Körbevesznek jó barátok és egy rossz film

Van az a filmfogyasztói közhely, hogy „a könyv jobb volt”, ami persze sokszor hülyeség (eleve almát hasonlít a körtével), ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy A kör című dráma esetében nagyon is megállja a helyét. Nem olvastam ugyan az eredeti regényt, de képtelenségnek tartom, hogy annyira sekélyes fércmű legyen, mint a filmváltozat szkriptje.

Lehet egy kis kavar a néző fejében, mert nálunk februárban mutatták be a Köröket, A kör című horror legújabb folytatását, erre most itt van megint A kör, de ez angol eredetiben nem Ring hanem Circle, és nem csapzott hajú, morcos lánykák másznak elő benne a tévéből, hanem egy Mae nevű fiatal nő kerül be A körnek nevezett IT-vállalathoz. Ez a cég olyan, mintha a Google megvette volna a Facebookot, és az élére kinevezte volna a feltámadt Steve Jobsot. A kör nagyon menő, nagyon innovatív és nagyon betolakodik a magánszférába – annyira, hogy aki nem akarja kitenni az életét a netre, az kilóg a közösségből, csodabogárnak tűnik. A vállalat pedig csak még nagyobb érdeklődéssel fordul a csodabogarak felé, érezhetően azzal a szándékkal, hogy minden alkalmazottból uniformizált, átvilágított dolgozót csináljon.

Ennyit ér

IMDb: 5,2

Rotten Tomatoes: 18%

Metacritic: 43

Port: 4,8

Index: 3/10

Vajon Mae-t is bedarálja-e ez az álságos rendszer? Magánélettel bíró ember tud-e maradni ott, ahol nincs privát szféra? Fenn tudja-e tartani kapcsolatait családjával, barátaival? Jó-e nekünk, ha a technológia mindenhova követhet minket? Nagyjából ezekkel a kérdésekkel akarna foglalkozni A kör, de annyira a felszínen tapogatózik, hogy még bugyuta, megalapozatlan válaszokkal sem tud szolgálni. Valamit nagyon akar mondani, de még a rendező, James Ponsoldt sem tudja, mit; a film utolsó perceire úgy hullik szét a cselekmény, mint értelmes diskurzus a trollok kommentjei alatt minden második posztnál az Index Facebook-oldalán.

11

Galéria: A kör

A forgatókönyvet amúgy a rendező és az eredeti regény szerzője, Dave Eggers jegyzik, és mivel Ponsoldttól eddig éppen jó karakterdrámákat láthattunk (Szárazon, A turné vége, Az élet habzsolva jó), különösen meglepő, hogy pont a szereplőket hanyagolja. Vannak képileg megkapó jelenetek – például amikor Mae egyik veszekedését egyre több bámészkodó állja körbe és élőzi a közösségi médiába mobillal-tablettel –, de a karakterek bántóan üresek. És így hiába castingolnak egy Tom Hankset a cégvezető szerepére, a korábbi filmjeiért díjakkal elhalmozott színész képtelen kibontakozni, akárcsak a rendszeren (és filmen) kívüli programozót alakító John Boyega vagy a Mae apját megformáló Bill Paxton (szegénynek ez volt az utolsó szerepe). A Mae-t alakító Emma Watson pedig úgy váltogatja a motivációit, mint kamaszlány az avatárképét, ami eleinte bosszantott, aztán hamar eljutottam oda, hogy egyáltalán nem érdekelt, mi lesz a főszereplővel.

A kör nem a színészeken múlt. A legrosszabb Tom Hanks-film, amit valaha láttam, de a vízió nélküli rendezés és a gyalázatos cselekményvezetés miatt. Nem csoda, hogy az első hétvége számai alapján óriásit bukik Amerikában és nemzetközi szinten is. Talán később a Netfllixen összehoz majd pár tízezer nézőt. Elvégre az interneten minden szar elfér.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!