Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- a hentes a kurva és a félszemű
- szász jános
- hegedűs d. géza
- gryllus dorka
- nagy zsolt
- kritika
- magyar film
- magyar filmek 2018
Csak elmesélni egy brutális darabolós gyilkosságot, és ennyi
További Cinematrix cikkek
- Harminc év után újra összeálltak a Ponyvaregény sztárjai
- Udvaros Dorottyával jön a Valami Amerika és a Kincsem rendezőjének új filmje
- Fontos bejelentést tett a Netflix: véget ér a Vaják-sorozat
- Martin Scorsese Leonardo DiCapriót és Jennifer Lawrence-t tenné az új filmje főszereplőivé
- Keményen nekimentek Joaquin Phoenixnek
Az a baj A hentes, a kurva és a félszemű című, új magyar filmmel, hogy nem derül ki belőle semmi, aminek pedig ki kéne derülnie ahhoz, hogy Szász János fekete-fehér drámája működni tudjon. Már túl azon, ami már a Wikipediáról is kiderül: hogy volt egyszer egy Léderer Gusztáv nevű ember, aki előbb pénzért felajánlotta a feleségét egy vagyonos hentesnek, míg aztán még több pénz megszerzése reményében meg nem ölte és fel nem darabolta őt.
De ez a sztori így önmagában, minden többlettartalom nélkül legfeljebb egy rövidfilmre lenne elég (Szász János harminchárom éve úgy is megrendezte már, A Léderer-ügy címen). De ez a film 105 perc. És nincs benne semmilyen többlettartalom, pedig annyi minden belefért volna ebbe a sztoriba.
De itt tényleg csak ennyiről van szó. Mária nem akar többé prostituáltként élni, és a fehér terrorban való részvétele miatt üldözött, kegyetlen exkatona, Léderer Gusztáv is menekülne, a sors pedig összehozza őket, majd mindkettejüket a húsmágnás Kodelka Ferenc látókörébe tereli. És a férfi szinte belebolondul, hogy nem kaphatja meg a szép Máriát, mert az a másik férfi tulajdona, úgyhogy egyre több pénzt ajánl a szexért, amitől a pár csak egyre gonoszabb terveket sző arról, hogyan szerezhetnének a hentestől még annál is több pénzt, mint amennyit adni hajlandó.
És a százöt perc pontosan ezzel az egy bekezdésnyi tartalommal telik el, meglehetősen redundánsan ismételgetve a tételmondatait („Meg akarom venni ezt a nőt!”, „Nem adom!”, „Adok több pénzt, csak add nekem!”, majd vissza az elejére, és ismétlés), ráadásul ez a beakadt lemezt idéző ismétlődés egy idő után, egy itt el nem spoilerezendő, nagyon gyengén kibontott fordulat miatt nevetségessé is válik. (Mert a film és a szereplők egyszerűen nem vesznek tudomást arról, hogy a fordulat megtörtént, és minden megy tovább pontosan ugyanúgy, mintha semmi nem változott volna. És pislogunk bután, vagy nevetünk tényleg kínunkban.)
Sőt, még az is kicsit jóindulatú túlzás, hogy nincs többlettartalom, mert valójában még az alapvető tartalom sincs legalább minimális szinten kibontva. Mert azért egy három főszereplőre épülő filmben három darab, érdekesen kidolgozott jellem nevezhető a minimumnak, de akárminek is hívjuk, a filmben nincs meg. Nem derül ki, hogy mi motiválja Léderert: egy igazi, elvetemült, lealjasodott, elállatiasodott mocsok lenne? Nem tűnik annak, mert egyes jelenetekben azért mutat emberséget. Akkor mi hajtja? Ez kiderülhetne akár Nagy Zsolt játékából is, ha már a forgatókönyvből nem, de a színész mindig csak az adott jelenethez igazítja a figurája jellemét, a nagy egészről nem mutat meg többet annál a semminél, amit a szöveg is tartalmaz.
És miért olyan őrült Kodelka, hogy semmit, de tényleg semmit nem vesz észre abból, hogy kihasználják és az életére törnek? Mi munkál benne, amitől ennek minden egyes, teljesen egyértelmű bizonyítéka után sem változtat semmit a viselkedésén? A szerep kedvéért őrületesen meghízott, és testalkatát a jellemébe is mesterien beépítő Hegedűs D. Géza próbál erről egy kicsit többet elmondani, mint ami a szövegében szerepel – mintha lenne benne valami mély szeretetvágy –, de azért ez nem megy úgy, hogy a forgatókönyv egy sort sem fecsérel arra, hogy erről beszéljen ugyanannak a pár egyszerű mondatnak az ismételgetése helyett („Minden eladó, előbb-utóbb magát is megvásárlom”).
És főleg mi az, ami miatt a kurvaságtól halálos elkeseredéssel, minden áron szabadulni vágyó Mária egy ponton mégis magától azt mondja, benne van az üzletben? Persze, primer szinten a pénz az, de hát az az első pillanatban is adott volt, az ajánlat nem változott, csak az ő hozzáállása. A történetből a néző ki tudja találni, hogy biztosan egy jobb, nyugodtabb, emberhez méltóbb élet megvásárlásában kezd el bízni, de Szász ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarja, és így Gryllus Dorka sem tud valódi változást – reményteliséget? kísértést? – mutatni a karakterében, amikor szükség lenne rá. Így pedig ráadásul az a finoman szólva sem érzékeny állítás is reflektálatlan marad, hogy egy nő lehet valakinek a tulajdona, hiszen egy ponton ebben már mindhárom szereplő, így törvényszerűen a film narratívája is egyetért. Mindhárom karakter nem is két-, inkább csak egydimenziós: nem csoda, hogy sokkal kevésbé kötik le a nézőt, mint Máthé Tibor esztétikus fekete-fehér képei, vagy a mocskos, lucskos, lecsúszott falusi környezet teremtette atmoszféra.
Mintha Szász Jánost semmi nem érdekelte volna, csak egy túlságosan egyszerű bűntény elmesélése a-tól z-ig, ami mellé csak pár közhelynél is súlytalanabb állítás fért el a forgatókönyvbe: hogy az emberek képesek a pénz vagy a vágy miatt eszüket veszteni, és hogy az emberi gonoszság határtalan. A legtöbb mondat olyannyira sablonos, hogy a néző az elhangzásuk előtt már biztos benne, hogy ki fogják őket mondani; és a film még ezeket a közhelyeket is közhelyesen ábrázolja. Vagy minden metaforikusság nélkül belemondják őket a kamerába a szereplők, vagy olyan, iszonyúan egyszerű párhuzamokat használ, mint a nőt is csak húsárúnak látó hentes, vagy a húst és az embert ugyanolyan szenvtelenül feldaraboló gyilkos. És még ezeket a párhuzamokat is muszáj mind teljesen, a leggyengébb szellemi képességűekre is gondolva egyértelművé tennie: Kodelka rögtön jó húsárunak nevezi a nőt, Nagy Zsolt darabolását pedig unos-untalan párhuzamba állítja a film Kodelka megjelenésével.
Ennyire kevés
Index: 4/10
És még olyan buta, amatőr hibáktól is hemzseg a film, amelyek tényleg méltatlanok Szász Jánoshoz, és amelyeket borzasztó egyszerű lett volna kiküszöbölni, ha bármilyen külső szem átnézte volna a forgatókönyvet, vagy megnézte volna a filmet bemutató előtt. Kezdve azzal, hogy a film szerint pár héttel azután, hogy teljes hosszában belevágtak egy kést Kodelka hasába, a meztelen jelenetben ennek semmi nyoma nincs Hegedűs D. Géza testén (pedig a félszeművé maszkírozott Nagy Zsolton látszik, hogy profi volt a film sminkese-maszkmestere), át azon, hogy van olyan figura – Székely B. Miklósé –, akiről egész egyszerűen nem derül ki, hogy kicsoda. Vagy hogy a film elfelejti közölni azt az információt, miért is gondolja mindenki Lédererről, hogy elvetemült, förtelmes alak: amikor egy narrátor hangja felolvas róla pár mondatnyi történelmi információt egy újságcikkből, ez a cseppet lényeges rész pont kimarad. De a Wikipediáról kell azt is megtudni, hogyan sikerült elsőre meggyőzniük Lédereréknek Kodelkát, hogy igazából nem is akarták megölni, csak baleset volt – hacsak nem hisszük azt, hogy Kodelka értelmi sérült.
Pedig annyi minden elfért volna ebben a sztoriban. A pénzéhes Léderer és a kizsákmányoló nagyiparos Kodelka története két világháború közti időszakból mondhatott volna valamit az épp ébredező kapitalizmus vadhajtásairól. A brutalitás képei beszélhettek volna arról, hogyan növekedett az agresszió a Horthy-korszakban, hogy valamit megértsünk abból, (többek közt) mi vezetett a második világháború kitöréséhez. (Amikor egy modern német cég megveszi a vágóhidat, van egyetlen egy utalás arról, hogy „a németek megmutatják, hogyan kell precízen ölni”, de ez egyszeri „poén” marad a levegőben lógva.)
Vagy ha csak a lélektani lehetőségeket nézzük, szólhatott volna a Hentes, a kurva és a félszemű arról, hol van és milyen vékony a határ birtoklásvágy és szerelem között, de erről egyáltalán nem beszél. Vagy megrajzolhatta volna a mindent elsöprő vágy természetrajzát, de a vázlatnak is csak az első vonalaiig jutott. Vagy megmutathatta volna, hogyan embertelenít el a kapzsiság, de ehelyett a „hogyan” kérdés helyett csak egy egyszerű állításra futott: a kapzsiság elembertelenít. De mindezek csak néhány ennél érdekesebb és talán jobb film alapötletei, amelyek csak azért jutnak az ember eszébe, hogy elüsse valahogy az unalmat, ami rátör az ürességéhez képest hosszú és hosszúságához képest üres film közben.
Rovataink a Facebookon