Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEMInkább hagyjuk a kanos tinédzsereket
Kritika a Szexkemping című holland filmről
További Cinematrix cikkek
Valamiért még mindig jó témának tűnik a filmkészítők számára, ha több szociálisan hátrányos helyzetű, ám annál kanosabb tinédzser fiúról mesélhetnek. Ők általában mindenféle vicces és/vagy gusztustalan helyzetbe kerülnek, hogy a végén azért csak találjanak maguk mellé egy lányt. Nehéz ebben a műfajban újat mondani és egészen biztosan nem úgy kell, ahogyan azt a Szexkemping című holland film alkotói próbálták.
Egy teljesen átlagos holland fiú, Bas (Niek Roozen) azt a feladatot kapja nagyapja végrendeletében, hogy vigye el a hamvait a bulikról híres Renesse városába, sőt a nagyapa a halálos ágyán is azzal a jótanáccsal hagyja magára unokáját, hogy minél több lánnyal feküdjön le, amíg megteheti. Ehhez próbál a küldetéssel is hozzájárulni.
Bast elkíséri az úton unokatestvére, a legnagyobb lúzer Thijs (Sam Doets), illetve két haverja: Daniel (Simon Kindermans),az igazi kocka és Luca (Martijn van Eijzeren), aki rappernek képzeli magát. A filmből sajnos egyiküket sem ismerjük meg jobban, leginkább az az egyetlen tulajdonságuk lesz fontos, hogy szexelni akarnak.
Ennyit ér
IMdB: 4.1
Index: 1/10
A film hibáit hosszan lehetne sorolni, a legidegesítőbb mégis az volt, ahogy egyetlen karaktert sem sikerül egy egészen picit sem kidolgozni vagy árnyalni. A fiúk esetében erre lett volna lehetőség, a lányoknál viszont meg sem próbálják: elképesztően bosszantó tud lenni, ahogy feltűnnek ezek a csinos lányok a fiúk körül és egyikük sem tűnik valódi emberi lénynek. Úgy viselkednek, ahogyan a kanos tinédzserek elképzelik őket. Vagy ahogy szeretnék, hogy viselkedjenek. Nem nagy spoiler, hogy a film végére mindegyik srácnak sikerül találni magának egy lányt, mindenesetre egyik kapcsolat hihetetlenebb, mint a másik, néha egészen kellemetlen pillanatokat okozva.
Pedig az lenne a lényeg, hogy a közönség a szereplőkkel együtt nevessen, de ezeket a fiúkat csak szánni lehet, mert egyébként megkedvelni őket, vagy ne adj Isten szurkolni nekik teljesen esélytelen.
A különböző altesti poénok vagy cikis helyzetek egyáltalán nem újszerűek vagy bevállalósak annyira, hogy 2016-ban ezen jól lehessen szórakozni. Ezekhez meg sem vicces beszólások, sem helyzetkomikumok nincsenek. Az egyetlen dolog, ami miatt látszik, hogy ez a film 2016-ban készült, az a VR jelenléte, illetve egy-egy Netflix, illetve Trónok Harca utalás. Ezek viszont egyáltalán nem fontosak, így akik kanos tinédzserekről akarnak filmet nézni még mindig jobban járnak az Amerikai Pite sorozat egyes részeivel, vagy Judd Apatow munkásságával.
Rovataink a Facebookon