Giccs, ami még karácsonykor sem működik

2016.12.23. 16:51

Én bírom a giccset. Semmi bajom a Titanic-kal, és simán újranézem minden karácsonykor az Igazából szerelmet. Egyáltalán nem zavar, ha egy film a könnyzacskóimat próbálja megdolgozni, mert sírni ugyanúgy szeretek a moziban, mint nevetni. Végülis ezért megyünk oda: így vagy úgy, de hassanak ránk, ne pont ugyanabban az érzelmi állapotban, pont ugyanazokkal a gondolatokkal menjünk ki, mint ahogy bejöttünk. A Váratlan szépség készítői nagyon akartak hatni.

A film első percétől az utolsóig azt próbálták elérni, hogy zokogjon a nézőtér.

Nem sírt senki, de azért valamit mégis sikerült kiváltaniuk: dühöt, amiért ezt a legrosszabb értelemben vett giccset, ezt az ostoba, közhelyes és néha erkölcstelen filmet végig kellett néznünk.

Nyilván semmi jót nem ígér, ha egy filmnek Will Smith a főszereplője. Kétszeres Oscar-jelölés ide vagy oda, ő egyszerűen nem jó színész. A filmjei sem azok, egy-két kivételtől (például a Legenda vagyok) eltekintve. Drámában meg pláne nem jó, ezt a Váratlan szépségben újra bebizonyította. Nem mintha ebből a filmből hiányoznának a jó színészek. Oké, Will Smith a főszereplő, de ott van mellette Kate Winslet, Edward Norton, Keira Knightley, Helen Mirren, Michael Pena.

Ebből három menő film szereposztása is kijönne. Kár, hogy tök feleslegesen vannak ott, mert normális szerepet (szinte) egyiküknek sem írtak.

Ennyire gyenge

varatlan
Fotó: Warner Bros. Ent

IMDb: 5,9

Rotten Tomatoes: 14%

Metacritic: 23

Index: 4/10

A sztori a következő: van egy szupermenő reklámcég, aminek társtulajdonosa és szellemi vezére Howard (őt játssza Smith) évek óta tojik a melóra. A legjobb ügyfeleiket elvesztették, a cég értéke rohamosan csökken. Most még el lehetne adni, de hiába, mert Howard még az ajánlatot sem hajlandó végighallgatni. Egész nap dominóból épít az irodájában, hogy aztán 4-5 naponta összedönthesse az egészet. (Igen, Howard összeomlott.) Esténként meg otthon azzal tölti az idejét, hogy leveleket írogat olyan fogalmaknak, mint a szeretet, az idő és a halál. Bocsánat, a film szellemiségéhez méltón inkább nagybetűvel: a Szeret, az Idő és a Halál.

Barátai és cégtársai (Kate Winslet, Edward Norton és Michael Pena) egy ideig türelmesek vele, de két év múltán már úgy érzik, összeszedhetné magát a góré. Meghalt a hatéves lánya, igaz, de hát az már két éve volt, az élet meg megy tovább ugye. A csodás barátok úgy döntenek, hogy megpróbálják mások számára is nyilvánvalóvá tenni, hogy Howard beteg, nem képes önálló döntéseket hozni, nem tud felelősen dönteni a saját cégéről sem. Ezért felbérelnek három színészt (Helen Mirren, Keira Knightley és Jacob Latimore), hogy játsszák el a Halált, az Időt és a Szeretetet, tegyenek úgy, mintha megkapták volna Howard leveleit. Persze nem csak azért akarják meggázlángozni (ez a kifejezés a film egyetlen szellemes jelenetében hangzik el) a barátjukat, mert pénzt akarnak, hanem mert azt remélik, hogy ezzel kibillenthetik a depresszióból.

Az okos színész oximoron - mondta egyszer egy híres magyar rendező. A Váratlan szépség színész szereplői viszont nagyon is okosak, és nemcsak okosak, de empatikusak, mély érzésűek és segítőkészek. Müller Péterbe oltott Oravecz Nórák ők, akiknek Howard mellett arra is van idejük, hogy a három nem kevésbé problémás barátot is kezelésbe vegyék. Nem tudom, hogy Helen Mirren mivel érte el, de ő az egyetlen, aki legalább néha kapott egy-egy normális mondatot. Ő az egyetlen szereplő, akinek valami karaktere van, a rendkívül becsvágyó, hiú színésznő, akit alakít, vicces és önironikus. Szegény Edward Norton, Keira Knightley és különösen Kate Winslet viszont mintha ott se lennének.

És ha nem lenne elég a színészes szál, Howard elkezd járni egy gyászcsoportba is, ahol talákozik egy nővel, akinek szintén meghalt a gyereke. A film persze tartogat még pár csavart is, ezeket nem mesélem el, csak annyit, hogy a legnagyobb meglepetést körölbelül a felénél már az is kitalálta, aki nem figyelt oda rendesen.

Nemrég volt a mozikban egy másik film, ami szintén egy gyerek halálával akart hatni a nézőkre. És az Érkezés hatott is, legalábbis rám mindenképp. Mert szikár volt, elegáns, távolságtartó és szép. Ezzel szemben

a Váratlan szépségben a színészek folyton bőgnek, taknyuk-nyáluk egybefolyik, hogy lássuk, itt mekkora dráma van. És ezzel csak azt érik el, hogy a néző szeme száraz marad.

Persze nem segíti az átélést a közeg sem, a New York-i felső középosztály, a tökéletes pulcsik, kabátok, frizurák és szobabelsők. Nehezebb azonosulni ezzel a világgal, mint az űrlényekkel társalgó Amy Adamsszel, pedig ez mégiscsak a valóság. Vagyis az akart lenni.

Ne ezt a filmet válasszák a karácsonyi mozizáshoz.

Ne maradjon le semmiről!