave, Cézáron, de az mindenképpen sokat segít, hogy valamennyire képben vagyok az ötvenes évek amerikai stúdiórendszerével. Ami valójában hatvan évvel később sem sokat változott, bár a ruhák és a telekommunikációs módszerek azóta változatosabbak lettek. 

A Coen testvérek filmje ugyanis azt állítja hogy a film nem valami felsőbbrendű mágia, amivel jobbá lehet tenni a világot, hanem egy olyan termék, aminek a hozzávalóit nagyjából bárhogy lehet kavarni, a nézők úgyis meg fogják zabálni.

Mondjuk ahhoz, hogy ezek a hozzávalók súrlódás nélkül passzoljanak egymáshoz, ahhoz olyan ember kell, mint Eddie Mannix (Josh Brolin). Mannix egy fixer, egy problémamegoldó, aki valószínűleg soha a büdös életben nem alszik, nem pihen, és nem kapcsolódik ki, mert már hajnalban azzal kell kezdenie a napját, hogy egy hollywoodi fruskát ránt ki a pácból. Élete egy nagy  zsonglőrmutatvány: egyszerre probléma az, hogy egy színésznő (Scarlett Johansson) terhes, hogy egy fogalmatlan cowboyt (Alden Ehrenreich) akarnak egy komoly dráma főszerepére, és hogy egy kosztümös film sztárját (George Clooney) elrabolták a forgatásról. Mind Mannix problémája lesz, hiszen a stúdiónak működnie kell, és nem akadályozhatja meg ezt sem egy pökhendi rendező (Ralph Fiennes), sem egy szaglászó újságíró (Tilda Swinton), vagy annak a szintén újságíró ikertestvére (szintén Tilda Swinton). A filmszalagnak forognia kell tovább.

És ha ilyen tetszetős filmszalag, mint az Ave, Cézár! (mármint a Coen testvérek filmje, nem az abban szereplő szélesvásznú Jézus-sztori), akkor nehéz ellenállni. Főleg Roger Deakins operatőrnek köszönhetően a film gyönyörű, mintha sorban néznénk a képeslapokat Hollywood különösen problémás korszakának makulátlanra sikált korszakából. Ha valaki képben van a harmincas-negyvenes évek gyorsan beszélő, különféle kalamajkák sorozatából álló, úgynevezett screwball comedy műfajával (amihez a Coenek már nem először térnek vissza), akkor ez a rendezésük olyan, lesz, mintha egy szép kiállású fotóalbumot lapozgatnánk az ezek alapján készült fotókból. Megvan az a fotósorozat, amikor mai színészekkel játszottak el klasszikus Hitchcock-jeleneteket? Az Ave, Cézár! valami olyasmi.

Kinézet mellett a Coenek most sem hagyták el azokat az elemeket az életművükből, amikre az egészet építették. Mannix minden napját gyónással kezdi, de ő is úgy érzi, mintha teljesen felesleges lenne. A változó idők szele lassan eléri Hollywoodot, James Dean már a sarkon van, a kommunistáknak pedig egyre nagyobb a befolyásuk, de még az ártatlanság és erkölcsösség uralkodik – még ha a színfalak mögött valójában senki sem lenne olyan.

És hát az Ave, Cézár! vége felé is kapunk egy nagymonológot arról, hogy a filmekre a sok bénázás ellenére igenis szükség van. Fura, a Hollywoodi lidércnyomás idején még nem ezt a nótát fújták. Ja, és ez az első Coen-film, amiben senki nem hal meg.

Probléma ez? Dehogyis. Az Ave, Cézár! tényleg tök jó móka, már ha a nézőnek tök jó mókának számít időből kizökkent vicceket, és egyébként remek alakításokat nézni. George Clooney mániákusan ostoba karakterként mindig szórakoztató, az volt az Égető bizonyítékban is. Az Esther Williamsre hajazó szerepet Scarlett Johanssonon kívül gyakorlatilag bárki más megkaphatta volna, és az előzetesekkel ellentétben nagyjából 3 jelenetben szerepel. Josh Brolin pedig már a Nem vénnek való vidék óta lassan belesimul a mogorva modorával a Coen-univerzumba. Ehrenreich az igazi felfedezés, bár a magyar szinkron parasztakcentusától nehéz volt megítélni, Christopher Lambertet pedig öröm látni valamiben, amit nem Bulgáriában forgattak és csak DVD-n jelent meg.

Ahogy minden Coen-film is öröm, akkor is, ha zavarbaejtő (Egy komoly ember), vagy csak lehangoló (Llewyn Davis világa). Az Ave, Cézár! zsenik munkája. De nem zseniális.

(A filmet a Berlini Filmfesztivál nyitófilmjeként vetítették, akkor Coenék a Saul fiáról, Clooney pedig a menekültválságról beszélt.)

Ha szeretné tudni, hogyan ér véget az Ave, Cézár!, kik rabolták el George Clooneyt és miért, akkor kattintson ide, a filmhez kapcsolódó Rontócra! Kommentelni is ott lehet.

Ne maradjon le semmiről!

Őszi szünet

Utazzon el családjával! Segítünk hogy megtalálja a legjobb ajánlatokat.

Hétvége Sopronban!

Tómalom Fürdő, Tűztorony, Karmelita kolostor, és még számos látnivaló várja Sopronban.