A világ legszebb férfija letolja a gatyáját

005
2016.05.15. 19:18
A Rendes fickók (The Nice Guys) a 70-es évek Los Angelesében játszódó detektívsztori, egy véres noir tele hullákkal, meztelen nőkkel és verekedéssel, a cannes-i sajtóvetítésen pedig a kritikusok végigröhögték az egészet. A filmet Shane Black rendezte: ő írta például a Halálos fegyvert és rendezte a Kiss Kiss Bang Banget, szóval ebből azért lehetett arra számítani, hogy a The Nice Guys egyáltalán nem fogja komolyan venni magát - de a legtöbb nézőt azzal fogja majd meg magának a film, hogy megnyerte főszereplőnek a félistennek tartott Ryan Goslingot, aki egy nevetséges bajuszban és ingben, a WC-n ülve, eltört karral és letolt gatyával fenyegeti a jószívű mackót játszó Russell Crowe-t.

Az idei cannes-i filmfesztiválon versenyen kívül mutatták be a Rendes fickókat, amit nemsokára itthon bemutatnak, május 26-án. A filmet azóta várjuk, hogy láttuk a trailerét, szóval most kiderül, hogy megérte-e a várakozás. Röviden: nagyjából igen.

Black 2001 óta akarta megcsinálni a Rendes fickókat: szóba került az is, hogy esetleg sorozat lesz belőle, de végül lefújták az ötletet. Végül Ryan Gosling ügynöke egyszer csak azt mondta, hogy ez egy szuper szerep, és „Ryan pont ilyesmit keres”. Russell Crowe pedig közölte, hogyha Gosling benne van, akkor ő is, szóval 13 év várakozás után 3 nap alatt beindult a film.

2013-ban Black megrendezhette a Vasember 3-at, amiben a Marvel viszonylag szabad kezet adott neki, de egy interjúban arról mesélt, ő mégis úgy érezte, hogy egy hatalmas gépezetnek volt a fogaskereke. Egyébként utálja, hogy rengeteg mai filmnek csak egyféle hangulata van (ellentétben a saját filmjeivel), így hát kapva kapott az alkalmon, hogy a kissé őrült szerelemprojektjét elkészíthesse. Szóval nézzük, miről szól a film.

Rendes fickók
Fotó: Ascot Elite Entertainment Group

1977-ben járunk, amikor a cinikus és szerencsétlen magánnyomozót (Gosling) a valamiféle igazságérzettel rendelkező verőember (Crowe) útjába sodorja egy elveszett lány utáni nyomozás. Az ügy egyre jobban eldurvul, de a pénz, a betyárbecsület vagy épp Gosling lánya ráveszi a nem túl összeillő párost, hogy folytassák a nyomozást a pornóipar, a korrupt hivatalnokok, a környezetszennyező cégek és a gyilkosok sokszögében. Ponyvának hangzik? Az is, de hát a Halálos fegyver, Az utolsó akcióhős meg Az utolsó cserkész nem az volt? Ilyen történetekből áll Shane Black életműve, és ez az, amiben nagyon otthon van.

Azon nevetünk, hogy Ryan Gosling végre nem tökéletes

Ez egy újabb buddy cop film, amiben a két főszereplő egymás szöges ellentéte, de egy közös ügy sok esetlenség és vita után végül összekovácsolja őket (aztán jellemzően mindenkit megölnek, mint a sokszor hivatkozott Halálos fegyverben, a Tango & Cash-ben, a Die Hard 3-ban vagy az Állj, vagy lő a mamám!-ban). A jobb filmeknél mindkét karaktereknek megvan a saját története és a saját hülyesége, és habár bármennyire is szórakoztató a film, ezen a ponton elvérzik: hiába működnek együtt nagyon jól, külön-külön nem kaptak igazi súlyt a karakterek.

Crowe figurájáról nem sokat tudunk meg, de Gosling magánnyomozójának személyes drámája sem valami hihető. Sőt, a két karakter közül Crowe még egész normális is, úgyhogy a kreténséget 90%-ban Gosling szolgáltatja, azt viszont tökéletesen – olyan párbeszédekkel, mint amikor egy rendőr közli vele:

-Sajnálom, uram, én csak parancsokat követek.

-Tudja, hogy még ki követett parancsokat? Hitler!

Ha Shane Black korábbi filmjei mellett valamihez hasonlítanom kellene a Rendes fickókat,
akkor azt mondanám, hogy ugyanazt csinálta meg, mint a Wall Street farkasa. Scorsesénél
is az volt a legnagyobb trükk, hogy hiába csinálta meg ugyanazt a filmet, mint az elmúlt
évtizedekben már sokszor, de felkért egy világsztárt, hogy csináljon magából hülyét a világ
szeme láttára: ennek a csúcsa, amikor Leonardo DiCaprio megpróbál eljutni a Lamborghinijéhez, a Rendes fickókban pedig gyakorlatilag minden jelenet, amiben a főszereplőt rikító öltönyökben alakító Ryan Gosling egy kicsit is hősies vagy tökös dolgot tehetne, de kiderül róla, hogy egy ügyetlen, félművelt alkoholista, aki végigbukdácsolja az utat a film végéig. És elsősorban ettől imádnivaló a film, mert igazából sok újat nem mutat.

Joel Silver, Matt Bomer, Ryan Gosling, Angourie Rice, Russell Crowe, Shane Black
Joel Silver, Matt Bomer, Ryan Gosling, Angourie Rice, Russell Crowe, Shane Black
Fotó: Anne-Christine Poujoulat / AFP

Ezt a filmet láttuk már

A legtöbb, az író-rendezővel készült interjúban felmerült, hogy a film mutat bizony hasonlóságot a 11 évvel ezelőtti filmjével, a Kiss Kiss Bang Banggel, mire bólogat egy kicsit, hogy igen, vannak közös pontok, és az interjú megy tovább. Miközben nem pár közös pont van, hanem ugyanazokból az elemekből áll a film, csak egy hetvenes évekbeli retróköntösbe bújtatva:

  • van egy jóképű színész főszereplő (ott Robert Downey Jr, itt Gosling), aki elég szerencsétlen és még a karja is megsérül mindkét filmben,
  • mellette egy idősebb pocakos profi (ott Val Kilmer, itt Crowe), aki pátyolgatja a főszereplőt
  • egy lány, aki a főhős lelkiismerete (ott Downey csaja, itt Gosling lánya),
  • esetlen, de baromi szórakoztató párbeszédek, a klisék szándékos elbénázása,
  • na meg Los Angeles, puccos partikkal, pornóiparral, össze-vissza lövöldözésekkel és nagy leszámolással a film végén.

De ez legalább azt jelenti, hogy akinek viszont az a film bejött, annak ez is be fog, akinek
meg nem jött be, az nézze meg újra.