Kínkeserves katyvasz lett az Öngyilkos osztag

Azzal az erővel, energiaráfordítással és pénzből amivel és amiből a DC Comics legújabb, Marvelverésre tervezett filmje készült, igazán lehetett volna jó is. De nem lett. A Batman v Supermannél egy fokkal könnyedebb, de pont olyan széteső, már a forgatókönyvön is elcsúszó képregényfilm lett belőle, mint a nagy kritikusi buktát, de 130 millió híján egymilliárd dollárt termelő előd volt. A Warner-DC szándéka persze érthető, a Marvel-univerzum 2008 óta 10,2 milliárd dollárt termelt, ők is szeretnének belenyúlni a mézesbödönbe. A Suicide Squad nem az a film, ami rajongókat nevel az indifferens nézőkből, és nem is az, amit a fanboyok vártak. 

Az a legnagyobb baj a Suicide Squaddal, hogy simán lehetett volna belőle egy nagyon tökös film, olyan, mint amilyen a Deadpool volt, vagy egy nagyon vicces, szerethető valami, mint A galaxis őrzői, de David Ayer rendező nem tudta eldönteni, hogy eredetfilmet forgasson-e, egy menő akciófilmet, vagy egy kétórás vicceskedést, így inkább mindent beletett egy nagy turmixba, mi meg csak sírunk egyre a végeredményt látva. A film pont úgy néz ki, mint az összes szuperhősfilm mostanában, sötét és mocskos, de mintha a díszletekre (CGI) nem költöttek volna annyit, és a helyszínek leugranak a vászonról, ami kicsit zavaró. 

Azt most tényleg hagyjuk, hogy Ayer a látványvilág megújítása helyett megint ugyanazokat az unos-untalan elsütött beállításokat és vizuális trükköket lövi el (a filmzenéről nem is beszélve), amikkel minden ilyen filmben találkozhatunk, a lassított felvételben elhajított fegyverektől a földre potyogó töltényhüvelyekig. A forgatókönyv széteső és követhetetlen, a tét pedig valahogy nem elég nagy, a hősök/antihősök útja érdektelen, sokkal érdekesebb a múltjuk, amivel viszont csak a film első 25 percében foglalkozunk. Kivéve Harley Quinnét. 

Ha valami érdekes ebben a katyvaszban, az Harley Quinn és a Joker kapcsolata, bár a Jokert alakító Jared Leto idegesítően maníros és mindent nagyon meg akar fejteni a szerepben, amitől idegesítő lesz. A magyar szinkron sem segít neki, a szinkronszínésznek meg kellene fogadnia a trópusi vihar örökérvényű tételét: “soha ne told fullba a kretént!” A filmben van két tök felesleges cameó, azaz előre be nem jelentett vendégszerep (amikről persze előre lehetett tudni), de a hatásvadász parasztvakítások küzül is kiemelkedik a Joker nettó 10 perces jelenléte a filmben -  pedig Jared Leto fél éven át gyúrt a szerepre. 

A sztori szerint a világ legveszélyesebb bűnözőiből álló piszkos féltucat önjelölt vezetője Deadshot, aki amellett, hogy a légy tökéről a szőrt is ellövi becsukott szemmel (és soha nem téveszt célt), példás családapa, akit tulajdonképpen csak az érdekel, hogy a lánya bejusson egy elitegyetemre. Ezért elég sokat szomorkodik a filmben, még akkor is, amikor a főellenség (mert az is van) zombiszerű sameszeit lövi halomra. a többi szereplő meg csak úgy van. de tényleg.

Az első felvonás a klasszikus "gyűjtsük össze a csapatot és mutassuk be, mit tudnak" szabályokat követve épül fel, aztén elszabadul a disztroj, amiben szétlőnek, szétvernek és szétviccelnek mindent és mindenkit, aki eléjük kerül. sőt, isznak is egy felest. Mert ezek az öngyilkos osztagosok ennyire menők. A gáz az, hogy miközben a film eleje arról szól, hogy  a nézőbe népszavakalapáccsal verje bele, hogy ezek nagyon gonosz emberek/metahumánok, a film felénél hirtelen mindenki lelkiismeretet és kötelességtudatot fejleszt magának a megszerzett tapasztalati pontokból, és saját karakterét megtagadva viselkedik. Aztán meg megint genyók lesznek, de csak egy kicsit, mert a film végére ismét jön egy rendesember-hullám. Ez a széteső forgatókönyv egyik nagy hibája. 

Az akciójelenetek olyanok, mintha félkészen kapta volna őket Ayer egy kifestőkönyvben, és amikor összerakta őket, akkor jött rá, hogy nem elég, ha csillog, meg színes, kellene bele valami. mondjuk, ha már ilyen brutális bűnözőkről van szó, vér, erőszak, beszólás. De valaki ráütött a kezére. Erről egyébként pont ma cikkezett az amerikai sajtó, mármint a forgatás nehézségeiről, arról, hogy a premierdátum közelsége miatt rohanni kellett a melóval, hogy a korábban jóval kisebb költségvetésű filmeket rendező Ayernek gőze sem volt egy nagy nyári blockbuster munkálatainak irányításáról, az elsietett forgatókönyvről (hat hét alatt írta Ayer), a stúdió és a rendező elképzeléseit tükröző, egymástól tök eltérően vágott verziókról és így tovább. A színfalak mögötti káosz és hiszti a végeredményt pont úgy befolyásolta, ahogy a Fantasztikus négyes esetében: nem használt neki.

Hatalmas ziccert hagyott ki a Warner a PG13-as korhatárral, azaz a nálunk 12-es karikával, hiszen a filmben nincs vér, erőszak, káromkodás, legalábbis nem a deadpooli szinten, helyette arctalan zombihadsereg tagjai hullanak (de nem véreznek), és közben tényleg azt várjuk a mániákusan röhögő pszichopata csajtól, hogy amikor elesik, felkiáltson, hogy teringettét, mert annyira családbarát lett az egyébként színlelt erőszakban bőven dúskáló film. Nem mellesleg egy emberevő krokodilemberről, egy bárkit habozás nélkül péppé verő, feslett ribancnak sminkelt egykori dokinőről, egy alkoholista bankrablóról és egy bérgyilkosról szóló film sok minden, csak nem délutáni matinéprogram a 6/b osztálynak.

Az elpazarolt/eltékozolt karakterek száma idegesítően nagy - Killer Crocról semmit nem tudunk meg, és szegény June Moore, akibe egy dzsungeltúra alatt költözött bele az ördög is csak addig van jelen a filmben, míg motivációs tényező nem lesz belőle a kommandósvezérnek. Margot Robbie karaktere sokkal többre hivatott annál, hogy minden harmadik jelenetben legyen valaki, aki a nyálát csorgatja a seggére. Ayert mintha agyonnyomta volna a felelősség, amit vagy tudatosan pakolt rá a Warner, vagy csak ő maga vette a hátára fakultatív keresztként, és annyira nihilista akart lenni, hogy a történetből feleannyit sem hozott ki, mint amennyit lehetett volna. A főellenség és a film katarzisa például amellett, hogy vizuálisan semmiben sem tér el attól, amit az utóbbi tíz év blockbustereiben láthattunk, teljes mértékben érdektelen, és a néző csak fészkelődik a nagyszabásúnak szánt leszámolás közben, hogy tényleg csak ennyi? Ez volt a tét? És ez a megoldás? Most szopattok? 

Kár a filmért, ezt őszintén mondom, hiszen ezekben a karakterekben is volt/van kraft. Diablo és Boomerang mondjuk elég egydimenziós, de Deadshot és Harley Quinn simán kaphatna különálló filmet is akár, és valamiért engem az is nagyon érdekel, miért lett olyan Killer Croc, amilyen, és miért eszik embert is néha - és nem, nem elég az a magyarázat, amit a film adott, azaz “gonosznak tartották, gonoszként kezelték, gonosszá lett”, mert ilyen alapon az emberevő magyar közéleti szereplők elől menekülnének a nyugdíjasok naphosszat. Bízzunk a folytatásban, innen már csak felfelé vezet az út.