Teljesen megőrült a zsűri Cannes-ban

2016.05.22. 20:38 Módosítva: 2016-05-22 20:52:42
Vasárnap este osztották ki a Cannes-i Filmfesztivál díjait: a George Miller vezette zsűriben ott ült az Oscar-díjas magyar rendező, Nemes Jeles László is, de ettől még egészen fura filmek kaptak díjat, és a legjobbat ki is hagyták az ünneplésből.

Akik az American Honey vetítése után a levegőbe bokszoltak, most is örülhetnek, a brit Andrea Arnold eddig kétszer nyerte el a zsűri díját (Akvárium, Red Road), most egy harmadikat is odatehet: első amerikai rendezésével ismét elnyerte a zsűri díját, úgyhogy jövőre mostmár egészen biztosan átnevezik a díjat Andrea Arnold-emlékdíjra. (Cikkünk a filmről)

Abban biztosak voltunk, hogy Asghar Farhadi rendezése valamilyen díjat fog kapni az estén, a zsűri végül előbb a főszereplőt tartotta a filmből a legtöbbre, így Shahab Hosseini lett a legjobb férfi színész. Ő alakítja a férjet a Salesman című filmben, aki bosszút akar állni felesége támadóján. Ez viszont azt is jelenti, hogy Adam Driver sajnos hoppon maradt, a zsűri nem az ő buszvezetését találta a legjobbbnak a Patersonban.

Viszont nagy meglepetésre a zsűri a Salesman forgatókönyvét is díjazta, annak ellenére, hogy elvileg egy film egy díjat kaphat csak a zsűritől, de most kivételt tettek, a rendező Asghar Farhadi lett a legjobb forgatókönyvíró is.

Arra viszont senki sem számított, hogy fülöp-szigeteki Brillante Mendoza rém gyenge filmje bármit is kaphat ezen az estén: a Ma'Rosa női főszereplője, Jacklyn José lett a legjobb női főszereplő. A film egy szegénységben élő, drogkereskedelembe keveredő család kálváriáját követi, akiket fogva tart a korrupt rendőrség, ameddig a gyerekeik nem szedik össze a váltságdíjat. Ez egyben azt is jelenti, hogy olyan nagy színésznők, mint Marion Cotillard (Mal de Pierres, Just until the end of the World), Isabelle Huppert (Elle) és a brazil Sonia Braga (Aquarius) hoppon maradtak a fülöp-szigeteki színésznő ellenében. 

A legjobb rendező díját megosztották, és két elismerést is kiosztottak. Az, hogy a román Cristian Mungiu mutyizós filmje elismerést fog kapni, nem volt meglepetés, a Baccalaureat hátborzongató hitelességgel mutatja be azt a szívességspirált, amibe a főszereplő orvos keveredik, amikor a lánya érettségijének útját kényszerül egyengetni. (Cikkünk a filmről)

Az viszont igencsak erős állítás, hogy Oliver Assayas kifütyült filmjét, a Personal Shoppert legjobb rendező díjjal jutalmazták. Ez az a film, amiben Kristen Stewart egy órán keresztül smsezik egy szellemmel, és közben mindenféle ruhákat vásárol, a sajtóvetítés után óriási búzás fogadta a filmet. (A cannes-i sajtószobában a díjazás hírét is.)

De még ennél is nagyobb trollkodás, hogy a zsűri nagydíját Xavier Dolan szintén kifújolt filmje, a Just until the end of the wold kapta. Az esélylatolgató cikkben is írtuk, hogy sosem lehet tudni, hogy a francia filmeseket hogyan ismerik majd el: ez a film felvonultatta a francia film legnagyobb sztárjait: Vincent Casselt, Lea Seydoux-t és Marion Cotillardot is, és ős-Cannes kedvenc kanadai Xavier Dolan rendezte, tessék, ott repült neki a díj, akármilyen gyenge is a korábbi munkáihoz képest. Nemes Jeles a díjazás utáni sajtótájékoztatón két dolgot hangsúlyozott: hogy a film 35 mm-es nyersanyagra készült, és hogy Xavier Dolan tagja volt annak a zsűrinek, ami a Saul fiának nagydíjat adott az előző évben, igaz, azt is hozzátette, hogy ennek volt szerepe abban, hogy díjazták a filmet. 

És a végső gól még hátravolt a trollsorozatban: az Arany Pálmát ugyanis a 79 éves Ken Loach filmje, az I, Daniel Blake nyerte, ami egy szociálisan roppant érzékeny, könnyfakasztó és torokszorító történet, ezzel Ken Loach is belépett abba a klubba, ahol a két Arany Pálmás rendezők vannak, korábban a Felkavar a szél című filmjével nyert 2006-ban. Az I, Daniel Blake egy egész életében keményen dolgozó észak-angliai férfi kafkai küzdemét mutatja be a bürokráciával, azaz hogy hogyan hagyja cserben a rendszer az egyre mélyebb szegénységbe süllyedő állampolgárt. Azaz mégiscsak bejött az, hogy egy komoly társadalmi témával foglalkozó filmet tüntetnek ki a legnagyobb elismeréssel. 

Azaz a fesztiválkedvenc Toni Erdmann egyetlen egy díjat sem kapott ettől a zsűritől: úgy, hogy a fesztivál történetének legmagasabb pontszámát kapta a kritikusoktól és csillagászati összegekért adták-vették a forgalmazók a remélt Arany Pálma jegyében, és egyöntetű lelkesedés fogadta a filmet minden oldalról, ha Maren Ade rendező nem is, Sandra Hüller főszereplő mindenképpen díjat érdemelt volna. George Miller azzal védekezett, hogy 21 filmet vetítettek a versenyprogramban, és csak 8 díjat adhattak ki, és hogy igyekeztek magukat távol tartani a kritikáktól és a saját véleményükre hallgatni. Egy másik kérdésre válaszolva Donald Sutherland azt is felelte, hogy a kritikusok egyszerűen tévedtek. 

Sokszor elmondtuk már, és továbbra is igaz: hosszú évek óta ez volt a legjobb és legerősebb filmeket felvonultató versenyprogram Cannes-ban, de az is biztos, hogy ez volt az egyik legértelmezhetetlenebb zsűri, és a legmeglepőbb díjosztás is. És hogy ki adták ezeket az őrült díjakat? George Miller, Arnaud Desplechin, Kirsten Dunst, Valeria Golino, Mads Mikkelsen, Vanessa Paradis, Donald Sutherland, Katayoon Shahabi valamint Nemes Jeles László. 

A zsűri díjazás utáni sajtótájékoztatóját itt lehet megnézni:

A díjak tehát összefoglalva:

  • Arany Pálma: Ken Loach (I, Daniel Blake) 
  • A zsűri nagydíja: Xavier Dolan (Just until the end of the world)
  • A zsűri díja: Andrea Arnold (American Honey)
  • A legjobb rendező (megosztva): Cristian Mungiu (Baccalaureat) és Oliver Assayas (Personal Shopper)
  • A legjobb férfi alakítás: Shahab Hosseini (Salesman)
  • A legjobb női alakítás: Jaclyn Jose (Ma'Rosa)
  • A legjobb forgatókönyvíró: Asghar Farhadi (Salesman)

Magyarokat is díjaztak

Cannes-ban a hivatalos versenyprogramban nem szerepelt magyar film: Andrasev Nadja diplomafilmje, a kukkoló macskáról szóló A nyalintás nesze a Cinefondation szekcióban versenyzett, (videónk) itt nyert a film megosztott harmadik díjat.  A Kritikusok Hete Tóth Luca orgiafilmjét, a Superbiát válogatta be (videónk) a Cannes Classicsban pedig Makk Károly Szerelem című filmjét hívták meg újra a premier 45. évfordulójára (videónk), valamint egy Zsigmond Vilmosról készült portéfilmet is bemutattak (cikkünk).

Egy kis siker az Indexnek is jutott: megpróbáltunk meghívót szerezni egy vörös szőnyeges vetítésre, és sikerrel is jártunk, de a befejezést nem lőjük le:

Ne maradjon le semmiről!