Negyven éves az első magyar western

IMG 0009
2016.08.26. 21:46

Szomjas György filmrendező legalább egy marék emlékezetes filmet tudhat maga mögött. Ha megkérdeznénk egy csoportot, hogy melyik a kedvenc Szomjas-filmje, akkor valószínűleg fej-fej mellett állna a Kopaszkutya, a Falfúró, és a Talpuk alatt fütyül a szél. Ez a cikk most az utóbbiról szól, ugyanis pénteken, augusztus 26-án van negyven éve, hogy bemutatták az első easternt, azaz a keleti körülmények közé helyezett westernt, amit a cikk végén meg is lehet nézni.

“A western-filmek hagyományos eszközeivel dolgoztunk: ilyenek a jellegzetes képvágások, a feszültségteremtésnek a műfajban kikisérletezett klasszikus képi elemei. És természetesen van üldözés, ménes, vágták, lólopás, verekedés” - így irta le 1976-ban Szomjas a filmjét az akkori Képes Film Híradónak, de kíváncsi voltam arra, hogy hogyan tekint vissza rá négy évtizeddel később.

Szomjas jelenleg a Betyárvilág című színházi előadásából készült koncertfilmen dolgozik. A Betyárvilág január óta fut a Nemzeti Színházban, tulajdonképpen egyszerre egy Ferenczi György és a Rackajam-koncert, egy népzenei bemutató, és táncelőadás, miközben néha a háttérvetítéseken megjelennek részletek a Talpuk alatt fütyül a szélből és a Kopaszkutyából.

De miről szól a Talpuk alatt fütyül a szél? Arról, visszatér a magyar pusztába Farkas Csapó Gyurka (Dzsoko Roszics) kiszabadul a fogságából, és visszatér bosszút állni azokon, akik feldobták. Miközben a pusztában éppen amúgy is forró a helyzet, a csatornákkal terjeszkedő földbirtokosok és a munkásaik kivívták a helyi betyárok haragját, a rendért felelő csendbiztos (Bujtor István) pedig nincs a helyzet magaslatán.

Szomjas György ezeket mesélte nekünk:

  • a Balázs Béla Stúdió-beli munkája miatt tudta, hogy politikailag óvatosnak kell lennie az első filmjénél.
  • hatalmas hatással volt rá Sebő Ferenc zenéje.
  • Dzsoko Roszicsot szinte ő fedezte fel a magyar filmnek.
  • Bujtor Istvánnal jól kijött, egy gimnáziumba jártak, de a lovaglással meg kellett küzdenie.
  • Irtózatosan hideg volt a forgatáson, egyes jelenetekben mínusz húsz fok volt.
  • A csárda még azelőtt leégett, hogy a filmben le kellett volna.

ELŐKÉSZÜLET

Az első rövidfilmjeidet és dokumentumfilmjeidet a Balázs Béla Stúdiónál készítetted. Hogyan jutottál el innen egy betyárfilmhez?

A Balázs Béla Stúdió dokumentarista vonulatának az egyik aktív szereplője voltam. Amikor mi a BBS-t elkezdtük a hatvanas évek végén, még elég újszerű dolognak számított, még technika sem volt. A BBS lényege az volt, hogy az ideológia mindent ural, és ezért nem lehet újítani, mert az ember fejére fognak koppintani. Viszont arra mindig lehetett hivatkozni, hogy mi a tényeket mutatjuk be. Ez volt, így történt. Sajnos elég hamar rájöttünk, hogy hiába lettek jobbak technikailag a filmek, ugyanúgy beleütköztünk az ideológia falaiba. A falig el kell menni, kicsit tágítani kell, de átugrani vagy megkerülni úgysem lehet.

Most egy kicsit visszakanyarodok. Amikor 16 éves voltam, két nagy hatású dolog történt velem: az '56-os forradalom, ami közben jártam Budapest utcáit, és a rockzene. Akkor hallottam meg Elvist, Chuck Berry-t, Little Richardot, és Bill Haley-t. Ez egy akkora ménkű volt, hogy ti ezt el sem tudjátok képzelni, hogy milyen volt ez mondjuk Tabányi Mihályhoz vagy Ákos Stefihez képest. Mind jó zenészek voltak a maguk módján, de semmi közünk nem volt hozzá 16 évesen.

A hetvenes évek elején is figyeltem mindent, ami a rockzenében történik. Akkor egy kicsit hullámvölgybe került a műfaj, és másfajta próbálkozások is elindultak. Cseh Tamás volt az egyik jellegzetes példa, a másik vonulatot pedig Sebő Ferencék képviselték. Először verseket zenésítettek meg, de aztán elkezdtek népzenét játszani. Én egy abszolút városi gyerek voltam, nem sokat tudtam a népzenéről, de engem villámcsapásként ért. 

Amikor szóba került az első játékfilmem, akkor tudtam, hogy nem vagyok jó káder, nekem nem volt érdemes politikailag kényes dolgokat bolygatnom. Tudtam, hogy nekem a csendes víz partján kell eveznem. És ha már úgyis benne vagyok a popkultúrában, valahogy ezt kellene tovább vinnem a játékfilmben is, és ahogy Sebőéknek, nekem is vissza kell nyúlnom a gyökerekhez. Megtaláltam Szűts Sándor írásait, személyesen meg is látogattam Berettyóújfalun. Jártam a Hídi Vásárba fotózni, ott óriási figurákat találtam, néhányan a filmben is szerepelnek. Összeraktuk a történetet, a vezetés pedig elengedett: csináljam, ahogy gondolom. 

Szeretted a westernfilmeket?

Persze. Ráadásul akkoriban jött be az olasz western. Ehhez hozzájön, hogy egyik nagyapám olasz volt. Akkor láttuk a Volt egyszer egy Vadnyugatot, de most nem emlékszem, hogy a Peckinpah-filmeket láttam-e akkoriban. De én éreztem az iróniát ezekben filmekben, Volt egyszer egy Vadnyugat fele az egyértelműen dili.

IMG 0008
Fotó: Szomjas György

Igen, de a másik fele véresen komoly.

De annyira rátesznek, hogy az át is fordul. Vagy észreveszi valaki, vagy nem. De ez nagyon beleillett az én elképzelésembe. Mert nagyon fontos, hogy legyen a filmben irónia, különben hülyeség az egész. A betyárok világa is egy mesevilág, amit játékosan kell felfogni, hogy komolyan tudjuk venni. Akkor talán nem is mértem fel, de az egész magyar történetelmre azért egy jó kapaszkodó a betyár figurája, mert benne van egy kettősség. A hősiesség és a hülyeség, a szegénység és a szerencsétlenség. A faszagyerekség mellett rögtön ott van az ellenkezője. Voltaképpen az egész történelmünket így kellene néznünk, hogy együtt látjuk a nagyságot és a szerencsétlenséget.

Én sokat gondolkodtam, hogy a dialógus a Talpuk alatt fütyül a szélben szándékosan vicces, vagy csak a korabeli nyelv miatt. 

A szövegekben benne van a vicc. Talán ettől is van, hogy nem avult el a film. 

Dzsoko Roszicsot hogyan találtad meg? Ez volt az egyik első magyar film, amiben szerepelt.

Amikor készültem a filmre, akkor tudtam, hogy készül egy kicsit hasonló, Hajdúk címmel, Kardos Ferenc rendezésében. Szintén a Hortobágyon forgatták. Lementem oda körülnézni, kicsit kiszagolni a dolgokat, és Dzsoko már szerepelt. A Talpuk alatt fütyül a szél közben jöttem csak rá, hogy ő túl jó ember betyárnak, a Rosszemberekben ő a jószívű csendbiztos. 

És Vladan Holecet? Ő szinte el is tűnt a színészi pályáról ezután.

Ő nem volt olyan sikeres választás. De én is kicsit bizonytalan voltam, valahogy nem találtam a magyarok között alkalmas színészt. Voltam Bulgáriában, voltam Lengyelországban. Akkoriban divatos dolog volt külföldi színészeket rakni egy magyar filmbe, főleg a környező országokból. 

Hogyhogy nem voltak magyar színészek erre a szerepre?

Akkoriban a magyar filmek kicsit értelmiségibb világban mozogtak, és egyszerűen nem találtam olyat, aki idevaló lett volna. A Rosszemberekbe már sikerült elég gonosz pofát összeválogatni. Annak a forgatásáról van egy történetem. Zánkán laktunk, minden munkanap után mentünk a csárdába vacsorázni, én vacsora után egy órával már aludtam, de hát tudod milyenek a színészek, azok isznak. Odajött a csárdás, hogy rendező úr, tegnap este már az Ujlaki úrék megint nagyot randalíroztak, tessék nekik szólni. Mondtam neki, hogy idefigyeljen, a Rosszemberek című filmet forgatjuk, nem tudok segíteni. 

Bujtor Istvánról tudsz mesélni?

Bujtor Pista nekem kosarastársam volt, egyel alattam járt a piarista gimnáziumban. Neki a lovaglás nem ment túl jól, voltak kisebb-nagyobb feszültségek. De a kaszkadőrfiúk nagyon ügyesek voltak, és feltuszkolták Pistát a lóra, meg le is szedték onnan.

FORGATÁS

Hol forgattátok?

Egyértelműen a Hortobágyon. Erről is van egy jó sztori, kijött a forgatásra Gunda Béla néprajz-professzor megnézni minket. Én, mint félbemaradt építész, és a népi építészet nagy rajongója, én terveztem a betyárcsárda díszletét. Azt mi építettük fel teljesen. Alapja nem volt, de tettünk le  padlót, arra meg vályogtéglát. Szinte szabályosan volt megépítve. Jött a professzor, megnézte, és gratulált. Tudta, hogy nekünk szerződésünk van a Hortobágyi Nemzeti Parkkal, és ő elintézné, hogy itt maradhasson ez a csárda a parkban, mert ez annyira tökéletes. Köszöntem szépen a gratulációt, de megmondtam neki, hogy sajnos egy betyárfilm végén a csárdának le kell égnie!

Mennyire volt hideg?

Ősszel kezdtünk el forgatni, de vártunk a télre. Mínusz húsz fok volt, amikor akasztják Farkas Csapó Gyurkát. Ma nem tudom, hogyan lehetne egy stábot és egy csomó statisztát kivezérelni a Hortobágy közepére mínusz húsz fokban.

A forgatás rendben ment?

Erről is van egy sztori. Feljöttünk Pestre, megnézni a leforgatott anyagot, meg átgondolni az eddigieket, és megbíztunk egy éjjeliőrt, hogy vigyázzon a díszletre. Nagyiván község határában voltunk. Az éjjeliőr fázott nagyon. Befűtött. A csárda meg leégett, mikor mi nem voltunk ott. A gyártásvezetőm ezután erre összehívta a falu népét egy gyűlésre, elmondta, hogy ez mekkora szégyen a községre nézve. Egy dolgot lehet csinálni: az anyagról mi gondoskodunk, de a ház felét, ami a kamera felé néz, azt vissza kell építeni. A nép kivonult, és a csárda egyik felét felhúzta. A film végén csak a ház egyik fele ég, mert a másik már leégett.

UTÓÉLET

Milyen volt a fogadtatása?

Jól fogadták. A kritika nem volt valami fényes. Nem volt nagyon rossz, de nem nagyon értették a kritikusok, hogy mi a fenét akarok. Akkoriban ez a film újszerű, meredek dolognak számított. Kicsit megremegtek. Nem olyan nagyon izgatott engem ez, mert az emberek nézték. A Rosszembereket is azért tudtam szinte rögtön utána megcsinálni, mert a Filmgyáron és a szakmán belül is jó volt a visszhangja. Volt vagy 6-700 ezer nézője. Talán több is. Akkoriban nem volt ez kiugróan sok, de jónak számított.

Te hogy látod ezt a filmet?

Én utólag kicsit statikusnak érzem, úgyhogy én később a Rosszemberekben próbáltam egy dinamikusabb képi világot teremteni. De nagyon szép lett a Talpuk alatt fütyül a szél, kicsit balladisztikus lett ettől a statikusságtól. Most örömmel mondhatom, hogy kultuszfilm lett belőle, és ma is sokszor vetítik, megnézik. Amúgy sosem szoktam megnézni a filmjeimet egyben. Most a Betyárvilág miatt kellett egy kicsit bogarászni benne, de nem szeretem a játékfilmjeimet egyben látni, mert csak a hibáit látom. Tudom előre, hogy valami olyan jön, aminek nem így kéne lennie. A dokumentumfilmeket szívesen megnézem mert ott valódi emberek vannak, többnyire jó emberek.

És akkor itt most megtekintheti a Talpuk alatt fütyül a szél című filmet teljes egészében:

Talpuk alatt fütyül a szél

Ne maradjon le semmiről!