Fiatalkori erőszakolási ügy teheti tönkre Hollywood új rendezősztárját

2016.08.17. 20:05

Az ünnepelt, fekete amerikai filmrendező, Nate Parker már a kezében érezhette az Oscart, de egy régi erőszakolási ügy miatt néhány nap leforgása alatt vált ünnepelt rendezőből közellenséggé. Az ügy és következményei túlmutatnak magán a szexuális erőszakon.

Idén januárban mutatták be Nate Parker The Birth of a Nation (Egy nemzet születése) című filmjét a legrangosabb független filmfesztiválon, a Sundance-en. A rendezőt (aki egyben a főszereplő és a forgatókönyvíró is) felállva tapsolták a vetítés után, a film az összes fontos díjat megnyerte a fesztiválon, példátlan licit indult meg a film forgalmazásáért, végül a győztes Fox Searchlight 17 millió dollárt fizetett a jogokért, és borítékolhatóan több Oscar-jelölésre is számíthatott.

A The Birth of a Nation ugyanis Nat Turner 1831-es rabszolgafelkeléséről szól: a virginiai fekete tiszteletes fellázadt a rabszolgák folyamatos fizikai és lelki bántalmazása ellen, és szembeszállt a tartóival, de a végén a felkelést természetesen leverték, Turnert pedig felakasztották. A film pont kapóra jött a legutóbbi Oscar-gálán rasszizmussal vádolt Hollywoodnak, hiszen itt egy film, amely bátran nyúl egy amerikai tabuhoz, ráadásul ennek a rendezője is fekete, akárcsak a társíró, Jean McGianni Celestin. A filmet a tervek szerint október 7-én kezdik vetíteni a mozik, és egész mostanáig úgy tűnt, a siker minden fronton garantált.

Csakhogy most mégis közbejött valami, ami az egész film sikerét, sőt, lassan a bemutatását is veszélyezteti. Parkernek és Celestinnek ugyanis még egyetemista korukban volt egy nemi erőszak-ügyük, mely most nemcsak, hogy előkerült, de még megdöbbentő fordulatot is vett. Bár nem egy Kiss László-féle, évtizedekig eltitkolt történetről van szó, hiszen Parker ügyéről cikkeztek korábban is az újságok, csakhogy akkor még jóval kevésbé volt ismert, és senkit nem érdekelt annyira, hogy komolyabban utánajárjon.

Most azonban megtették ezt többen is, és Parker néhány nap leforgása alatt vált ünnepelt filmrendezőből közellenséggé. Olyannyira, hogy egyes hírek szerint a Fox Searchlight is elbizonytalanodott, és még az is felmerült a stúdióban, hogy halasztják a bemutatót, amíg elülnek az ügy hullámai, habár ez utóbbit később a Searchlight cáfolta, és kiállt a rendező mellett. Az viszont biztos, hogy itt nemcsak magáról a nemi erőszakról van szó, hanem alaposan beletenyerel az amerikai társadalmi problémák kellős közepébe.

Egy rosszul végződött randevú

Maga az eset 17 éve történt: 1999 őszén Parkert és Celestint, akik tehetséges birkózókként sportolói ösztöndíjjal tanultak a pennsylvaniai egyetemen, egy 18 éves lány diáktársuk feljelentette, és azzal vádolta őket, hogy mindketten megerőszakolták, kihasználva az öntudatlan állapotát. Parker és Celestin tagadták az erőszakot, és mindketten azzal védekeztek, kölcsösen beleegyezésen alapuló szexről volt szó. A feljelentő nevét nem hozták nyilvánosságra, csak annyit tudni róla, hogy fehér, és évekkel később öngyilkos lett: a családja szerint nem tudta feldolgozni az esetet.

A történteket több újság is megpróbálta rekonstruálni most, a legrészletesebb cikk a Daily Beasté, ahol az egykori tárgyalási jegyzőkönyv és néhány tanú megkérdezéséből igen kemény történet rajzolódik ki.

Az áldozat (aki nem a valódi nevén, hanem Jenniferként szerepel a cikkben) a két vádlott közül Parkert ismerte, aki egy nappal korábban járt is Jennifer kollégiumi szobájában, ahol nemcsak segített pakolni az épp beköltöző lánynak, de ekkor valóban sor került kölcsönös beleegyezésen alapuló szexre köztük. Jennifer a vallomásában úgy fogalmazott, hogy azért részesítette orális szexben az ennél többet akaró Parkert, mert ezt az opciót “biztonságosabbnak” érezte, mint a közösülést.

Természetesen ez volt az a pont, amin később az egész vád elbukott, mert Parker ügyvédje sikerrel hivatkozott erre az esetre a bíróságnál, mint bizonyítékra. Ebből is látszik, hogy 15 éve még a kapcsolaton belüli nemi erőszakot nem nagyon ismerték az amerikai bíróságok - nem véletlenül mondta Jennifer bátyja, hogy most ugyanebben az ügyben már vélhetően más ítélet születne.

De térjünk vissza 1999. augusztus 20-ához, amikor Jennifer és Parker randevút beszéltek meg egy étteremben, utóbbi azonban csak később jött, addigra pedig a lány már jó pár koktélt megivott. Kisebb diáktársaság verődött össze, amely végül átvonult egyikük kollégiumi szobájába, ahol Jennifer már nagyon részeg volt, és végül Parker szobájában kötött ki, de hogy miért, arra nézve már eltértek a vallomások.

Jennifer szerint azért mentek oda, mert már rosszul volt, és nem tudott volna a saját szobájába menni, Parker szerint viszont Jennifer nagyon is magánál volt, és azért akart nála aludni, hogy lefekhessen vele. Akárhogy is, az biztos, hogy ott összesen négyen voltak: Jennifer, Parker, a szobatársa, Celestin, és egy harmadik haverjuk. Utóbbi a tanúvallomásában azt mondta: látták, ahogy Parker a szobájában közösül a lánnyal, Jennifer azonban nem úgy tűnt, mint aki bármire is reagálna. Amikor Parker észrevette a leselkedőket, intett, hogy csatlakozzanak - a tanúnak ez már sok volt, és inkább elköszönt, Celestin viszont maradt.

Azt hittük, hogy te is akarod

Jennifer másnap arra ébredt, hogy teljesen meztelen, és nemcsak Parker rémlett az előző éjszakáról, hanem halvány emlékei voltak egy ismeretlen férfiről is, amint az közösül vele. Miután Jennifer később iszonyatos fájdalmat érzett a vaginájában, orvoshoz ment, aki megállapította, hogy vélhetően valami nemi betegség okozhatta ezt.

Parker eleinte tagadta, hogy rajta kívül más is lefeküdt volna Jenniferrel, de utóbbi addig nem hagyta nyugodni, amíg végül ki nem szedte belőle, hogy Celestin volt a másik, de azt mondta a lánynak, hogy ők úgy látták, Jennifer nagyon is benne volt a játékban. Ő viszont nem így gondolta, és feljelentést tett a rendőrségen.

Az ügy itt kezdett még komplikáltabbá válni: Parker és Celestin birkózóedzője hozta fel elsőként a rasszizmust, mint az egész ügy állítólagos mozgatórugóját, amikor őt is kihallgatták a rendőrök, de az egyetemi fekete diákok szövetsége egyértelműen kiállt Parkerék mellett.

Ennél jóval durvább, hogy Jennifer szerint Parker és Celestin szabályos kampányt szervezett ellene: többek között kiragasztották a fényképét az egyetemen, folyamatosan fenyegették, zaklatták és nyilvánosan megszégyenítették. Később Jennifer be is perelte az egyetemet, amiért az a sikeres sportolóknak kedvezett, őt pedig nem védték meg. A Penn State végül kártérítésben egyezett ki a családdal, de később egy képviselőjük azt mondta, csak azért tették, mert akkoriban épp elég negatív visszhangot kapott az egyetem az ott edzőként dolgozó Jerry Sandusky gyerekmolesztálási botránya miatt, és nem érzik, hogy bármiért is felelősek lennének.

A támadások annyira kikészítették a depresszióra egyébként is hajlamos Jennifert, hogy kétszer is öngyilkosságot kísérelt meg (akkor még sikertelenül), végül ott is hagyta az egyetemet.

És ön bevette a péniszét a szájába?

Az ügy bírósági tárgyalása egészen elképesző, és nagyjából minden olyan elhangzott ott, amiért kétszer is meggondolják a szexuális erőszak áldozatai, hogy feljelentést tegyenek. A vádlottak ügyvédei ugyanis végig azt a taktikát követték, hogy Jennifert könnyűvérű nőként mutatták be: hangsúlyosan téma volt, hogy Jennifer a szóban forgó este szűk felsőt és miniszoknyát vett fel (!); előástak egy képet, amin Jennifer egy másik fiúval randizik; és mindenekelőtt alaposan kikérdezték Jennifert a már említett orális szexről. “Nem is mentek előtte vacsorázni? Vagy moziba? És ön bevette a péniszét a szájába?” - kérdezte többek között az egyik ügyvéd.

Az esküdtszék végül Parkert felmentette és tisztázta minden vád alól, Celestint viszont elsőfokon elítélték, és börtönben is ült egy ideig (hogy mennyit, arról ellentmondó információk olvashatók), ám később eljárási hibákra hivatkozva az ő ítéletét is megsemmisítették, úgyhogy jelenleg mindketten büntetlen előéletűek, családjuk van és sikeresen dolgoznak a filmiparban.

Sokkal szomorúbban alakult Jennifer sorsa: az eset egyértelmű törés volt az életében, sokáig depressziós volt, és hiába született egy kisfia egy évvel a tárgyalás után, egy idő után őt is inkább egy barátnőjére bízta. Marihuánafüggő lett, egyre rosszabb mentális állapotba került, végül kitört rajta a pszichózis, és 2012-ben altatókkal megölte magát - írták meg az újságok most kedden.

Jennifer bátyja a Varietynek nyilatkozva beszélt az ügy egyik fontos tanulságáról, nevezetesen, hogy ma már ez nehezen fordulhatna elő: “Ma már egész máshogyan ítélik meg az egyetemeken történteket és a szexuális bűncselekményeket is” - mondta. “A bíróságok sokkal szigorúbban veszik az ilyesmit. Ha valaki ennyire nincs magánál, akkor nem nyúlsz hozzá, pont.”

Az áldozat testvére mindenesetre nem akar megbocsátani Parkeréknek: "Nem hinném, hogy egy erőszakolót ünnepelni kéne" - válaszolta arra a kérdésre, hogy bemutassák-e a filmet. Ez egy kulturális döntés, hogy elmegyünk-e a moziba, és pénzt fizetünk-e egy szexuális ragadozónak."

És hogyan reagált minderre Nate Parker? “Ez egy komoly ügy, de örülök, hogy beszélünk róla” - mondta még a múlt héten a New York Timesnak. "Nagy probléma ez az amerikai campusokon, és a nők elleni erőszakot nem veszik eléggé komolyan. Sőt, az erről folytatott diskurzus sem hangos eléggé.” Azt azonban hangoztatta az interjúban is, hogy őt annak idején felmentették. “Egy olyan ügyről beszélünk, amit rendesen végigtárgyaltak és lezártak. Minden alól tisztáztak. Néha fel is teszem magamnak a kérdést: hányszor kell még újraélnem ezt?” - mondta.

Parker aztán újra megszólalt, ezúttal a Facebookon, amikor most értesült Jennifer haláláról. A rendező “teljesen összetört” a hír hallatán, és azt is hozzáfűzte: “36 éves, lányos apaként és hívőként is úgy érzem, visszatekintve a tizenéves önmagamra, hogy lehettem volna bölcsebb. (...) Lehet, hogy nem mutattam elég empátiát, miközben azért harcoltam, hogy tisztára mossam a nevem.”

Ne maradjon le semmiről!