Végre egy friss, okos, vicces romkom a mozikban

Valószínűleg a komikus Kumail Nanjiani, a Szilícium-völgy című tévésorozat sztárja és felesége, Emily V. Gordon álmukban sem gondolták, hogy megismerkedésükről és kapcsolatuk elejéről szóló filmjük ekkora siker lesz. Pedig a Rögtönzött szerelem (eredeti és a történethez sokkal jobban passzoló címén Big Sick) óriási siker. A Rotten Tomatoes kritikagyűjtő oldalon 98 százalékon áll, 224 pozitív és csak négy negatív kritikával. Nagyon kevés pénzből, mindössze ötmillió dollárból készült, és már ennek több mint tízszeresét, 53 milliót kerestek vele. Emellett nyertek egy csomó kisebb fesztiváldíjat, de messze még a vége. Több cikk már Oscart emleget a legjobb férfi és női mellékszereplők és a legjobb forgatókönyv kategóriákban.

De mitől lett ilyen népszerű ez a film? Nincsenek benne nagy sztárok (Kumail saját magát játssza), a rendező, Michael Showalter eddig főleg komikusként és tévéfilmesként dolgozott, mozifilmes tapasztalata alig van. A sztori meg, legalábbis a film első felében, arról szól, hogy egy pakisztáni származású srác beleszeret egy amerikai lányba, de a családja hallani sem akar arról, hogy ne muszlim és ne pakisztáni származású lánnyal járjon. Ilyet meg már láttunk néhányszor ugye. De a Rögtönzött szerelem képes arra, hogy 20-30 perc után szintet lépjen, és egy eredeti, nagyon szerethető és szórakoztató sztorivá váljon. (A producer Judd Apatow többek között A 40 éves szűz, a Felkoppintva és a Csajok producere.)

Másrészt

A kilencvenes-kétezres években még a legnagyobb sztárok és rendezők szállították az olyan filmeket, mint a Harry és Sally, a Micsoda nő!, az Aludj csak, én álmodom, A szerelem hullámhosszán, a Négy esküvő és egy temetés, a Jerry Maguire, a Sztárom a párom vagy az Igazából szerelem. Később meg egyre inkább a B kategóriás színészek, írók, rendezők műfaja lett a romkom, aki Hollywoodban igazán számított, már nem csinált ilyet.

Elég csak két nevet mondani: Sandra Bullock és Katherine Heigl. Előbbi a romkomok 2010 előtti, utóbbi 2010 utáni nagy csillaga. Bullock Oscarja ide vagy oda, egyikük sem egy színészóriás. De Sandra Bullock (nem véletlenül említem éppen őt) minden porcikájában mozisztár, aki képes arra, hogy a film első percétől magával vigyen minket, szorítsunk neki, szeressük. Katherine Heiglnek is szép arca, bájos mosolya van, de egy percig sem érdekel, hogy mi lesz vele a vásznon. (Más kérdés, hogy a független filmek között továbbra is találunk egy csomó jó romkomot, de ezek szinte mind elkerülték a magyar mozikat.) Eközben a nézők továbbra is ki voltak éhezve a műfajra, hiszen a 2010-es évek kevéssé sikerült romkomjaira is beültek a mozikba.

Szóval az eredetileg stand-up komikus Kumail Nanjiani megérezte a hiányt. És bár 

Eleinte úgy tűnik, hogy Kumail és Emily (őt a filmben Zoe Kazan játssza szuperül) legfőbb gondja, hogy Kumail képtelen felvenni a kesztyűt a családjával, és megharcolni a lányért, akit szeret. Nem tud, nem mer szembeszállni az anyjával, aki minden héten leszállít neki egy pakisztáni menyasszonyjelöltet, és abba sem hajlandó beletörődni, hogy a kisebbik fia egyetem helyett a stand-up világában akar érvényesülni. “Neked az a bajod, hogy csúnya voltál a gimiben, de nekem egy ősi kultúrával kell szembeszállnom!” - vágja Kumail Emily fejéhez. A kultúrák különbözősége végig humorforrás a filmben, ami egy csodás 9/11-poénnal éri el a csúcspontját.

Aztán egy napon Emily megbetegszik. Annyira beteg lesz, hogy az orvosai úgy döntenek, hogy mesterséges kómában altatják, amíg rá nem jönnek arra, hogy mi baja van, és hogy kéne meggyógyítani. És itt lendül be a Rögtönzött szerelem igazán. Kumail egy fordított Aludj csak, én álmodom! helyzetben találja magát. Abban a filmben Sandra Bullockot csak plátói szerelem fűzte a kómában fekvő sráchoz, Kumail helyzete pedig azért kínos, mert ő már nem Emily pasija. És mégis elkezdi minden idejét a kórházban Emily szüleivel (Holly Hunter és Ray Romano) tölteni. Akikkel korábban találkozni sem volt hajlandó.

Bírjuk Kumailt persze, mert vicces meg kedves, de annyira szeretnénk, ha tököt növesztene végre, és kiállna magáért. De Emily szülei, és maga Emily sem hibátlanok, nem is szólva Kumail vaskalapos és néha meglepően részvétlen családjáról. De mindenki képes arra, hogy változzon. Ki könnyebben, ki nehezebben, de megteszik az erőfeszítéseket egymásért, és ezzel a film eléri, amit minden jó romkomnak el kell: elhitetni velünk, hogy a világ jobb hely lehet, mint eddig volt.

Sokszor kérjük számon a filmeken a jellemfejlődés hiányát. Itt ez bőven megvan, de éppen ezért törik bele helyenként Kumail Nanjiani bicskája a feladatba. Ő egyszerűen nem olyan ügyes, nem olyan gyakorlott színész, mint a partnerei. Zoe Kazan, Holly Hunter és Ray Romano nem egyszer lejátsszák a vászonról, különösen a sírós-megható jelenetekben. A stand-upos világ, mint háttér meg egy idő után nem elég érdekes. Legalábbis én nem tudtam tizedszer is nevetni azon, hogy a stand-uposok szembe dicsérik, egymás háta mögött meg fikázzák a haverjaikat. De ezek tényleg csak apróságok, a lényeg: végre van egy friss, okos, vicces romkom a mozikban!