A dzsungel nem vakáció, hanem rohadó bőr és éhség

lostcityofzcover
2017.02.17. 07:09

1925-ben az angol Percy Fawcett eltűnt az Amazonas környékén, és senki sem tudja, hogy pontosan hova. Elvihette valami dzsungelláz, megölhette bármelyik erőszakos törzs, felfalhatták a piráják, éhen halhatott, vagy egyszerűen átléphetett egy másik dimenzióba egy képzeletbeli városban, aminek a megtalálására feltette az életét. Fawcett ugyanis amióta először expedícióra indult Dél-Amerikában, teljesen megbabonázta a gondolat, hogy létezik az erdő mélyén egy csodálatos település, ami évezredek óta érintetlen. A különböző útjain mindig talált nyomokat, amiket viszont józan ésszel átgondolva máshogy is lehetett értelmezni. De a meggyőződése az volt, hogy ő lesz az első, aki elér majd a saját keresztelésében Z-be, és megmutatja a világnak, hogy miben is hitt évtizedeken keresztül. Végül azt mutatta meg, hogy a hitéért képes feláldozni mindent.

Habár Fawcett érdemei vitathatatlanok a dél-amerikai térképészet terén, mégsem emlegetik egy mondatban olyan felfedezőkkel, mint Roald Amudsen, vagy Ernest Shackleton. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy a neve akkor került leginkább a köztudatba, amikor megjelent David Grann lebilincselő cikke Fawcett expedícióiról, és a megannyi, szinte a mai napig tartó hasonló tervről, hogy kiderüljön, mi is történt vele. Grann később könyvet írt a történetből, a könyvből pedig most James Gray írta és rendezte meg a The Lost City Of Z-t.

Gray bűnügyi filmekkel (Az éjszaka urai, A bűn állomásai) és egy szokatlan drámával (Két szerető) szerzett magának hírnevet, azonban úgy tűnik, hogy a 2013-as The Immigrant (A bevándorló) című, szintén drámája után ráállt az előző század elején játszódó kosztümös filmekre. Jó, két alkalom még nem trend, szóval simán csak túlzok, de a Marion Cotillard és Joaquin Phoenix főszereplésével készült legutóbbi filmje egy egészen ritka madár volt az amerikai filmgyártásban: egy A-listás sztárokkal készült, részletgazdag, hitelesen kivitelezett, lassú dráma volt az amerikai történelem egyik gyakran mellőzött korszakáról, amikor a bevándorlókat szörnyű körülmények között tartották Ellis Islandon.

És most elkészített egy részletgazdag, hitelesen kivitelezett, lassú drámát a világtörténelem gyakran mellőzött figurájáról, sajnos nem A-listás szereplőkkel. 

Gray úgy közelíti meg Fawcettet, mint azt a közhelyet, amit őrült emberekről szoktak puffogtatni: egy olyan figuraként, aki háromszor esik neki ugyanannak, és mindig más eredményt vár. Három expedícióját követhetjük végig a filmben, először az angol kartográfiai egyesület kéri fel arra, hogy tegyen rendet Bolívia határvidékén, hogy az éppen zajló kaucsukháborúban legyenek egyértelműen kijelölt határok. Fawcett - aki egyébként már többek között Ceylont is megjárta katonaként - itt kóstol bele abba az őrületbe, ami a dzsungel maga. A szerencsétlen körülmények, a tespedő kiskirályok (a remek Franco Nero egy rövid cameóban), kilátástalanság és életveszély mindenhol. Viszont egy indián kísérője elejt neki pár mondatot egy mesebeli, talán nem is létező helyről, ahol már nagyon régóta élnek emberek. Fawcett nem tudja, hogy ez csak a láza, az éhsége, a fáradtsága hallatta vele, de innentől ez a város lesz a fixa ideája. Még kétszer visszatér, évtizedes különbségekkel. Legutolsó alkalommal már a felnőtt fiával, akit az útjai miatt alig látott felnőni. (És akit az új Pókember, Tom Holland játszik.)

És mindegyik alkalommal a különböző korúnak, a végén ötven évesnél is öregebbre maszkírozott Charlie Hunnam (Tűzgyűrű, Kemény motorosok) játssza. Hunnamat nehéz lenne jó színésznek hívni, de a jelenléte mindig elvitte a filmjeit, most beletörik a bicskája Fawcett karót nyelt, de azért pajkos, és kicsit kettyós figurájába. És hiába egy katona a karaktere, mégis csak kellene benne égnie valami tűznek, ami Hunnamból szinte teljesen hiányzik. Nem jár sokkal jobban Robert Pattinson sem Hunnam segítőjeként, akinek kész csoda, hogy a nagy párában és nedvességben a fején maradt a látványos műszakálla.

Apropó pára és nedvesség: ha valami süt a The Lost City Of Z-ről, az az, hogy tényleg ott forgatták, ahol ilyesmiket nem szoktak. A visszatérő már elhappolt magának minden sajtófigyelmet a nyers májat, majd később egész biztosan hideg salakot is evő Leonardo DiCaprióval, de Gray filmjében hasonló kálváriákat élhettek át a színészek: testalkattól arcig mindegyikőjük úgy néz ki, mintha tényleg hetekig bűzölögtek volna egy eszkábált tutajon, nem pedig frissen léptek volna ki a lakókocsijukból. Gray ráadásul fullba tolja a hitelességet is, a még a civilizációban játszódó jelenetek is olyanok mintha gyertyákkal és olajlámpásokkal világították volna be őket.

De a sok hiteles húzás ellenére Fawcett sosem tűnik annyira érdekes figurának, mint amilyen valójában lehetett. Ez lehet, hogy tényleg Hunnam hibája (az idősebb Fawcett szerepére nagyon könnyű lenne pedig Brad Pittet elképzelni), vagy Gray kevésbé invenciózus rendezését is lehet okolni, még én sem tudtam rendesen eldönteni. Vannak a The Lost City Of Z-nek olyan részei, amikor csak az jár a fejemben, hogy minek ment oda? És valahogy a film hiába próbálta ezt kézzel-lábbal megindokolni, nem hittem neki. (6/10)

A The Lost City Of Z-t versenyen kívül vetítették a Berlinalén. Magyarországi premierről egyelőre nincsen hír.

Ne maradjon le semmiről!