Ezért a hulladékért áldozta az életét egy ember?

A Resident Evil videojáték-sorozatnak voltak hullámvölgyei és csúcspontjai, és a rajongók hosszasan szoktak vitatkozni, melyik Resi a tutibb. A hasonló című filmszéria megítélése sokkal egyszerűbb: az első, 2002-es résznek voltak többé-kevésbé élvezhető részei, az utána következő négy folytatás viszont kivétel nélkül tré volt, legfeljebb azon mehet a vita, hogy melyik milyen mélyre jutott a béka segge alatt. (A kritikára készülve januárban megnéztem mind az öt előzményt a világot zombik játszóterévé változtató vírusról és az egyre nagyobb apokalipszissel szembeszálló Alice-ről, és nehéz lenne bénasági sorrendet állítanom – akit érdekel, itt talál egy képregényes felzárkóztatót az egészről.)

A magyar fordításban „A Kaptár” címet kapó sorozat (rossz címválasztás volt: a kaptározás már a második résszel értelmét vesztette) mégis sikeres. Az öt film egyenként sem tekinthető anyagi buktának, együtt pedig majdnem egymilliárd dolláros bevételt hoztak össze, azért meg már lehajol az ember. Akik a silány folytatásokat moziban végigülték, nem feltétlenül rossz emberek; nekem is vannak Resident Evil-néző  barátaim, semmi bajom velük, amíg nem akarják az arcomba tolni azt, ahogy bűnrossz filmeket relativizálnak. És mindenkinek kell egy bűnös élvezet: ami nekem a suttyó vígjátékok , az simán lehet másnak a Resident Evil-film . A hatodik rész, a Reside ... oppardon , A Kaptár: Utolsó fejezet többek között azért is a sorozat mélypontja, mert már a rajongóira sincs tekintettel.

Hogy videojátékból elég nehéz jó filmet készíteni, azt fejtegettem az Assassin's Creed-kritikámban, hadd ne írjam le megint – már csak azért is felesleges, mert a filmek csak legfeljebb pár külsőséget vettek át a Resident Evil játékokból, sztorit nem nagyon. Ezek a filmek a saját útjukon jártak, és miközben ugyanazokból a cselekménypanelekből dolgoztak – amnéziával ébredő főhős, bármikor feláldozható mellékszereplők, klónokra épített fordulatok –, a széria létjogosultsága sosem a videojátékos sztorik bemutatása volt. Hanem az, hogy másfél évtizedig legyen megélhetése az összes részt forgatókönyvíróként és legtöbbet rendezőként is jegyző Paul W. S. Andersonnak, és feleségének, Milla Jovovichnak.

Ennek ellenére méltón le lehetett volna zárni a sorozatot, legalább a visszatérő fizető nézők felé. Jó, a színészi játékot a hatodik résznél már eszembe sem jut számon kérni, a párbeszédek is kevésbé fájdalmasak a korábbi filmek dialógusainak zsibbasztásai után, és ahhoz is hozzászoktam, hogy a szereplők motivációit általában felesleges firtatni. Viszont a csütörtökön bemutatott Utolsó fejezet alapvető információkat és történéseket tekintve teljesen szembemegy az előző öt filmmel, és ez szerintem már a rajongóknak is sok lesz. Például a sorozatban elmesélték egy szereplő háttértörténetét és múltját, amihez többé-kevésbé tartotta is magát eddig A Kaptár-univerzum, de a hatodik film egy egészen más eredetsztorit ránt elő ugyanannak a szereplőnek. Vagy kiderül, hogy a második filmben látott atomrobbanás, ami azért történt, hogy megsemmisítse az egész, zombik által megszállt várost (és az ötödik rész végéig úgy is tudtuk, hogy a város megsemmisült), tökéletesen épen hagyta pont azt a föld alatti labort, ahonnan az egész vírusfertőzés elindult. Hosszan lehetne még sorolni, hol megy teljesen szembe Az utolsó fejezet a korábbi filmekkel, de nem akarok spoilerezni (haha, mintha a filmben bármilyen csavarnak lenne értelme).

És persze akkor még ott vannak a fent említett problémák – színészkedés, satöbbi, és Anderson továbbra is csapnivaló rendező –, amitől eleve úgy ül le a néző, hogy nagyon keveset vár, de a hatodik film a vágással végképp gondoskodik arról, hogy a sorozat legrosszabb darabja legyen. Doobie White vágó (megjegyeztem a nevét, nehogy beüljek még egy filmre, aminek a stáblistáján szerepel) még a legapróbb akciójeleneteket is szanaszét nyesegette nyolc beállításból, a nagyobb verekedések pedig teljesen követhetetlenné váltak a tizedmásodpercenként változó nézet miatt. Ha egy kontakthibás stroboszkópra szigszalagozok egy Goprót, és az egészet ledobom egy mély kútba, az csinálhat ilyen felvételeket. Hányingert keltő borzalom, a szó minden értelmében. És nagyon rossz belegondolni abba, hogy ezért a szemétért egy ember adta az életét (egy kaszkadőr meghalt, egy másik súlyosan megsérült a forgatáson).

Sok rossz filmről írtam már kritikát, de 1 pontot még soha nem adtam egyre sem. Most jött el az ideje. A Kaptár: Utolsó fejezet egyetlen erénye az lehet, ha ezzel tényleg vége a Resident Evil filmeknek. Sajnos a lezárás nem túl megnyugtató ebből a szempontból.