A könyvelő az év egyik legjobb szuperhősfilmje

2016.10.27. 15:05

Mindig is úgy képzeltem, hogy ha valaki nagyon sok pénzt akar tisztára mosni, akkor ahhoz legalább egy, nagyon okos, a legkevésbé sem feltűnő és semmiképpen nem ibizai diszkók reklámfilmjében kokainozó   könyvelőre van szüksége. A magyar oligarcháknak, legalábbis a nem lebukott többségnek, tuti van ilyen embere, ahogy A könyvelő című film tanúsága szerint az összes fegyverkereskedőnek, drogbárónak, embercsempésznek, terroristavezérnek és nagybani stricinek van.

Mármint egy van nekik, nem külön-külön egy-egy.

Ennyit ér

IMDb: 7,8/10
Rotten: 50%
Metacritic: 51%
Index.hu: 7/10

A könyvelő abból az alapállásból indul ki, hogy van ez a nagyon okos ember, aki minden nagystílű gazember pénzét tisztára mossa, és ez azért lehetséges, mert a pali autista. Mert az autisták gondolkodás nélkül elvállalnak egy olyan melót, ami többszörösen is azzal kecsegtet, hogy egy szép napon rárobbantják a furgont, és, mert autisták, ezért nincsenek skrupulusaik, és gondolkodás és lelkiismeretük baszkurálása nélkül képesek gátlástalan bűnözőknek egy tonna pénzt keresni.

Bezzeg, ha egy másik könyvelőt bántanak a genyók, akkor elszabadul a pokol.

A film, amellett, hogy az Esőember után a második legtöbb kárt okozza az autistáknak, felfogható egy szuperhős-eredetfilmnek is, annak viszont esküszöm, az egyik legjobb, amit láttam. Mert miről is van szó benne? Van egy autista kisfiú, akit a katona apja úgy nevel fel, hogy amikor a gyerekkel járó problémák elől elmenekülő felesége végképp otthagyja (minden szuperhősnek sanyarú a gyerekkora) keménységre tanítja, és arra, hogy ha nem áll ki magáért, akkor az élet bedarálja, fogyaték ide vagy oda, sőt. Ezért Wolff, a könyvelő (micsoda beszélő név!) autizmusa ellenére katonának áll, pedig olyan agya van a számokhoz, mint nem sok mindenkinek (szuperképesség kipipálva).

A civilben könyvelő Wolff titokban bűnözők pénzét mossa tisztára (antihős sztori, nagyon menő most), szabadidejében pedig a katonaságnál elsajátított, és azóta rendszeresen csiszolt mesterlövész skillljeit fejleszti, és kőmetál zenére, villogó stroboszkóp mellett lazít (Batman meg folyamatosan csikorgatja a fogát és magát ostorozza). És nincs olyan meló, amit ne vállalna el, mármint könyvelésit, mert neki fontosa rendszer, és minden rendszerben megtalálja a hibát. Aztán felkérik egy új feladatra, egy művégtagokat és robotokat gyártó vállalat könyveit kell tisztába tennie, és itt borul ki a bili, aminek a vége nagyon sok, egy-egy pontos lövéssel ártalmatlanná tett ellenség és nagyjából semmiféle erkölcsi tanulság, csak egy nyitott befejezés, amivel a franchise-t pont úgy be lehet kurblizni (ha kell), mint az összes többi szuperhősét.

És Affleck a filmet megint egy arckifejezéssel csinálja végig.

Jó, most van neki némi mentsége, hiszen egy autista szereplőt alakít, róluk pedig az Esőember óta tudjuk, hogy érzelemmentes arccal ülnek egy helyben a hipermarketes alsógatyájukban. Wolffot egy kötelező mellékszálban már a kormány is üldözi, és mondani sem kell, ugye, hogy a könyvelő múltjában van egy pont, ahol a szimpatikus kormányhivatalnok (JK Simmons) becsatlakozott a történetbe - ez is jellemző a szuperhősfilmek 90 százalékára. A film az autizmust pont olyan vázlatpontosan, leegyszerűsítve kezeli, mint Hollywood szokta, Affleck Dustin Hoffman köpönyegéből előbújva számol, csak nem gyufaszálakat, meg kártyákat a kaszinóban, hanem amortizációs értékeket és leírható költséghányadot, gyerekként meg nagyon sokat kiabált, és kalap.

A film egyébként a kétórás játékidő ellenére lendületes, az akciójeleneteket szépen filmezték, és követhetők, az erőszak ábrázolása visszafogott, a lényeg nem a kifröccsenő véren van, hanem a könyörtelen szenvtelenségen, amivel Affleck végighenteli a film utolsó harmadát, amiben pont úgy kezeli az ellene vétőket, mint a mérlegből kilógó számokat. Ettől nem lesz szimpatikus, bár a rendező mindent megtesz azért, hogy az unos untalan betolt visszaemlékezések azzá tegyék, de hiába. Affleck ezt az alakot úgysem tudja igazán közel hozni a nézőhöz, mármint lelkileg, hogy a könyvelőirodája (kell egy fedőcég, lásd az újságíró Supermant) csóró farmereknek segít adót elkerülni.

A könyvelőt akkor lehet maradéktalanul élvezni, ha az ember tényleg egy Batman-parafrázisnak tekinti, mert annak egyáltalán nem rossz.

Ne maradjon le semmiről!