Nyolcvanéves lett az Esőember

1988esoember1
2017.08.08. 18:46
Két Oscar-díj, öt Golden Globe és egy Emmy. Ben Braddock, Ratso, Louis Dega, Carl Bernstein, Ted Kramer és Michael Dorsey. 84 szerep, két rendezés, 57 éves karrier. Nyolcvanéves Dustin Hoffman.

"Hollywoodban leszarják az öregeket" - nyilatkozta az Indexnek egy interjúban Hoffman 2012-ben, amikor a Befutó (Luck) című sorozatszerepéről kérdeztük. Ha azt vesszük alapul, milyen filmekben játszik az utóbbi hét-nyolc évben, nem is nagyon lehet vitatkozni vele, hiszen az Utódomra ütök, vagy a Kung Fu Panda, esetleg A cipőbűvölő nagyon messze van az Aranyoskámtól vagy a Diploma előtt-től, és nem pozitív értelemben. Pedig ha van valaki, akire a színészlegenda címkét minden további nélkül rá lehet aggatni, az Hoffman, aki a mai trendekkel ellentétben elég későn kezdte a karrierjét.

Született Los Angeles-i színész, az apja díszlettervező volt a Columbia Picturesnél, még a nevét is egy színész után kapta. Ukrán zsidó családból származik, de a családja nem volt vallásos, és egyszer azt mondta, tízéves koráig azt sem tudta, hogy zsidó. Alapvetően nem a színészet érdekelte, orvos szeretett volna lenni vagy zongorista, az egyetem első évében természettudományi tárgyakat hallgatott, és gyerekkori zeneiskolai képzését folytatva zongoraórákra járt, de amint beiratkozott színjátszásra (mint később elmesélte, azért, mert egy potyakreditet remélt tőle), egyből otthagyott csapot-papot, sőt, az egyetemet is, és a színészettel foglalkozott tovább - hiába mondta az anyja, hogy semmi esélye sincs, hiszen nem túl jóképű. Ahhoz képest, hogy mennyire imádja Kaliforniát és a napfényt, a hatvanas években New Yorkba költözött Gene Hackmannel és Robert Duvall-lal, akikkel közösen bérelt lakást, és tulajdonképpen mindent elvállalt, ami szembe jött.

Rengeteget járt tévés meghallgatásokra, de csak nagyon kis szerepeket kapott, és tíz éven át alkalmi munkákból és Off-Broadwy-szerepekből élt, néha tanított és elvállalt minden gagyi reklámszerepet is. 1967-ben, harminc évesen kapta meg az első olyan szerepet a The Tiger Makes Out című filmben Eli Wallach oldalán, amire felfigyeltek a szereposztó rendezők is. Mike Nichols, a Diploma előtt rendezője eredetileg egy musicalben akarta szerepeltetni, de a hangjával nem volt elégedett (Hoffman szerint iszonyatos volt a meghallgatáson) de a színész intenzitása annyira bejött neki, hogy beválogatta a friss diplomás Ben Braddock szerepére. Az 1967-ben bemutatott filmben Hoffman simán eljátszotta a 21 éves férfi szerepét, akit elcsábít Mrs. Robinson, apja cégtársának elhanyagolt felesége, akit Anne Bancoft alakított kiválóan (de lehetett volna  Jeanne Moreau, Audrey Hepburn, Sophia Loren, Judy Garland, Rita Hayworth, Simone Signoret, Lana Turner vagy Ava Gardner is).

A korabeli kritikák imádták a filmet és Hoffmant is, aki rögvest Oscar-jelölést kapott érte, de erről lemaradt - nem úgy az év újonc színészének járó Aranyglóbuszról. A hatvanas években egy olyan színész, mint Hoffman, akinek a külseje cseppet sem illett bele a filmsztárokról kialakult általános képbe nagyon szokatlannak számított, Mike Nichols rendező hatalmas kockázatot vállalt azzal, hogy nem a stúdió által nyomott Robert Redford (érdekes, de a Keresztapa esetében is ez volt, Redfordot akarta a stúdió, a rendező viszont egy ismeretlen színész, Al Pacino mellett döntött Michael Corleone szerepére) hanem Hoffman mellett tette le a voksát. És persze mindenki arra számított, hogy a film bukás lesz de nem így történt, kasszasiker lett, Hoffman pedig dúskálhatott a szerepajánlatokban, de egyikből sem kért, és szinte menekült vissza New Yorkba, hogy színházban játszhasson.

Az Éjféli cowboy szerepét azért vállalta el 1969-ben, mert a kétéves szünetről a kritikusok azt írták, tehetségtelensége és nagyon korlátozott képességei miatt nem talál magának szerepet. Ratso Rizzo karaktere teljesen más volt, mint a Diploma előtt elitiskolás főhőse, Hoffmant pont az izgatta benne, hogy a spektrum másik oldalára látogathat el. "Nem vagyok karakterszínész" - hajtogatta a sajtóban, de bizonyítani is akarta, hogy az Actors Studio nevű színitanodában tanultakat hasznosítani is tudja. John Schlesinger rendezőt például azzal győzte meg, hogy hajléktalannak öltözött, zsíros hajjal és koszos arccal koldult a Times Square-en. A filmért ismét Oscar-díja jelölték, és sokan a mai napig az egyik legjobb szerepének tartják a sánta, tüdőbajos szélhámos Ratso Rizzo szerepéért, de Hoffman egy ideig attól rettegett, hogy a film a karrierje végét jelenti majd. Ezzel szemben ez volt az első olyan Oscar-díjas film, ami X, azaz pornókategóriás besorolást kapott, mert homoszexuális aktust mutattak benne.

Hoffman a hetvenes években ért fel a csúcsra, amikor a Kis nagy ember, a Szalmakutyák, a Pillangó, a Lenny, a Maraton életre-halálra és Az elnök emberei után még leforgatta a Kramer kontra Kramert, szóval olyan évtizedet mondhatott magáénak, amilyen más színésznek egész karrierje alatt nem adatik meg. Hoffman az ún. Sztanyiszlavszkij-módszerrel dolgozik, a szerepekben teljesen elmerül, és szinte eggyé válik a karakterrel, akinek eljátszásához a saját érzelmeit és élményeit is felhasználja. Ezt a Lenny forgatása előtt és alatt tapasztalhatták meg a kollégái igazán, a 40 éves korában elhunyt Lenny Bruce komikus megformálásához rengeteg stand-up előadásának felvételét nézte meg, és azt nyilatkozta, hogy a nem ritkán 10-12 órás forgatási napok végére úgy érezte, tényleg ő Bruce. 

A filmért ismét Oscarra jelölték, de nem nyerte meg, ahogy a Watergate-botrányt kirobbantó és Nixon elnök lemondását kikényszerítő Carl Bernstein-Bob Woodward újságíró kettős egyik felének eljátszásáért sem Az elnök embereiben, nem is jelölték. 1979-ben a Kramer kontra Kramerben Meryl Streep oldalán egy sokkal intimebb, emberibb szerepet kapott, a válás története viszont pont azért, mert mindenki tud vele azonosulni, nagy sikert aratott. Hoffmannak nem esett nehezére érzelmileg arra a szintre eljutnia, ahol a hatéves fiát felesége távozása után nevelő férfi van, mert pont első feleségétől vált a forgatás idején. Meg is kapta érte első Oscar-díját, teljes joggal.

A nyolcvanas évek az Aranyoskámmal kezdődött, amiben egy munkanélküli színészt alakított, aki nőnek öltözik, hogy megkapjon egy szerepet. A forgatást nagyon nem szerette, mert Sydney Pollack rendezőtől nem kapta meg azt az időt, ami szerinte egy ilyen szerepre való felkészüléshez kell, így ideges volt, sokat rontott, és nem érezte magáénak a karaktert. A forgatókönyv sem volt teljesen készen a munka kezdetére, ami tovább tetézte Hoffman bajait. 1985-ben eljátszott Willy Lomant egy tévéfilmben, amiért Emmy- és Golden Globe-díjat kapott, de utána elvállalta az Ishtar című katasztrófát, egyesek szerint csak azért, mert nem tudott nemet mondani Warren Beattynek. A Marokkóban nemzetközi kémügybe keveredő bárénekesek kalandja (hogy lehetett ezt egyáltalán elvállalni?) óriási bukás volt, és sok kritikus már le is írta Hoffmant, pedig kár volt, mert 1988-ban jött az Esőember, a második Oscar-díjjal együtt.

A kilencvenes években Hoffman nagyobb tempóra váltott, elkezdett pénzt keresni olyan filmekkel, mint a Dick Tracy, a Hook, a Vírus, a Mondvacsinált hős, vagy a Billy Bathgate. Két Oscarral a háta mögött a világ egyik legjobban fizetett színészének számított, és megengedhette magának, hogy elvállalja az olyan kisebb filmeket is, mint a Pokoli lecke vagy az Amikor a farok csóválja..., utóbbiért már hetedik Oscar-díjára jelölték. A kétezres évektől kezdve viszont nagyon úgy tűnt, hogy Hoffman, aki 2000-ben töltötte be a 63. évét, már korántsem akkora név, akire az emberek betódulnak a moziba, az átalakulóban levő Hollywoodban nagy filmet már nem bíztak rá, a kisebb projektjei pedig a kritikusoknak bejöttek, csak éppen a nézőket nem érdekelték. 2007-ben már mobiltelefonreklámban és 50 Cent egyik videójában is feltűnt, elvállalta  Kung Fu Panda című animációs film egyik szereplőjének szinkronizálását, 2010-ben pedig szerepelt az Utódomra ütök című vígjátékban, ami neki és Robert De Nirónak is szakmai mélypont volt, igaz, De Niro már 2000 óta nagyon lelkesen rombolja a saját szobrát borzalmas filmekkel.

Hoffman utoljára a Befutó című tévésorozatban mutatta meg, mire képes, nagyszerűen alakította a sittről szabaduló, és a mások helyett elvitt balhéért jogos jussát váró  Ace Bernstein nevű gengsztert. A sorozatot azonban hiába írta a Deadwoodot jegyző David Milch és rendezte Michael Mann, az első évad forgatása alatt pár ló elpusztult, az HBO pedig nem kért a botrányból, és elkaszálta a lóversenypályák világában játszódó nagyívű drámát. A színésznek ráadásul 2013-ban az egészségével is volt elég baja, rákkal kezelték, de szerencsére kigyógyult belőle. Mostanában is aktív, rendezett egy filmet, 2016-ban szerepelt egy tévésorozatban, ami a Medici-csald viselt dolgairól szólt, de leginkább otthon pihen. Kiérdemelte.

Ne maradjon le semmiről!

15%

Náray Tamás Zarah

4999 Ft
4250 Ft
15%

Pan-dji Vádirat

3499 Ft
2975 Ft