Fityegett a sperma a fülén, de attól még komolyan kell venni

Portré Ben Stillerről a Zoolander 2 kapcsán

2016.03.19. 17:35
34 hozzászólás

„Ben az alapja minden modern vígjátéknak” – ezt Judd Apatow mondta a New Yorkerben, 2012-ben megjelent Ben Stiller-portréban, és egyáltalán nem a levegőbe beszélt. Apatow a kilencvenes években elkezdett dolgozni Stillerrel, az akkor éppen a saját, rövid életű tévéműsorát gyártó, nagyon lelkes rendezővel, majd később ketten együtt írták meg A kábelbarátot, a filmet, ami szinte máig egy hatalmas bukkanó volt Jim Carrey karrierjében. Vagy ha úgy tekintjük, akkor csak megelőzte korát.

Az átlagember hajlamos Ben Stillerre úgy tekinteni, mint az a hülye pofákat vágó színész, aki mindig szerencsétlenkedik, undorító dolgok történnek vele, hatalmas a két füle, alacsony, kompenzál, idegeskedik folyamatosan, aztán a végén valahogy mindig kiköt a szép nő mellett.

Jó, ez nagy vonalakban tényleg igaz a filmjeire, de az is igaz, hogy mellette nem volt más olyan rendező, aki stabilan olyan sikeres, és évekkel később is hivatkozott amerikai vígjátékokat tudott rendezni, mint a Trópusi vihar vagy a Zoolander. És ezek a lehetőségek nemcsak úgy az ölébe potyogtak, hanem keményen, fiatalkorától megdolgozott értük. Álljon itt most pár dolog, amit nem feltétlenül tudhat Ben Stillerről, a világ egyik kevés megmaradt mozisztárjáról.

Színészcsaládból jött

Jerry Stiller és Anna Meade kikerülhetetlenek voltak a hatvanas évek amerikai televíziójában, Stiller & Maera néven futó komikusi duójuk az Ed Sullivan Showtól kezdve végigturnézta a beszélgetős műsorokat a mostanra már elég poros, de azért még vicces komikusi jeleneteikkel.

Ugyancsak a New Yorker-portréban említik azt a jelenetet, amikor a hatvanas évek végén a páros egy ilyen fellépés után felhívta a gyerekeket is a színpadra, a páréves Bennek pedig hegedülnie kellett, miután anyja elmondta, hogy ne aggódjon, csak 30 millió ember figyeli éppen élőben. Sajnos ez a jelenet nincsen meg az utókornak, de itt egy tipikus tévés előadásuk:

A fiatal Stillerben ez a pillanat egyáltalán nem okozott törést, szülei rendszeresen hordták különböző tévésorozatok forgatásaira, és gyerekkorának azon részét, amit nem azok készítésénél töltött, a többi sorozat nézésével töltötte. Marc Maronnak elmondta egy interjúben a WTF-podcastban, hogy elég korán megvolt a célja, hogy színész és rendező legyen. Ez nem sokkal később valóra is vált.

És vissza is adta a szüleinek a gesztust, mindkettőjüket belerakta a Nyakunkon az életbe és a Zoolanderbe is. Édesanyja, Anne Meade 2015-ben, 85 éves korában halt meg, az idősebb Stiller még egy pillanatra feltűnik a nemrég bemutatott Zoolander 2-ben.

Előbb volt rendező, mint színész

Szintén a podcast-interjúban beszél arról, hogy amikor a karrierje elején – a szülei pedigréje ellenére – nem kapott filmszerepeket, akkor elkezdett hülyeségeket rendezni. Az egyik ilyen első rendezése a szerencsére még mindig fennmaradt The Hustle Of Money-című rövidfilmje, vagyis inkább előzetes-paródiája, ami a pont akkoriban bemutatott A pénz színéből csinál viccet. Ez az a Martin Scorsese-film, amiben Paul Newman a szárnyai alá veszi a fiatal, tehetséges billiárdjátékos Tom Cruise-t. Tom Cruise-t majdnem húsz évig fogja még többé-kevésbé rendszeresen parodizálni.

Már itt látszik az a vonal, ami Stillert a saját rendezéseiben egészen a mai napig érdekel: hogy hülyét csináljon híres emberekből és begyöpösödött tévés vagy filmes műfajokból. A kisfilm annyira megtetszett a Saturday Night Live stábjának – nagyjából úgy, mint 20 évvel később a Lonely Island klipjei, hogy az NBC szkeccsműsorában levetítették. Később Stiller íróként is dolgozott az SNL-ben, de négy epizód után faképnél hagyta őket.

Stiller viszont nem hagyta abba a kisfilmek gyártását, és az egyik annyira megtetszett az MTV-nek, hogy egy sorozatot kértek tőle, amiből viszont a csatornának pár rész után elege lett. A Fox viszont látott fantáziát benne, és 13 részt berendeltek a The Ben Stiller Show nevű szkeccsorozatból. A műsorban a kilencvenes évek legjobb amerikai komikusai dolgoztak: Judd Apatow. David Cross írt, Janeane Garofalo, Andy Dick, és Bob Odenkirk pedig szerepelt benne. Tényleg a melegágya volt az új amerikai komédiának: Apatow később sztárrendező lett a 40 éves szűzzel, Cross és Odenkirk megcsinálta az HBO-nál a Mr. Show nevű, még zseniálisabb sorozatot, és így tovább. 

Ez volt a műsor igazi kilencvenes évek-szagot árasztó főcíme:

A The Ben Stiller Show kommentárja és paródiája volt az akkori filmeknek, filmes műfajoknak, tévéműsoroknak is. Ugyanúgy viccet csinált a Die Hard-filmekből, mint Bruce Springsteenből, vagy éppen az MTV metálos műsorából. Az egyik, egyszerre Beverly Hills 90210-t és Melrose Place-t parodizáló jelenetben az egyik karakter már kiköpött úgy viselkedik, mint Zoolander majdnem 10 évvel később. A Fox viszont nem adott sok lehetőséget Stillernek, 13 rész után lelőtte a műsort. Stillerék úgy vették át a legjobb írásért járó Emmy-díjat a következő évben, hogy a The Ben Stiller Show már nem létezett.

Viszont Michael Shamberg producer – aki éppen az X-generációs fiatalok életéről akart filmet készíteni, látta Stiller munkáját a sorozat pilotján, és felbérelte, hogy rendezze a Nyakunkon az életet. Most mondhatnám, hogy a többi már történelem, de következő rendezői munkájával, A kábelbaráttal majdnem sikerült a sztár Jim Carrey és a saját karrierjét is tönkrevágnia. Pedig csak egy korát megelőző, elég sötét szatírát forgatott arról, hogy a tévé (vagy a mi korunkban: az internet) kábele lassan olyan, mint egy pszichopata, aki nem hagy minket nyugodni. Carrey a két Ace Ventura és a Maszk után megmutatta a benne rejlő sötétséget, Stiller pedig nem hagyta ki, hogy az ő őrületét thrillerekhez hasonlító kinézettel keretezze be.

A kábelbarát sikertelensége ellenére 2001-ben összerakta a Zoolandert, és itt már ki merem jelenteni, hogy a többi történelem. Kollégákkal többször felmerül a kérdés, hogy mondjuk tisztességes vígjátékot az utóbbi 15 évből, általában a Hétköznapi vámpírok és az Idiokrácia után a Trópusi vihar merül fel harmadiknak, és valószínűleg a kretén fullba nyomása évekkel később is a korszak egyik legemlékezetesebb szövegeként fog szerepelni az erről szóló listákon.

A már emlegetett New Yorker-cikk elég alapos betekintést nyújt az életébe, az akkor éppen előkészületek előtt lévő Walter Mitty titkos élete című filmjének gyártásába, és abba, hogy mások hogyan látják Stillert rendezőként. Apja kifejezetten utált vele dolgozni. Egy forgatókönyvírója meglepődött, amikor az állítólagos szabadságán egy nyolcórás konferenciabeszélgetésen tartott a szöveg minden egyes mondatáról. Stiller egy olyan rendező, akinek nagyon pontos elképzelései vannak, és úthengerként fog áthajtani mindenen és mindenkin, aki ezt megpróbálja megakadályozni.

Rögtön az elején Spielberg alá került

A karrierjének elején még nem volt annyira biztos, hogy Stiller csak vígjátéki szerepeket fog kapni, ez nagyjából 1996 körül, a Gagyás család című zseniális David O. Russell-film, és a gigasikernek számító 1998-as Keresd a nőt! közben alakult így. Legelső filmes szerepében a remek magyarításban Mr. Elszánt, a balfék című John Cusack-komédiában kapott egy apró feladatot, mint drogcsempész, de az igazán első emlékezetes munkája Steven Spielberg alatt volt, A nap birodalmában. Ő volt az az amerikai katona, aki folyton egy tábla csoki reményével hecceli a kissrác főszereplőt. Akit egyébként Christian Bale alakít.

Drámai színészként is jó

Még egyszer leírom, de Ben Stillerre komikusként szokás hivatkozni, és ha megnézzük a filmográfiáját, akkor valóban sokkal nagyobb arányban vannak a vígjátékok, mint a komolyabb drámák. Pedig azokba a szerepekben is remek. A nap árnyékos oldalán című életrajzi drámában a televíziós forgatókönyvírót, Jerry Stahlt játssza. Stahl olyan tévésorozatokon dolgozott, mint a Twin Peaks, A simlis és a szende, vagy az Alf, később a Helyszínelőknek is írt pár részt, de akkoriban nagyon súlyos heroinfüggő volt, aki éppencsak tudta egyensúlyozni a munkát, a családot, és az addikcióját. Az utóbbitól megszabadult, az élményeiből könyvet írt, a film pedig ebből a könyvből készült.

Ugyanígy érdemes megemlíteni a munkáját Noah Baumbach rendezővel, akinek két filmjében is a főszerepet játszotta: a kisebb sikerű Greenbergben, és a zseniális While We're Youngban is otthon érezte magát a szokásosnál neurotikusabb, de visszafogottabb szerepekben. És akkor még nem is ejtettünk szót a Tenenbaum, a háziátokban tett alakításáról, vagy az Egy erkölcstelen mese című Neil Labute-drámáról.

Rengeteg pénzt termel

Ő az egyetlen színész aki három, egyenként 1 milliárd dollárnál többet hozó franchise-ban is szerepel. (Mielőtt az IMDb-hez nyúlna, segítek: Madagaszkár, Éjszaka a múzeumban, Apádra ütök). Stiller egy iszonyatosan okos, és nagyon tudatosan karrierépítő színész, aki jól zsonglőrködik az izgalmasabb, érdekesebb szerepek (lásd feljebb), és az olyan szörnyűségek között, mint az Irigy kutya, vagy az Agyő, nagy ő. 

Legtöbbször Stiller nemcsak színész, hanem producer is a filmjeiben, így a már emlegetett szigorú kontrollja néha azokra a filmekre is kiterjed, amikben csak szerepelnie kellene. A Kertvárosi kommandó rendezője, Akiva Schaffer nyilatkozta, hogy nagyon furcsa élmény a forgatás, mert tulajdonképpen a főnöke a beosztottja azzal, hogy Stiller a főszereplő.

Stiller tudja, hogy az ilyen szerepek, és az ebből érkező gázsi kell ahhoz, hogy az álmait – mint például a Walter Mitty titkos élete – megvalósítsa. És nem úgy működik, mint a komédia jelenlegi, legtöbb pénzt termelő komikusa, Adam Sandler, aki a sleppjének oszt ki minden feladatot. Stiller Sandlerhez képest maga Stanley Kubrick.

Hatalmas cameo-király

Most elkezdek sorolni pár dolgot, amiben Ben Stiller mindenféle hírverés nélkül, vagy legalábbis valami nevetségesen apró szerepben tűnt fel: Family Guy, A híres: Ron Burgundy legendája, Funny Or Die Presents, Burning Love, Eagleheart, Az ítélet: család, The Trip, Futottak még, Narancsvidék. És ezek legtöbbször nem olyan projektek, amik rengeteg pénzből és energiából készültek, a Burning Love például egy online streaming sorozat, a The Trip pedig egy remek, de azért eléggé radar alatt szálló BBC-sorozat volt, amiben Steve Coogan és Rob Brydon végigették az angol Lake District éttermeit. Stiller híres – tényleg egy a kevés sztárból manapság –, de bőségesen bánik a hírnevével, és szívesen feltűnik mások munkájában, ha az nekik nagyobb publicitást ér. Szóval nem elég, hogy ismert, gazdag, folyamatosan dolgozik, hanem még jófej is.

Ne maradjon le semmiről!