Megszólalt a megerőszakolt színésznő, aki egy nemi erőszaktevő filmjében játszik

Eddig minden, a nemi erőszakkal összefüggő szerepet visszautasított a színésznő, akit tizenkilenc éve egy rablás során megerőszakoltak. Most kivételt tett – aztán megtudta, hogy korábban a film író-rendező-főszereplőjét is elítélték nemi erőszak miatt. A férfi áldozata később öngyilkos lett. A színésznő érzései kettősek.

Az ünnepelt, fekete amerikai filmrendező, Nate Parker már a kezében érezhette az Oscart, de egy régi erőszakolási ügy miatt néhány nap leforgása alatt vált ünnepelt rendezőből közellenséggé – írtuk pár hete cikkünkben, amely részletesen leírta, hogyan erőszakolt meg 1999-ben, egyetemista korában egy barátjával együtt a filmipar új rendezősztárja egy öntudatlan nőt. Parkert, részben az amerikai társadalom hímsovinizmusa miatt, részben azért, mert tehetséges sportolónak tartották, minden vád alól felmentettek, és társa is csak rövid ideig ült börtönben, aztán eljárási hibákra hivatkozva az ő ítéletét is megsemmisítették, úgyhogy jelenleg mindketten büntetlen előéletűek. A megerőszakolt nő ellen a férfiak az egyetem közreműködésével még lejárató kampányt is folytattak. A nő többször megpróbált öngyilkos lenni, és végül meg is ölte magát.

Az ügyet soha nem titkolták, de akkoriban még csak egy névtelen fiatal férfi volt a szereplője, így komolyabban sosem járt utána senki. Nagyobb reflektorfényt csak mostanában kapott, mivel Nate Parker rendezett egy őrült sikerrel indító, a fekete rabszolgák felkeléséről szóló filmet, a The Birth of a Nationt (Egy nemzet születése). Parker így már – és mivel nem is kezeli olyan jól az ügyet, ahogy sokan elvárnák tőle – aligha számíthat Oscar-díjak özönére, amit korábban jósoltak neki.

A történet azonban még nem ért véget: a Los Angeles Times közölte Gabrielle Union cikkét, a színésznőét, aki egy olyan fekete nőt játszik a filmben, akit egy fehér férfi megerőszakol. Uniont tizenkilenc éves korában, huszonnégy éve abban a cipőboltban erőszakolták meg a bolt kirablói, ahol akkor dolgozott.

Nem érte meg újraélni

Union még korábban, Parker botrányának kirobbanása előtt adott egy interjút az LA Timesnek, amelyben arról beszélt: húszéves karrierje során sokszor kapott olyan szerepajánlatokat, amelyekben nemi erőszak áldozatát kellett volna játszania, de mindet visszautasította.

Túl sok terápián vettem már részt hozzá.

Sosem akartam visszamenni oda. Sosem éreztem, hogy megérné visszamenni. De a The Birth of a Nation szerepe miatt megérte: ez sokkal fontosabb volt annál.”

Union szerepe kicsi, de nagyon fontos a filmben: a sztori szerint az esküvőjére betéved egy fehér férfi, aki állatias szexualitással közeledik felé. A főszereplő – akit Nate Parker játszik – megpróbálja megvédeni a nőt, de nem jár sikerrel, így a férfi a vásznon kívül megerőszakolja a nőt, aki nem szólal meg többet. A jelenet egyike azoknak, amelyek motivációt jelentenek a főszereplőnek, hogy fellázadjon a feketék elnyomása ellen.

„Úgy éreztük, sokaknak közülünk nincs és akkor sem volt hangja. Különösen a fekete nők szenvedtek a szexuális erőszaktól. Egész egyszerűen semmi menedékük nem volt. Úgy éreztem, sokkal hatásosabb lesz, ha a nő nem szólal meg. Érezni a jelenlétét, a családjához fűződő viszonyát. És érezni, hol is helyezkedik el ő a nagy rendszerben, az erőtlenségét, a hang nélküliségét” – magyarázta a szerepről akkor Union, aki egyébként azt is elmondta, amikor kiválasztotta a szerepre, Parker nem tudta, hogy ő is nemi erőszak áldozata volt. Ő mindenesetre a jelenet miatt újra meglátogatta a terapeutáját.

Most viszont természetesen Union is tudomást szerzett Parker múltjáról, sőt, még az ügyének teljes, hétszáz oldalas jegyzőkönyvét is végigolvasta, hogy megértse, mi is történt. Végül egy cikkben írta meg a véleményét az LA Timesban.

A nemi erőszak kultúrája

„Huszonnégy évvel ezelőtt fegyvert fogtak rám, és megerőszakoltak egy hideg, sötét kamrában a boltban, ahol dolgoztam. Két évvel ezelőtt leszerződtem egy zseniális projektbe, amelynek The Birth of a Nation volt a címe, hogy eljátsszak egy nőt, akit megerőszakolnak. Egy hónappal ezelőtt elküldtek nekem egy történetet Nate Parkerről, a film nagyon tehetséges írójáról, rendezőjéről és sztárjáról” – kezdi a cikket Union.

„Amióta ismerem a történetet, folyamatosan görcsben van a gyomrom a tanácstalanságtól” – írja, hozzátéve, azért vállalta el a szerepet, mert kontrollálhatatlanul, ösztönszerűen szeretne az erőszak áldozataihoz beszélni, még akkor is, félelmet, szégyent vagy zavart érez, és a film ehhez remek lehetőség volt. Union ugyanakkor azt is kifejti a cikkében, hiába foglalkozott annyit Parker esetével, nem tudja, pontosan mi történt azon az éjszakán, és nem is tudhatja senki, csak aki akkor ott volt.

 „Mivel ez a film fontos áttörést jelent, nem vehetem könnyedén ezeket az állításokat. Vajon Nate azon a 17 évvel ezelőtti éjszakán azt hitte, a partnere beleegyezett az aktusba? Nagyon is lehetséges, hogy ezt hitte. Pedig nem kapott szóbeli megerősítést, mert ha valaki nem mondja ki, hogy nem, a csend még nem jelenti azt, hogy igent mond. Hogy sokan összekeverik a hallgatást az igennel, az finoman fogalmazva problémás, keményebben szólva bűnügyi kategória. Ezért olyan fontos a tanítás ezen a téren.”

Mint írja, „csodálatos fekete férfiakat felnevelő fekete nőként” férjével együtt sokat beszéltek a gyerekeiknek a drogokról, helyes magaviseletről, az idegenek által jelentett veszélyről, de most már azzal is tisztában van, hogy bármilyen nehéz is ez, arról is beszélnie kell velük, hogy „mit jelent nem jelenteni veszélyt valaki más számára”. És elmagyarázni, hogy mit jelent a szexben beleegyezés: egy vállvonás, egy mosoly vagy egy sóhaj semmiképpen nem az. „Mindenképpen hallaniuk kell azt, hogy igen.” „Tudom, hogy ezek a beszélgetések fájdalmasak, de muszáj szót ejteni a nemi erőszak kultúrájáról, a mérgező maszkulinitásról és a nőgyűlöletről.”

„Gondoljunk az összes olyan áldozatra, akik az én karakteremhez hasonlóan némák.

A lányra, aki a hálótermében ül, és fél megszólalni. A feleségre, akit a férje bántalmaz. A nőre, akit egy sikátorban támadnak meg.

A molesztált gyerekre. Számtalan lelket törnek össze a transzneműeket ért támadások. Ti vagytok azok, akik miatt megszólaltam. Ez a valóság. Mi valóságosak vagyunk. Szexuális erőszak gyakrabban történik, mint bárki is gondolni merné. És ha a film körüli történetek nem hangsúlyozzák és bizonyítják ezt, akkor nem tudom, mi lehet képes erre. Remélem, fel tudjuk mindezt használni arra, hogy magunkba nézzünk, és megkezdjünk egy párbeszédet.”

A cikk fogadtatása vegyes volt: egyesek szerint bátor dolog volt megírni mindezt, és „érzékenyebb, mint bármi, amit Nate Parkertől és a PR-csapatától eddig bármikor láthattunk”. Mások viszont nem értik, a színésznő hogyan maradhatott ennyire semleges, ha egyszer elolvasta a tárgyalás teljes jegyzőkönyvét, és hogyan használhatta az ügyet arra, hogy a film nézőiről beszéljen.