A Kaliforniai álom mindent vitt a Golden Globe-on

2017.01.09. 06:11

Megerősített biztonsági intézkedések között, így késésekkel kezdődött az idei Golden Globe, a Ricky Gervais által csak szellemileg zavart újságíróknak titulált HFPA, a Hollywoodban dolgozó külföldi újságírók szervezetének éves gálája, amin az év filmjei mellett a tévés produkciók is kapnak díjat. Sőt, a filmeket is két kategóriára osztják, az egyikben a drámákat, a másikban a zenés filmeket és vígjátékokat díjazzák. Ezt a megkülönböztetést nem szabad persze nagyon komolyan venni, a hollywoodi sztároknak hagyományosan benyaló HFPA nem egyszer díjazott olyan filmet a lazábbik kategóriában, aminek semmi keresnivalója nem volt ott, lásd a tavaly itt nyertes Mentőexpedíciót, ami sok minden volt, de musical vagy komédia nem. 

Matt Damon, aki tavaly a Marson ragadt űrhajósról szóló Mentőexpedícióért díjat nyert, szóvá is tette a dolgot, amikor A kaliforniai álom negyedik díját konferálta fel, megjegyezve, hogy maga az a tény, hogy ő ebben a kategóriában nyert, az viccesebb, mint bármi a Mentőexpedícióban. Idén nem volt ilyen meglepetés,

egy virtigli musical, A kaliforniai álom mindent vitt,

Ryan Gosling és Emma Stone a színészi kategóriákat, Damien Chazelle a rendezőit és a forgatókönyvíróit, kapott szobrot a film zenéje és betétdala is, maga a film meg a legjobb musical/vígjátéknak járó díjat kapta meg, azaz hét jelölésből hetet váltott díjra. Ha ebből az Oscarra vonatkozó különösebb következtetéseket akarunk levonni, tegyük nyugodtan, de óvatosan: az, hogy egy film minden nagy kategóriát elvigyen a Golden Globe-on és az Oscaron is, nem sokszor fordult még elő.

A gálát a szokásoknak megfelelően a Beverly Hiltonban rendezték, ahol tavaly a legnagyobb problémát a gáláról való távozás jelentette, a torlódások miatt előfordult, hogy a sztároknak akár egy órán át is várakozniuk kellett az autójukra, tessék csak elképzelni. Idén ezen is változtattak, és a már említett biztonsági intézkedéseken is, de máson nem nagyon, azaz itt nem olyan ünnepélyes a hangulat, mint az Oscaron, a jelöltek nem széksorokban, hanem asztalok mellett ülnek, lehet enni-inni, de inkább inni - az évek során nem egy köszönőbeszédet fogadott hatalmas röhögés az izé, emelkedett hangulat miatt.

Erre a röhögésre Jimmy Fallon műsorvezetőnek is szüksége lett volna, de a látványos nyitómontázs után színpadra lépő egykori stand-up komikus nem tudott mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy nem működött a súgógép, és karrierje legnehezebb fél percét élte át a színpadon. Hebegett-habogott, kínjában azt mondta, mutassák inkább Justin Timberlake-et, majd azzal megy az idő, míg kap egy másik monitort. Fallon a rémes nyitány után sem nagyon tért magához, a poénjai nem ültek, és ettől egyre rosszabb lett a monológ, ami nagyjából Trumpról szólt - ami azért kicsit fura, mert míg a jövő héten beiktatásra kerülő új elnök még csak kampányolt, Fallon egy kifejezetten benyalós interjút készített vele, még a fejét is megveregette.

Kínos pillanat volt még egyébként, például akkor, amikor Isabelle Huppert nem kis meglepetésre megnyerte a legjobb drámai színésznőnek járó szobrot az Elle című francia filmért (ami egyébként a legjobb külföldi film is lett, de a Saul fia tavalyi duplázását nem tudja majd megismételni, mert Oscarra nem jelölték valamiért), és nagyon szeretett volna sok mindenkinek köszönetet mondani, nem elég, hogy a beszédét félbeszakította a "sokat dumálsz, hess"-zene, de amikor ennek vége lett, a hangot is elvették tőle, pedig a képen látszott, ahogy tovább beszélt. Szintén elég kínos volt Sylvester Stallone és Carl Weathers erőltetett vicceskedése a Rocky kapcsán (díjat adtak át), de a mélypont az volt, amikor Sofia Vergara kolumbiai születésű színésznővel olyan szöveget olvastattak fel amiben az annual és anal szavakat összekeverte.

Hupert győzelme mellett a legjobb férfi mellékszereplő kategória hozott még meglepetést a drámák között, itt  Aaron Taylor-Johnson nyert az Éjszakai ragadozókért, pedig Mahershala Ali volt esélyes a Holdfényért. A legjobb női mellékszereplő Viola Davis (Fences) lett, akit nagyon okosan nem a legjobb női főszereplők mezőnyébe neveztek, pedig oda kellett volna, így viszont egy újabb díjat tehet ki a vitrinbe. A legjobb dráma a Holdfény lett, a legjobb férfiszínész Casey Affleck, szóval

a filmes kategóriák két kivétellel hozták a papírformát.

A tévések bezzeg nem, de erre számítani lehetett valahol, az Aranyglóbusz más kritériumokat tart fontosnak, mint az Emmy. Itt sokat számít, hogy első jelölésed-e, brit vagy-e és van-e neved a tévén kívül is, ha ezek közül minden teljesül, nincs az az isten, hogy ne kapj díjat, lásd Tom Hiddleston legjobb férfi főszereplői díját a minisorozat/tévéfilm kategóriában, amit a The Night Manager című sorozatért kapott: első jelölése volt, angol, és filmszerepei alapján könnyebb beazonosítani, mint a tévéből.

Szintén ezért a sorozatért díjazták Hugh Laurie-t is (legjobb férfi mellékszereplő), ő is brit ugye, de messze nem első díjas (hétszer jelölték eddig és harmadjára nyert). Neki köszönhetjük az est legjobb köszönőbeszédét is, amiben azt mondta, hogy

ez volt az utolsó Golden Globe, hiszen a HFPA nevében három olyan dolog is szerepel amit a következő elnök gyűlöl: a Hollywood, a külföldi és a sajtó.

Laurie-hoz hasonlóan Meryl Streep is elég kemény szavakkal illette Donald Trumpot, megjegyezve, hogy volt idén egy olyan teljesítmény, ami ledöbbentette: amikor az USA következő elnöke egy fogyatékkal élő embertársát figurázta ki. "Azzal, hogy ezt az az ember tette aki a világ egyik legnagyobb tiszteletben tartott posztjára ül be hamarosan, legitimizálta az erőszakos viselkedést. Ez mélységesen elszomorít" - mondta Streep a Cecil B. DeMille-életműdíj átvételekor.  

A The Night Manager harmadik díját Olivia Colman nyerte a legjobb női mellékszerepért, ő Hiddlestonhoz hasonlóan első bálozó volt. És brit. De hogy mennyire nem a szakmai érvek mentén dolgozik a HFPA, mi sem jellemzi jobban, hogy míg három színészi díjat is adtak a The Night Managernek, amit itthon Éjszakai szolgálat címen vetített az AMC, a legjobb tévéfilm/minisorozat kategóriában az O.J. Simpson-ügy nyert, aminek annyira jó volt a sajtója, hogy nem tudták nem díjazni, és Sarah Paulson révén megkapta a legjobb női főszereplő (minisorozat/tévéfilm) díját is. Paulson harmadik jelölése volt ez, annyira örült a díjnak, hogy kis híján elájult, majd megköszönte az inspirációt az O.J.-per államügyészének, Marcia Clarknak. A sorozat egyébként zseniális, tessék pótolni.

Míg Paulson díja teljesen megérdemelt és várható is volt, valahol azért csak meglepő volt az, hogy a legjobb férfiszínész (dráma) kategóriában Billy Bob Thornton nyert, hiszen egy olyan sorozatban szerepelt (Goliath), amit az Amazonon sem néztek sokan, bár amit nyújtott benne, az valóban lenyűgöző volt.

A vígjátékszínészeknél felemás eredmény született: Tracee Ellis Ross díja a Black-ish című sitcomért azért volt váratlan, mert Julia Louis-Dreyfust 2013 óta minden évben jelölték Az alelnökért, és idén a szaksajtó is azt várta, hogy nyerjen már végre (kijárna neki), de ez volt Ross első nevezése, és ez ugye a HFPA-nál sokat számít. Donald Glover (Atlanta) győzelme a férfiaknál nem volt meglepetés, a sorozat nemcsak jó, de a sajtója is az volt, Glover pedig a Community óta jó úton haladt a siker felé. A köszönőbeszédében megemlítette, hogy amikor gyerek volt, és az apja azt mondta, bármi lehet belőle, azt úgy gondolta, átverik, de tessék, itt van - ezt meg az apja nem tudta volna elképzelni. Később a Atlanta lett a legjobb vígjáték is, jogosan. A legjobb drámai színésznő egy először nevezett brit filmszínész, Claire Foy lett az ifjú II. Erzsébet megformálásáért, és a sorozat, a The Crown című, megkapta a legjobb drámának járó szobrot - megelőzve az előzetesen nagy esélyesnek tartott Trónok harcát.

A gála nem csúszott ki a háromórás korlátból de hosszabbnak tűnt, mert nem volt túl izgalmas, és ezen Fallon sem segített, aki párszor még megjelent az este folyamán, hol zenés felkonfokkal, hol celebeket utánozva. Kár volt, Sting és Chris Rock biztos nem örült a dolognak. Sokkal jobb volt az, amikor Ricky Gervais mindenkit elküldött az anyjába, és a HFPA-nak is beszólt, vagy amikor Tina Fey és Amy Poehler több fokkal kifinomultabban csinált hülyét a kollégákból. Hátha jövőre jobb lesz. A nyertesek listája itt olvasható.  

Ne maradjon le semmiről!